Fredegund a 6. század második felében Neustria királynéja volt. Rabszolgaként került I. Chilperic udvarába, majd gyorsan a király bizalmasa és szeretője lett. Amikor Chilperic 567-ben politikai okokból feleségül vette a vizigót hercegnőt, Galswinthát, az új királynét röviddel ezután megfojtva találták.
A kortársak és a krónikák a háttérben Fredegund intrikáit sejtették; Chilperic ezután őt vette nőül. A gyilkosság láncreakciót indított: Galswintha nővére, Brunhilda – az austrasiai I.Sigebert felesége – esküdt ellensége lett Fredegundnak és egész Neustriának.
A „meroving trónok harca”
A frank királyság ebben az időben részekre tagolt: Neustria (Chilperic és Fredegund világa), Austrasia (Sigebert és Brunhilda), valamint Burgundia (Guntram). A királyi hatalom családon belüli megosztása és a főúri csoportok hol egyik, hol másik udvarhoz való igazodása állandó polgárháborús feszültséget teremtett.
Galswintha megölése után Sigebert hadjáratot indított testvére ellen, és 575-ben már a győzelem küszöbén állt, amikor Sigebertet orgyilkosok megölték. A hagyomány szerint az orgyilkosokat Fredegund küldte – ez fordította meg a helyzetet és mentette meg Chilperic uralmát.
Mérgek és zsoldoskések – de több mint „femme fatale”
Fredegund hírneve a politikailag motivált gyilkosságok sora miatt sötét. A források (elsősorban Tours-i Gergely) több merényletet, „balesetet” és eltűnést kötnek a nevéhez: rivális trónvárományosok, ellenzéki főurak, sőt egyházfiak is célkeresztbe kerültek.
A legismertebb eset a roueni Praetextatus püspök 586-os meggyilkolása, amelynek megrendelésével a krónikák Fredegundot vádolják. Chilperic 584-es váratlan meggyilkolásánál is sokan rá mutogattak, bár bizonyíték nincs.
Közben Brunhilda ellen több kísérlet is történt – sikertelenül. A két nő személyes ellentéte dinasztikus háborúvá terebélyesedett, ahol a szövetségek gyorsan változtak, a „törvényesség” pedig gyakran utólagos magyarázat volt a nyers erő mögött.
Udvari politika, nem csak tőr és méreg
Fredegund nem csupán merényletekkel élt. Tudatosan épített politikai támogatást: kegyosztással, adóenyhítéssel, ajándékokkal igyekezett a neustriai elit kulcsszereplőit maga mellé állítani. Az udvari pénzügyekbe és kinevezésekbe is beleszólt, és értett a propagandához – a legitim uralom nyelvén beszélt: a rend fenntartása, a „jogos örökös” védelme.
Özvegy királynéból régens
Chilperic halála után a trónra Fredegund kiskorú fia, Chlothar került a trónra (584). A királyné régensként kormányzott – ez önmagában mutatja, mekkora befolyása volt. A szomszédos Guntram burgund király közvetítő szerepet játszott a frank részkirályságok között, időnként Chlothar védnökségét is vállalta, de a Fredegund–Brunhilda-ellentét megmaradt.
Fredegund élete végéig tartotta Neustria belső egységét, és megőrizte fia trónigényét. Halála után a stafétát Chlothar vitte tovább: 613-ban végleg leszámolt Brunhildával, és egyesítette a frank királyságokat – részben anyja politikai örökségére támaszkodva.
Mit higgyünk el a krónikáknak?
Tours-i Gergely nem rejtette véka alá erkölcsi ítéleteit. Narratívája gyakran démonizálja Fredegundot, miközben a meroving udvarokban a férfi szereplők is bőven éltek ugyanazokkal az eszközökkel. A gyilkosságok egy része valószínű, mások politikailag motivált vádak lehettek. A kép így marad ellentmondásos: kegyetlen, de hatékony hatalomtechnikus; gyilkos hírnév, mégis államférfiúi ösztönök a túlélésre és a dinasztia védelmére.
Kapcsolódó posztok
A középkor legköltségesebb válása
Amikor a kora középkori drukkerek felkelést robbantottak ki
A perzsa rézműves, aki királyságot alapított – Ya’qub
Egy harcos királyné a XII. századból – Boulogne Matilda
Egy különleges nő, akitől mindenki tartott
Bagdad alapítása és építése
II. Szilveszter pápa – akitől Szent István a koronát kapta
