A második világháború után a korábbi szövetségesek gyorsan eltávolodtak egymástól, és rohamtempóban fejlesztették hadiiparukat. Lassan kialakult a több mint négy évtizedig tartó hidegháború.
1983. szeptember 26-án a világ valóban közel került egy atomháborúhoz. A Szovjetunió műholdas korai előrejelző rendszere (OKO) riasztást adott: a képernyők szerint az Egyesült Államok öt interkontinentális rakétát indított a Szovjetunió felé. A moszkva közeli Szerpuhov–15 központ ügyeletes tisztje, Sztanyiszlav Jevgráfovics Petrov mérlegelte a helyzetet, és úgy döntött, nem indítja el a hivatalos támadási jelentést és a megtorlási protokollt.
Petrov arra következtetett, hogy egy valódi amerikai első csapás nem öt rakétával kezdődne, hanem tömeges indítással. Inkább rendszerhibára gyanakodott, ezért a riasztást téves jelzésként könyvelte el, és így jelentette feletteseinek.
A döntést súlyosbította a feszült légkör: három héttel korábban a szovjet légierő lelőtte a Korean Air Lines 007-es járatát, 269 ember halálát okozva, ami akár gyors amerikai válaszlépést is valószínűsíthetett volna.
Utóbb kiderült, hogy Petrovnak igaza volt: az OKO rendszer tévedett. A napfény őszi szöge a felhőkről visszaverődve, kedvezőtlen pályahelyzettel együtt, rakétaindításnak látszó jeleket keltett a műholdas szenzorokon. Petrovot hivatalosan felelősségre vonták az előírások be nem tartásáért, de nem hivatalosan dicséretet kapott lélekjelenlétéért – döntése könnyen világméretű katasztrófát előzhetett meg.
