Angol történelem egyik legismertebb uralkodója volt Vasbordájú Edmund (Edmund Ironside), aki alig néhány hónapig uralkodott ugyan, de elmúlt bő kilencszáz évben mégis jórészt az ő utódai ülnek az angol (és sok más trónon). Igazi katonakirály volt, aki fiatalon meghalt.

Æthelred és első felesége, yorki Ælfgifu fia volt (a fenti képen feltehetően Edmund és felesége), aki 988 és 993 között születhetett, s együtt harcolt az apjával a vikingek ellen, majd az apja halála után néhány hónapig uralkodó is lehetett. 1016. október 18-án azonban Nagy Knut dán király legyőzte az assanduni csatában, így véget is a regnálása az angol trónon.

Ő és Knut azonban megegyeztek arról, hogy ő marad Wessex királya, a többi terület (a Temzétől északra fekvő vidékek) pedig Knut uralma alá kerülnek.

Az assanduni csata után, amikor Knut már biztos győztesnek látszott, a két király találkozott Gloucestershire-ban, ahol Edmund még párbajra is kihívta a dán királyt, de Knut az ország fenti megosztását javasolta, s ebbe Edmund is beleegyezett. A szerződés része volt az is, hogy bármelyikük hamarabb meghal, a másik örökli a királyságát. Így néhány hétig még angol (valójában wessexi) uralkodó maradhatott, de 1016. november 30-án kegyetlenül meggyilkolták.

Nincs pontos információ arról mi is történhetett valójában, de Huntingtoni Henrik 12. századbeli angol krónikás szerint Edmund éppen Oxfordban volt, amikor bizarr módon megtámadták.

A krónikás szerint a király este vagy éjjel éppen a mellékhelyiségben válaszolt a természet hívására, amikor Ealdorman Eadric fia, aki az apja terveinek megfelelően elbújva várakozott rá, egy éles késsel vagy más szúrószerszámmal kétszer is megsebezte a királyt hátulról vagy inkább alulról.

A merénylet után elmenekült, de a szúrófegyvert a királyban hagyta.

Ahogyan a krónikás fogalmazott: "Így történt: egy éjjel ennek a nagy és hatalmas királynak volt alkalma visszavonulni a házba, hogy válaszoljon a természet hívására, Edric ealdorman fia, apja ötletére, elbújt a gödörben, és kétszer is megszúrta a királyt alulról egy éles tőrrel, majd a fegyvert bennehagyva elmenekült."

Edric elméletileg Edmund oldalán harcolt, de több hasznot remélve átpártolt Knuthoz, akiben azonban csalódnia kellett, bár eleinte úgy tűnt, jó ötlet volt az oldalváltás.

Ezt már korábban is eljátszotta, hiszen a szinte mindent eldöntő csatában előbb Edmundot támogatta, majd átállt Knuthoz, aztán visszatért Edmundhoz, hogy aztán újra a vikingek mellé álljon.

Ahogyan a krónikás írta: "Üdvözlégy! Te, aki Anglia egyetlen királya vagy!" köszöntötte a dán király , majd miután elmagyarázta, hogy mi is történt, Knut így válaszolt: "Ezért a tettedért magasabbra foglak emelni, mint ahol Anglia bármely nemese van."

Ezután megparancsolta, hogy Edricet le kell vágni, és a fejét egy oszlopra kell helyezni a londoni torony legmagasabb oromzatán. (a képen Knut és Streona)

A későbbi magyarázatok ezt nem találták eléggé izgalmasnak, így újabb részleteket adtak a történethez, ezért egy automata számszeríj-csapdáról is beszéltek, amelyet Edric fia telepített a WC alá.

A későbbi krónikák már nem igazán írnak a halála körülményeiről, amelynek lehetett az az oka, hogy nem akarták méltatlan helyzetbe hozni, az általuk egyébként igen tisztelt királyt, ahogyan Knut történetíróinak sem volt érdeke, hogy a dán uralkodót kapcsolatba hozzák Edmund méltatlan halálával. (a lenti képen az elképzelt Edmund)

Ennek megfelelően Knut 'mélyen megrendült' királytársa halálán - legalábbis krónikailag biztosan.

A krónikák szerint ráadásul Knut a halála évfordulóján meglátogatta Edmund sírját, és dicsőítésére egy pávákkal díszített köpenyt terített rá, a pávák pedig a feltámadást jelképezik. 

Persze az is igaz, hogy Knut mindent megtett Edmund halála után, hogy kiiktasson minden tényleges és potenciális trónkövetelőt Angliában. Ide tartozik Edmund öccsének, Eadwignek a meggyilkolása is, valamint Edmund és (s talán) Ealdgyth két ikerfiának Edmundnak és Edvárdnak eltüntetése.

Igaz, rossz fényt vetett volna Knutra, ha Edmund körülbelül egy-két éves ikerfiait meggyilkoltatta volna, így "száműzetésbe" küldte őket, s akkor már nem kellett volna felelnie egy esetleges baleset miatt, hiszen már nem az ő védelme alatt álltak.

Worcesteri János szerint a két fiút Knut elküldte a svéd királyhoz, ahol azt remélte, hogy talán meghalnak vagy legalábbis eltűnnek. III. (Kincses) Olaf azonban nem sokkal korábban vette fel a kereszténységet, így nem igazán akarta, hogy hercegfiúk vére tapadjon a kezéhez, így a két kisfiút tovább küldte Kijevbe, Bölcs Jaroszláv udvarába, aki nem sokkal ezután vette feleségül Olaf, Ingegerd nevű leányát, így a két kisfiú afféle "hozomány" volt.

A pontos időpontokat nem igazán tudni, de a két fiú hamarosan Magyarországon kötött ki, s az egyik kisfiú, Edmund hamarosan meghalt (talán már Kijevben), a másik, Edvárd azonban felnőtt, s feleségül vett egy Ágota nevű magyar hercegnőt, akitől három gyermeke is született.

Ágota feltehetően Szent István és Gizella egyik lánya volt, aki később elkísérte férjét 1057-ben Angliába (Hitvalló Edvárd angol király kérésére ment haza), ahol azonban Edvárd néhány nap múlva tisztázatlan körülmények között meghalt. Így aztán Edmund a halála után eléggé szoros rokonságba került a magyar uralkodócsaláddal, hiszen az apósa lett a magyar király leányának.

A fiából (Edgárból) egy rövid időre angol király lett, bár nem koronázták meg, az egyik lányából (Krisztinából) apátnő, a másikból (Margitból) viszont skót királyné lett - a skót és II. Henriktől kezdve, minden angol uralkodók egyik ősanyja.

Persze nem Vasbordájú Edmond az egyetlen uralkodó, aki ilyen körülmények között hunyt el, elegendő Eglon moábi király vagy III. Henrik francia király esetét megnéznünk.

djp