Nem csak történelem :)

Érdekes sztorik a múltból

Érdekes sztorik a múltból

A disznóháború - a német császár kellett, hogy eldőljön

Szerencsére nem sérült meg senki - csak a disznó

2020. november 25. - DJP

A Brit Birodalom és az Egyesült Államok 161 esztendeje, 1859-ben egy sertés miatt háborúzott, amelynek végén a német császár döntötte el a kérdést.

A háború a San Juan szigeten kezdődött, amelynek hovatartozása vitatott volt, mert az amerikai szárazföld és a brit Vancouver-sziget között helyezkedett el, s az 1846. június 15-én megkötött oregoni szerződés nem tisztázta a sziget jogi helyzetét. Ekkor úgy oldotta meg a határvitát , hogy az Oregon és Columbia vagyis az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között, hogy az északi szélesség negyvenkilencedik foka mentén párhuzamosan felosztották a csatorna közepén, amely elválasztja a kontinenst Vancouver-től.

pigwar.jpg

Hiába mondta ki az 1783-ban megkötött párizsi békeszerződés, hogy Amerika az amerikaiaké, a szigetért az angolok, az amerikaiak, a spanyolok és az oroszok is küzdöttek startégiai helyzete miatt, s ez csak annyiban változott, hogy 1846-tól, amikor vastag filccel meghúzták az USA-KAnada határt, nem foglalkoztak a szigettel, s az angolok és amerikaiak tovább küzdöttek érte.

S persze ott voltak még az indiánok is, akik naivan azt hitték, övék a sziget.

Pár év tétlenség után az USA és Nagy-Britannia 1856-ban létrehoztak egy "határ-bizottságot" az ügy eldöntésére, amellyel a brit oldalról James Charles Prevost és George Henry Richards foglalkozott és William AG titkár, az amerikai oldalról pedig Archibald Campbell és John Parke, valamint William J. Warren titkár.

A két delegáció 1857. június 27-én találkozott a HMS Satellit fedélzetén Esquimal kikötőjében, majd több találkozó és levélváltás is volt. Hivatalosan december 3-án került teritékre egy kompromisszumos javaslat, de végül elvetették, s bizottság felfüggesztette működését.

A brit kormány ekkor a Hudson-öböl Társaság telepeseit küldte a szigetre, közöttük az ír származású Charles Griffint, akit Brit-Kolumbia kormányzója, James Douglas több ezernyi birkával küldött a szigetre, hogy tenyéssze őket. Griffin pásztorokat verbuvált az indiánok közül, építkezett és élte az életét, amikor az amerikaiak egy számlát állítottak ki neki, mely szerint amerikai területen vállalkozott, s nem fizetett adót. Griffin nem akart fizetni, ezért behajtót küldtek a szigetre.

A két férfi (Griffin és a behajtó) komédiába illő módon a sziget különböző pontjain zászlókat kezdett felhúzni, amelyet a másik leszedett, ekkor megfenyegették, mire ő fegyverrel fenyegeztőzött. S ez így ment egy ideig, de nem lépett túl a fenyegetőzésen.

Mivel nem fizetett adót, az amerikaiak néhány birkát elfogtak természetbeni adó gyanánt, s csónakon elrabolták őket, mire az angolok üldözni kezdték őket, de nem kapták el az amerikai földre érkezett adóbehajtókat.

Az angolok a birkák mellett elkezdtek disznót is tenyészteni, egyre nagyobbra növelve a farm méretét.

Ekkor az amerikaiak szintén telepeseket küldtek a szigetre, akik az állattenyésztés mellett a növénytermesztéssel is elkezdtek foglalkozni.

A szigeten ideiglenesen felhúztak egy határvonalat, de az állatok nem ismerték a határ fogalmát, s az egyik brit disznó átsétált az amerikai területre, s az amerikai krumplit kezdte lakmározni.

Ezt az amerikai farmer észrevette és lelőtte.

Így történt, hogy a háború első (és utolsó) lövése 1859 június 15-én dördült el, amikor Lyman Cutlar amerikai farmer lelőtt egy brit telepes (Charles Griffin) tulajdonában lévő fekete kan disznót, amely a burgonyapalánták között turkált.

Cutlar tíz dollár kártérítést ajánlott (amely mai áron kb 281 dollár lenne), de Griffin 100 dollárt kért, amit természetesen nem kapott meg, így Griffin segítséget kért James Douglastől, aki mindenben támogatta.

the_pig_war.jpg

Az eset fokozta a feszültséget a britek és amerikaiak között. William S Harney amerikai dandártábornok George E. Pickett kapitányt küldte 66 emberrel San Juanra a USS Massachusetts fedélzetén az ott élő 14 telepes védelmére, aki július 26-án elfoglalta azt, azonban a britek egy három hajóból (HMS Plumper, HMS Satellite, HMS Tribune) álló flottát küldtek ellene Geoffrey Hornby vezetésével többszáz tengerészgyalogossal. Pickett segítséget kért Harney ezredestől, aki Casey alezredest küldte 461 katonával Fort Bellingham és Fort Steilacoomból. Közben az angolok létszáma is megnőtt, s öt hadihajón 2140 tengerésszel és katonával megérkezett R. L. Baynes altengernagy, a brit regionális parancsnok is.

A helyzet ekkorra már nagyon feszültté vált.

A hír eközben eljutott James Buchanan amerikai elnökhöz is, aki félt a Viktória királynővel való háborúskodástól, s azonnal elküldte kora legnagyobb amerikai hadvezérét, Winfield Scott ezredest tárgyalni.

Néhány hét tárgyalás után a két fél közösen megszállta a szigetet, s véget ért a háború. Két helyőrség alakult, akik felváltva őrizték a rendet, gyakorta meglátogatták egymást és segítették egymást. A helyőrségek létszáma száz fő alá csökkent, s végül a britek a sziget északi, az amerikaiak a sziget déli részére vonultak vissza. A két helyőrség ekkor már közös sportversenyeket is rendezett, s átjártak egymáshoz a nemzeti ünnepekein is.

1871-ben a két ország I. Vilmos német császárt kérte, döntse el melyik országhoz tartozzon, aki egy háromfős bizottság javaslatára, akik egy évig tanulmányozták a helyzetet, a térképek áttekintése után 1872. október 21-én az Egyesült Államoknak ítélte a szigetet.

A brit katonák éppen 148 éve, 1872. november 25-én elhagyták a szigetet, majd két évvel később, 1874 júliusában az amerikai haderő is a távozás mellett döntött. (a sziget látképe)

belle-vue-sheep-farm-watercolor.gif

A sértő, személyeskedő és nem ide illő kommentek nem kerülnek megjelenésre!

jövő szerdán újra találkozhatunk ....

 A blogban használt források listája 


A képzeletbeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.

 DJP

 Csatlakozz a bloghoz és a Facebook-csoport

A bejegyzés trackback címe:

https://hi-sztori.blog.hu/api/trackback/id/tr2916301816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alick 2020.11.26. 13:50:12

Jó példa a hatásos konfliktuskezelésre.

DJP 2020.11.26. 13:53:43

@Alick: Még érdekesebbé teszi a dolgot, hogy a német császár unokája egyben Viktória királynő unokája is volt, hiszen I. Vilmos fia és Viktória lánya ekkor már házasok voltak - talán nem akarta, hogy részrehajlással vádolják?! :)
süti beállítások módosítása