Marcus Antonius régi, de plebejus családból származott, így maga is plebejusnak született Kr. e. 83. január 14-én. Tízéves korában elveszítette édesapját, s mostohaapja, Publius Cornelius Lentulus Sura nevelte tovább. Lentulus azonban tíz évvel később Cicero parancsára kivégzésre került a Catilina-összeesküvésben való részvétele miatt.
Fiatalkorában Antonius testvéreivel, Caiusszal és Luciusszal kicsapongó életet élt: sok időt töltött kocsmákban, ivott, szerencsejátékokat játszott, és a nők társaságát is gyakran kereste. Ennek következtében jelentős adósságokat halmozott fel, s gyakran csak barátai és szeretői mentették ki a pénzügyi csapdából. Nevelőapja halála után a bosszúvágy a politikai pályára hajtotta, de a hitelezők elől végül keletre menekült.
Előbb Görögországba, majd Szíriába ment, ahol lovassági parancsnokként harcolt Palesztinában, Egyiptomban és Galliában is. Itt Julius Caesar pártfogásába került, aki később quaestorrá tette. Hazatérve még Ciceróval is kibékült, aki korábban mostohaapját kivégeztette.
Julius Caesar meggyilkolása
Antonius Caesar megbízható katonai és politikai szövetségesévé vált. Caesar távollétében gyakran ő irányította Rómát. Caesar hatalmának növekedése azonban sokakban ellenérzést váltott ki – különösen a szenátus konzervatív köreiben.
Kr. e. 49-ben a szenátus megpróbálta megfosztani Caesart hatalmától. Erre válaszul Caesar átlépte a Rubicont, megkezdve a polgárháborút. Antonius és Longinus ugyan megpróbálták megvétózni a döntést, de nem jártak sikerrel, így száműzetésbe kényszerültek.
Caesar meggyilkolása (Kr. e. 44. március 15.) napján Antonius kísérte barátját a szenátusba, de az épület bejáratánál szándékosan feltartották, hogy ne tudjon közbelépni. A gyilkosság után Antonius consulként próbált megerősödni a politikai káoszban. Caesar temetésén a véres tógát felemelve a népet lázította, ami erőszakos zavargásokhoz vezetett.
Polgárháború és Cicero halála
A következő időszakban polgárháború tört ki. Antonius és Octavianus – Caesar örököse – kezdetben szemben álltak egymással, majd Kr. e. 43-ban Bononiában (ma Bologna) Lepidus bevonásával létrehozták a II. triumvirátust. A triumvírek teljhatalmat kaptak öt évre, s a birodalmat felosztották egymás között.
A hatalom megszilárdítása érdekében Antonius és Fulvia, a felesége, szorgalmazták Cicero kivégzését is. A híres szónok fejét Rómában közszemlére tették – Fulvia állítólag dühében még meg is szúrta a holttestet.
Antonius és Kleopátra
Kr. e. 41-ben Antonius keleten harcolt a pártusok ellen, amikor találkozott VII. Kleopátra egyiptomi királynővel. A királynő fényűző fogadtatása és intelligenciája elbűvölte Antoniust. Bár kapcsolatuk részben politikai számításra épült, kölcsönös vonzalom is kialakult közöttük.
Amikor testvére, Lucius Antonius lázadást robbantott ki Octavianus ellen Itáliában, Antonius kénytelen volt hazatérni. A felkelés leverése után visszatért keletre, ahol ekkor már felesége, Fulvia halott volt.
A triumvirátus újjáélesztésének részeként Antonius feleségül vette Octavianus özvegy nővérét, Octaviát, de Kleopátrától sem tudott elszakadni. Visszatért Alexandriába, ahol Kleopátrával nyíltan házasságként élték kapcsolatukat. Közben hadjáratokat vezetett a pártusok ellen, vegyes sikerrel: később sikerült a pártus uralkodót is elfognia.
Az actiumi csata és a bukás
Octavianus hatalma egyre nőtt. Kr. e. 32-ben hadat üzent Kleopátrának – jogilag nem Antoniusnak, mert ő még mindig népszerű volt Rómában. A végső összecsapásra Kr. e. 31. szeptember 2-án került sor az actiumi csatában, ahol Octavianus flottája megsemmisítő győzelmet aratott Antonius és Kleopátra egyesített hajóhada felett.
A szerelmespár visszamenekült Alexandriába, de a birodalom gyorsan összeomlott körülöttük. Kr. e. 30-ban, amikor Antonius azt hitte, hogy Kleopátra öngyilkosságot követett el, maga is kardjába dőlt. Kleopátra viszont még élt, és mikor meghallotta kedvese halálhírét, állítólag egy áspiskígyóval vetett véget életének.
Kapcsolódó posztok
Az első római császár halála
A leghíresebb gyilkosság – március idusán
Kleopátra, az utolsó fáraó – a Nílus királynője
