Volt egyszer egy hang, amely generációkat kötött össze. Egy hang, amely áthidalt háborúkat, társadalmi változásokat és évtizedeket – és amely ott élt a magyar sport minden nagy pillanatában. Ez volt Szepesi György hangja.
1922. február 5-én született Budapesten Friedländer György néven, zsidó családban. Apját a második világháború idején a buchenwaldi koncentrációs táborban veszítette el, ő maga pedig munkaszolgálatra került Ukrajnába. A háború borzalmait túlélve 1945-ben csatlakozott a Magyar Rádióhoz, és ezzel kezdetét vette legendás pályafutása.
Gyermekkorában még maga is futballozott az angyalföldi grundokon, ám hamar felismerte, hogy nem játékosként, hanem riporterként fog maradandót alkotni. Az 1948 és 2012 közötti években tizennégy labdarúgó-világbajnokságról és tizenöt olimpiáról tudósított. Stílusa egyedi volt: nemcsak beszámolt, hanem átadta a közvetített pillanatok érzelmi töltését. Hegyi Iván szavaival „a mikrofon művésze” volt.
Neve örökre összekapcsolódott az Aranycsapattal. Az 1953-as londoni 6:3-as diadal – az „évszázad mérkőzése” – során vált igazán legendává, amikor a közvetítése révén minden hallgató úgy érezhette, mintha maga is a Wembley lelátóján lenne. A magyar futball rajongói őt nevezték az Aranycsapat „12. játékosának”.
Szepesi nemcsak riporterként, hanem sportvezetőként is jelentős szerepet vállalt. 1978 és 1986 között a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke volt, 1982 és 1994 között pedig a FIFA végrehajtó bizottságában dolgozott. Részt vett többek között Puskás Ferenc hazatérésének megszervezésében is. Munkája során számos elismerést kapott: többek között Prima Primissima-díjat, Budapest díszpolgári címét, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét és a FIFA-érdemrendet.
Hangja azonban több volt puszta szakmabeli kiválóságnál – személyisége, szenvedélye és emberi közvetlensége miatt rajongtak érte. Tanítványai és családja szerint mottója az volt: „Ha bármit teszünk, tegyük szenvedéllyel, vagy sehogy.”
Szepesi György 2018. július 25-én hunyt el, 96 éves korában. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra, ahol a magyar sportvilág krémje rótta le tiszteletét. Halálával nemcsak egy kivételes sportriporter távozott, hanem egy korszak is lezárult.
Öröksége azonban tovább él: az a mesebeli hang, amely több mint hat évtizeden át kísérte a magyar hallgatókat, ma is felcsendül mindenki emlékezetében, aki valaha átélte vele a magyar sport legnagyobb pillanatait.
Kapcsolódó posztok
A gólkirály, akit az egész kontinens irigyelt – Schlosser Imre
99 éve született Papp Laci
13 éve hunyt el az első magyar aranylabdás – Albert Flórián
Egy igazi sportlegenda – Egerszegi Krisztina
103 éves a világ legidősebb olimpiai bajnoka – Keleti Ágnes
Az Aranycsapat és legnagyobb veresége
