A világ első tömegközlekedési rendszerének ötlete Blaise Pascal filozófustól és matematikustól származik.

Párizsnak akkortájt több mint félmillió lakosa volt, amely 500 utcát, 100 teret, kilenc hidat és 22 ezer házat jelentett. Először megjelentek a lovas taxik (fiákerek), amelyeket óránként vagy naponként lehetett bérelni.

1661. október 29-én kérvény érkezett XIV. Lajoshoz, amelyben azt kérték, hogy engedélyezze kocsik üzemeltetését Párizsban, amelyek a különböző kerületeket kötnék össze. Az engedély alapján Roannez hercege és de Crenan márki, valamint Blaise Pascal és Simon Arnauld de Pomponne márki közös vállalkozást alapított november 6-án. A herceg három, a többiek egy-egy részvényt kaptak.

A társaság célja olyan kocsik üzemeltetése volt, amelyek előre meghatározott időpontokban, mindig ugyanazon az útvonalon kötik össze a városrészeket, és amelyekért minden utasnak mindig csak öt sol fix viteldíjat kell fizetnie, még akkor is, ha csak egyetlen utas van. Az egész Pascal ötlete volt, sőt a szegényeknek ő csak két soul viteldíjat írt volna elő.

A Királyi Tanács 1662. január 19-én jóváhagyta a kocsikat, a király aláírta a kérelmet, ők pedig február 26-án elkezdték az előkészületeket.

1662. március 18-tól az első hétkocsis vonal összekötötte a Porte Saint-Antoine-t a Palais du Luxembourggal. Április 11-én ez egy második vonallal bővült, amely a Rue Saint-Antoine-tól a Rue Saint-Denis-en keresztül a St-Roch templom közelében lévő Rue Saint-Honoréig vezetett. A harmadik vonal május 22-től kötötte össze a Palais du Luxembourgot a Rue Montmartre-ral.

A negyedik vonal június 24-én kezdte meg működését. Ez egy körkörös útvonal volt, ezért a Route du Tour-de-Paris nevet kapta. Itt már szakaszjegy is volt. Végül július 5-én hozzáadták az ötödik, egyben utolsó vonalat, amely a Palais du Luxembourgtól a Notre-Dame-en keresztül a Rue de Poitou -ig vezetett. Pascal eredetileg három további útvonalat is tervezett, amely talán meg is valósult volna, ha Pascal nem hal meg augusztus 19-én. Az üzemidő télen reggel 7-től este 7-ig, nyáron reggel 6-tól este 9-ig volt.

A Párizs város címerét viselő kocsikban nyolc ülőhely volt, és két ló vontatta őket. Egy kocsis és egy lakáj vezette őket, mindenki kék színű zsinórt kapott, a ruhájuk pedig a zsinórtól függetlenül különböző színű volt. A király rendeletével ellentétben azonban korlátozásokat is tartalmazott az utasokra vonatkozóan, katonák, lakájok és más hasonló csoportok nem szállhattak be a kocsikba.

A rendszer másfél évtizedig állt fenn.

djp