Don Juan de Austria spanyol hadvezér 1547. február 24-én született Regensburgban, V. Károly német-római császár és spanyol király törvénytelen fiaként – épp apja születésnapján. Édesanyja egy regensburgi polgárlány, Barbara Blomberg volt. Apja egy 1554. június 6-án kelt végrendeleti kiegészítésben kifejezetten elismerte fiának:
„Mikor Németországban voltam, miután megözvegyültem, egy hajadon nőtől született egy gyermekem, akit Geronimónak hívtak.”
A fiú előbb Brüsszelben, majd Kasztíliában, Luis de Quijada udvarmester és felesége, Magdalena de Ulloa gondozásában nevelkedett Villagarcía de Campos környékén (Valladolid vidéke). A lemondott császár ekkor a yustei (Yuste) kolostorban élt, és több alkalommal találkozott a gyermekkel.
Végrendeletében azt is elrendelte, hogy a fiút Jánosnak (Juan) nevezzék, és eredetileg egyházi pályára szánta – hozzátéve, hogy ha a fiú más hivatást választ, ne erőltessék a papi életet.
V. Károlyt törvényes fia, II. Fülöp követte a spanyol trónon. Ő féltestvérének ismerte el a korábban Gerónimo néven ismert fiút, és – apai rendelkezés szerint – a Don Juan de Austria nevet adta neki. Egy korabeli krónika szerint egy vadászaton (1559) a király elé vezették a fiút, és megkérdezte tőle: „Tudod-e, ifjú, ki volt az atyád?”
Mivel a fiú nem tudta, a király leszállt a lóról, megölelte, és így szólt: „V. Károly az én uram és atyám volt – a te apád is. Dicsőbb apád nem lehetett volna, s kötelességem téged fivéremül elismerni.” Ezután az udvarhoz fordult: „Ismerjétek el és tiszteljétek ezt a fiút mint a császár természetes fiát és a király testvérét.”
Nyilvános ünnepségeken a császári család mögött sétált vagy lovagolt – megelőzve a többi nemest –, és három esztendőn át együtt nevelkedett unokaöccsével, a trónörökös Don Carlossal, valamint Alessandro Farnesével. A természetes kedvesség és figyelmesség sokak rokonszenvét megnyerte, ám törvénytelen származása miatt mindenképp hősi pályára vágyott; a papi hivatás nem vonzotta, a női társaság annál inkább.
Noha a király – apja kívánságát követve – eleinte az egyház felé terelte volna, Don Juan elérte, hogy katonai pályára léphessen. Rendkívül gyorsan elsajátította a szükséges ismereteket, szigorú fegyelmet tartott, de emberségesen bánt beosztottjaival; nyugalmával és figyelmességével gyorsan megnyerte őket.
1568-ban egy 33 gályából álló kötelék parancsnoka lett: harcolt az algériai kalózok ellen, majd részt vett a moriscók lázadásának (az Alpujarras-háború, 1568–1571) leverésében; Granada vidékén meg is sebesült.
Hadisikerei nyomán II. Fülöp és V. Piusz pápa a Szent Liga fővezérévé tették. 1571. október 7-én a lepantói csatában megsemmisítő győzelmet aratott Müezzinzáde Ali pasa flottája felett – ez tette őt egész Európában ünnepelt hőssé. 1573-ban elfoglalta Tuniszt, ám 1574-ben – miután a Szent Liga széthullott – az Oszmán Birodalom visszafoglalta.
1576 végén II. Fülöp a reformáció lázában álló Németalföld főkormányzójává nevezte ki (Don Juan 1577-ben vette át ténylegesen az irányítást). Kétes fegyverszünetek és ingadozó szövetségek után 1578. január 31-én Gembloux mellett fényes győzelmet aratott a lázadó erők felett.
Hamarosan hozzálátott egy Anglia elleni invázió előkészítéséhez (melyet részben a Stuart Mária körüli tervek is ösztönöztek), ám járványos láz (feltehetően tífusz) döntötte le a lábáról, és a mai Belgiumban, Namur közelében, Bouge-ban meghalt 1578. október 1-jén.
Magánéletében több természetes gyermeket is neki tulajdonítanak, és legalább négy szeretőjének neve ismert – a részletek jórészt udvari pletykákból és későbbi följegyzésekből maradtak ránk, eltérő megbízhatósággal - Mozart és Byron halhatatlanná tette.
Kapcsolódó posztok
V. Károly – a nagyhatalmú császár, aki a mellékhelyiségben született
Mária, a Véres angol királynő
A török flotta legnagyobb veresége – a lepantói csata (1571)
Don Juan, aki legyőzte a törököket
