Athalaric, Nagy Theodorik unokájaként 526-ban, kb. tízévesen került az osztrogót trónra. Apja, Eutharic – Theodorik kijelölt utódja és 519. évi római consul – már 522-ben meghalt; tőle két gyermek maradt: Athalaric és Matasuntha.

Theodorik halála (526) után a kiskorú király helyett azonban az édesanyja, Amalasuintha lett a régens. Ez feszült viszonyt szült a gót előkelőkkel, mert a hagyomány inkább férfi gyámot/régenset preferálta volna – ennek ellenére Theodorik halála előtt kifejezetten a lányát jelölte ki. Amalasuintha római műveltséget és udvari kultúrát erősen pártoló politika mellett kormányzott.

Az udvarban vita robbant ki Athalaric neveléséről: az arisztokraták „gótosabb”, harcias nevelést követeltek, Amalasuintha viszont római irodalmi-közigazgatási oktatást erőltetett. A kompromisszum vége az lett, hogy a fiú rossz társaságba keveredett, mértéktelen ivásnak és kicsapongásnak adta magát; egészsége összeomlott, és 534. október 2-án meghalt (kortárs bizánci szerzők is „züllött életmódot” emlegetnek).
Athalaric halála után Amalasuintha rövid időre önálló királynőként uralkodott, de hatalma megszilárdításá érdekében még unokatestvérét, Theodahadot (Theodahad) is társuralkodóvá emelte. A viszony azonban gyorsan megromlott: Theodahad még 534 végén elfogatta, és a Bolsenai-tó (Lago di Bolsena) Martana nevű szigetére záratta.

Ott aztán 535. április 30-án a fürdőben megfojtották – kortársak szerint a korábban kivégeztetett összeesküvők rokonai, Theodahad tudtával. A gyilkosság (és a belső viszály) Justinianus császárnak kapóra jött: ürügyként használta Itália visszahódításának megindításához.

Emiatt aztán Theodahad sem maradt sokáig hatalmon: a háború első szakaszában tehetetlennek bizonyult, a gót sereg 536 végén leváltotta, és menekülés közben meggyilkolták (december). Utódja Witiges lett.
Matasuntha, Athalaric húga előbb Witiges felesége lett, majd a bizánci hadvezér, Germanus (Justinianus unokatestvére) vette el; ettől a házasságtól egy Germanus nevű fiuk született.
Amalasuintha nevét egy főövi kisbolygó is őrzi: (650) Amalasuntha, amelyet August Kopff fedezett fel 1907. október 4-én Heidelbergben.
Kapcsolódó posztok
Egy lengyel királynő, aki magyar volt – Hedvig, a királynő
Az egyetlen kínai császárnő – Wu Zetian
Aki az erőszakossága miatt nem lett angol királynő