Husz János a reformáció egyik előfutára volt, aki saját elvei szerint értelmezte a Bibliát, így a pápa támadásnak vette tanait. 

Persze az sem volt egyszerű kérdés melyik pápa, mert ekkortájt többször is két pápa volt, sőt akadt amikor három is - egyidőben. Az 1409-es zsinaton, amely az egyházszakadás felszámolása miatt jött létre, XII. Gergely pápa és XIII. Benedek ellenpápa helyett V. Sándort választották meg egyházfővé. Persze a két leváltott pápa sem fogadta el mindezt, így ekkor hárman is pápának tartották magukat.

A korszak nem szűkölködött egyházi botrányoktól, de Husz V. Sándort tartotta az "igazi" pápának. 

A klérus erkölcsi megtisztítását eleinte támogatta Sbinko von Hasenburg prágai érsek is, de később, amikor Husz a nemzeti érdekeket kezdte el hangsúlyozni, elfordult tőle. Olyannyira, hogy az egyik aktuális pápa, XXIII. János előbb egy bullát adott ki ellene, majd ki is átkozták az érsek javaslatára. Ennek ellenére befolyásos támogatói voltak, IV. Vencel cseh király vagy Zsigmond magyar király (későbbi német-római császár).

Husz fellépett a papi hierarchia és a szerzetesség ellen, de az egyházi vagyont és papi kiváltságokat is feleslegesnek tartotta.

A már kiközösített Husz fellebbezett XXIII. János pápához, de a prágai érsek beidéztette Bolognába egy egyházi vizsgálatra. Amikor Husz nem jelent meg, újra kiközösítették. Vencel cseh király ugyan nem sok sikerrel, de próbálta az ügyet elrendezni.

1411-ben azonban Husz szembekerült a cseh királlyal is, mert elítélte XXIII. János búcsúcédula-árusítását XII. Gergely és László nápolyi király (Kis Károly magyar és nápolyi király fia) ellen. A cseh király azonban érdekelt volt, mert részesedést kapott a cédulák hasznából. Husz megtámadásának egyik első jele volt, amikor három követőjét a hatóságok lefejezték.

Közben Luxemburgi Zsigmond német király lett, s Konstanzba egy zsinatot hivatott össze, ahol Husz tanairól is terveztek tárgyalni.

Zsigmond magyar király úgy próbálta az ügyet megoldani, hogy egy menlevéllel meghívta Huszt a konstanzi zsinatra. Ott azonban egy szennyvízcsatornával egybeépített börtöncellába vetették és tanai visszavonására kérték. Husz kitartott, s végül a zsinat előtt is megjelenhetett, ahol napokig (1415. június 5-8. között) védhette értelmezését. 

Vencel még a szembenállás ellenére is támogatta, s képviselője nem nagyon válogatta meg a szavait:

"Az egész (római katolikus papság) nem egyéb, mint korhelyek, züllöttek és ostobák megvetett tömege, akiknek a hasuk az istenük, életükben pedig kevesebbet néznek maguk fölé, mint a disznó a tükörbe. Sokáig panaszkodtunk mi ezért a legfőbb pásztor előtt, de a dolgok, ahelyett, hogy javultak volna, rosszabbodtak. A nápolyi királlyal folytatott igazságtalan háború alatt a helytartó (pápa) egész hadsereg beszedőt küldött szét a keresztény országokba, így Csehországba is, azzal a meghagyással, hogy mindenki, aki csak segíteni tudja őt pénzzel, bocsánatot nyerjen nemcsak jelen, de jövendő bűneire is. Ennek következtében értelmes népünk között elégedetlenség támadt, a búcsúcédulákat (indulgenciákat) tűzbe dobálták, a pénzbeszedőt pedig elkergették… Az egyik tiszteletre méltó öreg papot Rómába rendelték, hogy felelősségre vonják. Bízván beadványa igazában, elment oda, de többé nem tért vissza: eltűnt az élők sorából. Három más lelkésznek, akik vele egyformán gondolkoztak, az érsek leüttette a fejét, megégettette őket (...) Ez ellen az embertelen kegyetlenség ellen lépett fel Husz (...) Életet és szabadságot Husznak."

Mivel a tanait nem vonta vissza, végül elítélték. Az ítélet felolvasásakor azonban botrányos jelenetek játszódtak le a templomban. Husz hívei és ellenlábasai, egymást túlkiabálva szidalmazták a másik felet. Ezután Huszt papi öltözékétől megfosztották, a papi felszentelést jelentő kenetet egy téglával letörölték, a fejbőrét addig dörzsölve, amíg vér nem serkent ki. A fejére papírsipkát nyomtak, amelyen az állt "Főeretnek vagyok".

A máglyáját a városon kívül állították fel, s mikor újbóli kérésére sem volt hajlandó a tanait visszavonni, a máglyát meggyújtották. A hóhérok a kivégzés után mindent igyekeztek eltüntetni, amely Husz János testéből megmaradt. A kevés maradványt pedig a Rajnába szórták.

Hiába rendelkezett tehát menlevéllel, kivégezték, amely azonban évtizedekig tartó összecsapások sorát indította el. Követői harcmodorát, a huszita harcmodort, aztán elsajátította a kor legnagyobb hadvezére (Hunyadi János) és legnagyobb királya (Hunyadi Mátyás) is.

djp