Éppen 25 éve, 1996. április 4-én hunyt el Perczel Zita a Meseautó főszereplője. 1918 április 26-án született, édesapja Perczel Attila katonatiszt volt, aki eladta a családi birtokot, hogy lánya megvalósíthassa az álmát.
Alig 14 évesen lett a Színiakadémia hallgatója, ahol ekkortájt tanult Gellért Endre, Básti Lajos, Gobbi Hilda vagy Fónay Márta is. Hettyey Aranka tanárnő felfigyelt a tehetségére, s Csathó Kálmán színházigazgató figyelmébe ajánlotta, ennek következtében Zita az iskolát nem fejezte be, hanem 1933-ban a Nemzeti Színházba szerződött, ahol együtt játszott többek között Bajor Gizivel is. 1935-ben Németh Antal lett az igazgató, aki szinte az egész stábot elbocsátotta, s bár őt alkalmazni akarta, szolidáris maradt a többiekkel, s nem fogadta el a szerződés-ajánlatot. Így 1935-37 között a Vígszínház tagja volt.
Ekkor már (szintén Csathó jóvoltából) túl volt az első filmszerepén (Az új rokon), ahol a korszak nagy alakjaival együtt szerepelhetett, s Gaál Béla neki ajánlotta fel a Meseautó főszerepét. Ennek sikere nyomán több, hasonló filmben is szerepelt (Lovagias ügy, Marika ...)
(a főoldalon nincs jogosultságom módosítani)
1935-ben édesanyjával Franciaországba utazott egy nyaralásra, ahol számtalan filmessel ismerettséget kötött, s ennek eredményeképpen 1937 és 1940 között már Nizzában játszott, gyakran főszerepeket a St. Georges Színházban. 1938 februárjában Michel Durand őt bízta meg a Barbara című darab címszerepével. Ennek eredménye volt az is, hogy 1939. június 21-én férjhez ment egy francia színészhez, Marcel Karsentyhez, akit a dél-amerikai körútjára is elkísért.
Ez a házasság azonban nem tartott sokáig, s gyermekét, akit Lukacsevics orosz filmproducer vett a nevére, már New Yorkban szülte meg 1940-ben.
Számtalan, a háború elől menekülő orosz, francia és magyar tartozott a baráti körükhöz. A leghíresebb talán A kis herceg szerzője, Antoine de Saint-Exupery francia író és Jean Renoir francia filmrendező volt, de gyakran találkoztak Kabos Gyulával is.
Férje egyik munkája során, megismerkedett Boris Ingster forgatókönyvíróval és producerrel. Elvált Lukacsevicstől és 1944-ben már Ingster felesége lett, s fiát (Sacha) apjánál hagyta. Két lánya (Mary-Zita és Nina) született Ingstertől, aki a hollywoodi film noir egyik fontos alakja volt. Így Hollywoodba költöztek, de őt nem keresték meg egyetlen filmszereppel sem, így nem forgatott.
Mivel hiányzott neki a színészkedés, ezért 1951-ben visszaköltözött Párizsba, ahol a Théâtre de Capucines-ben több mint ötszáz alkalomal lépett fel, egy korábbi partnerével, Sacha Guitryvel.
Párizs népe nem felejtette el, s amikor újra színpadra lépett, az első este külön öltözőre volt szüksége a virágok számára.
1954-ben elvált a férjétől, s Lukács Mihállyal került kapcsolatba, egészen Lukács 1959-es öngyilkosságáig.
Néhány év múlva súlyos autóbalesetet szenvedett, s többször is megműtötték.
1966-ban Madridba költözött, ahol kisebbik lánya középiskolába járt, miközben nagyobbik lánya Rómában tanult. Amikor Nina (a kisebbik lánya) teherbe esett, a család Rómába költözött, ahol nagy baráti köre volt. Olyan híres művészek keresték a társaságát, mint Amerigo Tot szobrászművész vagy Huszárik Zoltán filmrendező.
Ragályi Elemér szerepet ajánlott a számára egy magyar darabban, de vízumproblémák miatt nem jöhetett haza - a rendszer bürokratái összetévesztették Szeleczky Zitával, akit a Népbíróság elítélt, így emigrálnia kellett. Ez a félreértés végül 1980-ra oldódott meg, s ekkortól már több magyar filmben is szerepelt.
A rendszerváltás után, 1991-ben visszatért Budapestre, ahol előbb a Budapesti Kamaraszínházban lépett fel, majd Kecskeméten játszott Csiky Gergely Nagymama című darabjában - ekkortájt rendszeresen ingázott Róma és Budapest között. Ez volt az utolsó darab, amelyben játszott, s pár héttel a 78. születésnapja előtt, tüdőrákban elhunyt. Az utolsó film, amelyben játszott, stílusosan a Sírba viszel című amerikai-olasz vígjáték volt, amelyben többek között Jean Renoval játszott együtt, de amely, már halála után jelent meg.
Bár húszévesen távozott az országból, s a szűkebb családjában gyakran évekig nem volt, akihez magyarul szóljon, visszatérése után is szépen és hibátlanul beszélt magyarul.
Az élet rákényszerítette, hogy angolul, franciául és olaszul is megtanuljon, s gyermekeivel, unokáival mindhárom nyelven beszélt.
Életét ő maga úgy foglalta össze: "Egy nagy horrorsztori az egész. Háromszor voltam férjnél. A legjobb lett volna az első férjem - azt hagytam ott a leghamarabb. A legrosszabb volt a második (a fiam apja) - azzal éltem a leghosszabb ideig. A harmadik (a lányok apja) volt a legtisztességesebb, a legjóságosabb, a legdrágább - s a végén azzal fordult minden a legrosszabbra. Ossiáról tudtam, hogy nem fog szépen viselkedni a válás után, de Boris még rajta is túltett, ami meglepett."
Máskor pedig így foglalta össze saját lényét egy kérdésre: "Színésznő vagyok, és semmi más"
A Farkasréti temetőben nyugszik.
