A francia paraszti családból származó Renee Bordereau 1770 (más források szerint 1776) június 4-én született egy Baluères nevű faluban, vagyis a francia forradalom kitörésekor (feltehetően) alig tizenkilenc (?) éves volt. A francia forradalom következtében aztán összesen 42 családtagját vesztette el, így nem igazán volt híve a (szóban legalábbis) szabadság és egyenlőség érdekében kitört forradalomnak.

A forradalmárok nem csak nemeseket végeztek ki, hanem sok parasztot is, akik részt vettek 1793-ban a királypártiak által támogatott különböző zavargásokban, s közöttük ott volt Renee apja is, akit a lány szeme láttára öltek meg 1793 decemberében.

A király és királyné kivégzése után kitört zavargások és a harc jó alkalmat teremtettek a lánynak a bosszúra.

Férfi ruhát öltött és felvette elhunyt bátyja Hyacinthe nevét, majd harcba szállt a forradalmárok ellen. A rossz nyelvek szerint nem volt nehéz dolga, mert Madame de La Rochejaquelein leírása alapján "közönséges magasságú volt és nagyon csúnya."

Ahogyan ő fogalmazta meg a csatlakozását: "Láttam, hogy negyvenkettő rokonom egymás után elpusztul; de apám meggyilkolása, amelyet a szemem láttára követtek el, dühvel és kétségbeeséssel sújtott. Ettől a pillanattól fogva elhatároztam, hogy feláldozom testemet a királynak, lelkemet pedig Istennek ajánlom, és megesküdtem, hogy halálig vagy győzelemig harcolok. Először vettem egy kétcsövű fegyvert, mellyel legalább huszonötször lőttem igazi cél nélkül, hogy megtanítsam magam a pontos célzásra, s amikor láttam, hogy alig tévesztek, férfiruhát vettem magamra."

Hamarosan a királypárti sereg egyik legrettegettebb katonája lett, aki a kantárt a fogai közé fogta, így mindkét keze szabadon maradt, s mindkét kézzel tudott harcolni. A legenda szerint az első csatájában összesen 17 embert ölt meg és sokan úgy gondolták, hogy sebezhetetlen. Az általa csatában megöltek közé tartozott saját köztársaságpárti nagybátyja is. Eközben többször is fogságba esett és majd kiszabadult, olykor női ruhába öltözve.

1804-ben azzal vádolták meg, hogy megerőszakolta egy dandártábornok lányát, de felfedte női kilétét, így elengedték. Az általa vezetett egység egy ízben egyszerre hatszáz köztársaságpárti katonát tett harcképtelenné. Összesen közel 200 összecsapásban vett részt és annyira hírhedtté vált, hogy Napóleon 40 ezer franknyi vérdíjat tűzött ki a Langevin néven ismert lett nő fejére.

Még a harcostársai is csak hosszabb idő múlva jöttek rá, hogy legnagyobb harcosuk nő, de ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) továbbra is maguk közé valónak tartották.

A legenda szerint az egyik katona egy történet közben rámutatott és azt mondta: "Látod azt a katonát, akinek az ujja más színű, mint a kabátja? Ez egy lány, aki oroszlánként harcol. Hihetetlen bátorságát az egész hadsereg ünnepeli."

Egyik csatájáról saját maga így emlékezett meg: "A Loire közelébe érve öt ellenségemet megsemmisítettem, és a nap végén az utolsó fejére törtem a kardom... Egy lovast láttam a közelemben, Visszatértem a seregünkhöz. Egyedül huszonegyet öltem meg aznap. Nem én számoltam meg őket, hanem azok, akik követtek, és ha nem mondták volna, nem beszéltem volna róla."

Képességeit jól mutatja, hogy Napóleon is felfigyelt rá és komoly erőfeszítéseket tettek, hogy évekig tartó hajsza után végre elfogják, majd öt évet töltött börtönben.

1809-ben Napóleon alatt Beaupréau-ban letartóztatták és előbb Angersbe vitték három évre, majd Mont Saint-Michelbe került 1814-ig, a császár bukásáig. 1815-ben Berry herceg kitüntette a Lys-renddel. Napóleon visszatérése alatt azzal gyanúsították, hogy merényletet tervez a császár ellen, majd a császár bukása után 1816 szeptemberében XVIII. Lajos francia királlyal is találkozott, akitől megkapta a Liliom Rendet.

1822. július 21-én, 56 éves korában, hosszan tartó, fájdalmas betegségben halt meg

djp