Yongqiu ostroma az Anshi lázadás idején, 756 tavaszán volt, s tökéletesen illusztrálta a stratégia erejét a létszámfölénnyel szemben.

A lázadók eleinte komoly sikereket arattak, s a sereg gyorsan 160 ezer fősre duzzadt. Az újabb győzelmek újabb támogakat szereztek a számukra, s az átlagemberek egyre kevésbé hittek a Tang-dinasztiában. Pedig még csak pár évtized telt el az egyetlen női császár, WU Zetián fényes uralkodásától.

A lázadás egy pontján Zhang Xun, a Tang-dinasztia tábornoka, Yongqiu ellen fordult, s mintegy kétezer katonával megostromolta a gyengén védett várat. A várban többszáz Tang-katona volt fogságban, akik az ostrom közben ki tudtak szabadulni, s óriási káoszt okoztak az erődben.

Emiatt aztán Zhang hamar elfoglalta a várat. A korábban várat védő, de szerencsésen megszökött Linghu Chao, februárban 15 ezer katonával tért vissza, hogy az erődöt visszafoglalja. A várat védő közel háromezer ember azonban keményen ellenállt, így Linghu Chao serege körülbelül tízezer embert veszített, persze a várvédők közül is sokan elestek.

Linghu Chao nem adta azonban fel, hiszen márciusban már 40 ezer katonával tért vissza és személyes beszélgetést kért Zhang Xuntól. Ő azonban a megadási javaslatra csak annyit mondott: "Egész életedben a hűségedről voltál ismert. Hol van most a hűséged?"

Ezzel az ügy el is dőlt - következhetett az ostrom.

A várban összesen 2000 fős sereg várta a támadókat Zhang Xun, a Tang-dinasztia talán leghűségesebb tábornoka vezetésével. A támadók létszáma ezzel szemben 40 ezer fő lehetett, s mindenki azt várta, hogy a 40 ezer főnyi sereg legyőzi a védekezni kényszerülő Tang-sereget.

Persze Zhang Xun minden trükköt bevetett, hogy a támadókat megzavarja.

Az első támadásokat fűgolyók segítségével verte vissza, amelyeket olajba mártott, majd meggyújtott és a támadókra dobott. A támadók közül olyan sokan megsebesültek vagy égési sérüléseket szenvedtek, hogy egy idő után már nem is mertek a hagyományos módon támadni, hanem ki akarták a vár védőit éheztetni.

Zhang katonai azonban éjszakánként hangosan doboltak a harci dobjaikon, hogy ébren tartsák a támadó sereg katonáit. Persze ez még nem volt minden. Mivel napokig nem történt semmi más, a támadók lassan figyelmen kívül hagyták a dobolást.

Ekkor Zhang katonái időnként kitörtek a gyanútlan seregre és számos támadót megöltek vagy megsebeztek. Ez aztán megtette a hatását, mert az ostromló sereg katonái nem nagyon mertek elaludni, hiszen bármikor számíthattak egy-egy támadásra. Ez lassan kimerítette és demoralizálta a sereget, ahogyan az éjszakai támadások veszteségei is - összesen, már körülbelül ötezer támadó halt meg így.

Negyven napnyi ostrom után érkezett azonban a hír, hogy a lázadók máshol komoly sikereket értek el, amely Zhang katonáira volt demoralizáló hatású, s hat elit katonája azt kérte, hogy adják meg magukat. Zhang azonban, aki úgy tett, mintha egyetértene, másnap reggel a hat katonát lefejeztette a sereg előtt árulás vádjával. Ez megerősítette a katonák elszántságát.

Újabb húsz nap telt el, de közben a védők lassan kezdtek kifogyni a nyílvesszőkből, s fennállt a veszélyt, hogy nem tudják tovább tartani a várat.

Ekkor Zhang szalmabábukat készíttettet és katonaruhába öltöztette őket, majd éjszakánként szépen lassan leeresztette a bábukat a várfalon. Amikor az ellenség meglátta az általuk ellenséges katonáknak gondolt bábukat, azonnal 'tüzet nyitottak' rájuk.

Amikor Zhang úgy gondolta, hogy már elegendő nyílvessző gyűlt össze, felhúzta a közel ezer szalmabábut és kiszedte belőlük a nyilvesszőket.

Később még több alkalommal is alkalmazta a trükköt, s nagyon sok nyílvesszőt sikerült begyűjtenie. Persze ezeket a 'támadásokat' egyre kevésbé hitte el az ellenség is, így a trükk lassan elveszítette a jelentőségét, már nem nagyon lőttek a szalmabábukra.

Ekkor azonban Zhang a bábuk helyett valódi katonákat küldött ki, akik meglepték az ellenséget és újabb komoly veszteséget okoztak neki. Az ötszáz kiküldött katona körülbelül tízezer alvó ellenséget ölt meg.

A még életben maradt húszezer katona végül elmenekült a vár alól, s onnan mintegy 10 mérföldnyire gyülekeztek. Linghu Chao azonban nem akarta feladni és visszatértek, de közben Zhang Xun kifogyott a fűrészárúból, amely sok mindenre használható volt az ostromlott erődben.

Zhang azt ajánlotta Linghu-nak, hogy vonja vissza a csapatait 30 mérföldnyire, hogy tudjon békésen elvonulni és ő feladja a várat, a már felépített kunyhókat és sátrakat azonban hagyja ott.

Linghu belement az alkuba, s elvonult. Zhang az embereivel szétszedette a kunyhókat és sátrakat, majd az erődbe hordatta.

Mire Linghu kitalálta Zhang tervét már késő volt.

A lázadók harci morálja ekkor már a mélyponton volt, s Linghu érezte, hogy már semmit nem tud tenni, így egy közel négyhónapos csata végén dühösen elvonult, így a védők megmentették a várat a lázadóktól.

 djp