Az ipari forradalom után egyre erősödtek a kapitalista viszonyok, s az 1800-as évek közepén az átlagos gyári munkások heti nap napot, s naponta 12 órát dolgoztak, a kereskedelemben pedig olykor napi 18 órát is. Persze olykor akadtak "Szent Hétfők", amikor az előző napon lerészegedett munkások nem tudtak, nem bírtak munkába menni, de ez ad-hoc és informatív jellegű volt.

Viktória királynő uralkodása alatt a 12 óra lassan 9-10 órára csökkent, de egy átlagos héten így is 60 órányit dolgoztak a 168 órából, s egyre elterjedtebb volt a gyerekmunka és női munka a fizikai igénybevétel esetén is. 1842-ben alakult egy Early Closing Assocation nevű szervezet, amely a szabad szombatért, de legalább a szabad szombat délutánért lobbizott, s akkor a "szent hétfők" elmaradhatnának.

Ez aztán hatott, s egyre többen tették szabaddá a szombat délután egy részét.

A városba áramló munkaerő elhelyezésére komfort nélküli lakásokat építettek, ahol egyre többen laktak. Az Egyesült Államokban már a polgárháború után felmerült a nyolcórás munkanap kérdése, de a Nemzeti Munkás Unió javaslata nem alakult át jogszabállyá.

1869-ben Ulysses S. Grant elnök elrendelte, hogy a szövetségi kormánynak dolgozók naponta maximum nyolc órát dolgozhatnak, de ekkor még heti hat napot. Közben az I. Internacionálé már 1866-ban követelte a nyolcórás munkanapot.

1886. május 1-én egy országos sztrájk kezdődött az Egyesült Államokban a munkaidő csökkentése érdekében, s mintegy 300.000 dolgozó sztrájkolt egyszerre. Chicagóban a rendőrökkel is összecsaptak, sőt halálos áldozatok is voltak. Így is eltelt még két évtized, amikor 1906-ban két nyomdaipari vállalat bevezette az ötnapos munkahetet.

Ez azonban eléggé elszigetelt jelenség volt.

Az ötnapos munkahetet és nyolcórás munkanapot az egyik legnagyobb amerikai gyárosnak köszönhették a munkások, hiszen Henry Ford, az akkori korok egyik legsikeresebb vállalkozója, a futószalagos munka egyik megteremtője engedett a szakszervezetek kérésének.

Persze volt ebben némi egyházi-vallási számítás is, hiszen a zsidó alkalmazottak szerették volna a szombatot is pihenőnapnak, a keresztény egyház pedig azt látta, hogy a fáradt munkások egyre kevesebben mentek vasárnap reggel templomba. Ezt elérni már 1908-ban sikerült egy new-englandi malomban, így tovább próbálkoztak.

Ford azonban kemény ember volt, s mindenáron növelni akarta a termelést, ezért okozott meglepetést, amikor 1926. szeptember 25-én bejelentette az ötnapos munkahetet. Az okoskodása alapján a munkásoknak elegendő időt kell hagyni a rekreációra, így a kétnapos hétvége alatt kipihenhetik magukat, ráadásul a pihenés alatt kirándulni akarnak, s ahhoz autókat vesznek.

Ez utóbbi várakozás végül nem vált be, de a munkanapok száma nem változott. 1938-ban egy törvény született, amely alapján hetente nem lehet több munkaóra mint 44, majd 1940-től a Ford-szabályt terjesztették ki minden munkavállalóra.

Igaz a világháború alatt a haditermelés miatt ezt felfüggesztették.

Franciaországban 1936-ban jött létre egy megállapodás a munkáltatók és munkavállalók és az állam között a 40 órás munkahétről, amely hamarosan törvényerőre emelkedett.

Magyarországon a Rákosi-korszakban (1951-ben) 48 órás munkahét volt, majd 1967-75 között 44 órás munkahét volt, bár ez csak 1972-ben vált hivatalossá. Ekkor vezették be, hogy minden második szombat szabad volt - bár jöttek cserébe a kommunista szombatok.

1981. április 27-én lépett életbe egy kormányrendelet, amely arról szólt, hogy 1981. július 1-től a munkahét ötnapos lesz, de még 42 órás, majd 1984-től már 40 órássá vált. Kínában ezzel szemben csak 1995-ben tértek át a 40 órás munkahétre.

Franciaorságban már 35 óra a heti munkaidő 2000 óta, bár ez csak szimbolikus döntés volt, hiszen ettől többet dolgoznak.

Egyre több országban divat a négynapos munkahét, még úgy is, ha a négy nap alatt naponta 1-2 órábal többet dolgoznak - ez újabban Magyarországon is kezd teret nyerni.

Az már csak külön érdekesség, hogy a Szovjetunióban már az 1930-as években bevezették az ötnapos munkahetet, azonban kicsit másképpen, hiszen az öt munkanapot egy pihenőnap követte, vagyis a hét az valójában hat (nap) volt. Ezzel azonban a vasárnap és egyházi ünnepek rendje is felborult, így nem túl sokáig tartott a próbálkozás.

A 2019-es adatok alapján Magyarországon 40,3 óra a heti átlag, de az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok egy részében a heti 60 órát is elérheti. Nepálban csak a szombat szabad, Iránban és Szomáliában csak a péntek vagyis ott hatnapos a munkahét.

Indiában és Kambodzsában akár napi 16 órát is dolgozhatnak a létminimumért.

Érdekes Dél-Korea helyzete, ahol 2020-ban fogadtak el egy törvényt a heti maximum 52 óráról, mert addig heti 68 órát is lehetett dolgozni.

djp