A Nuestra Señora de las Mercedes spanyol fregatt története a napóleoni háborúk küszöbén zajló tengeri hatalmi játszmák egyik legsorsdöntőbb epizódja. A hajó 1804. október 5-én süllyedt el a portugál Algarve partjai előtt, miután a brit királyi haditengerészet megállításra szólította fel.
A drámai összecsapás nemcsak több száz emberéletet követelt, hanem az angol–spanyol háború közvetlen előzményévé is vált, majd kétszáz évvel később újra a nemzetközi figyelem középpontjába került a hajóroncs és rakománya jogi sorsa miatt.
Az előzmények
A Mercedes egy 36 ágyús spanyol fregatt volt, amely 1804-ben a Rio de la Plata vidékéről – a mai Uruguay és Argentína területéről, Montevideón keresztül – indult a spanyol anyaország felé. Rakterében a gyarmatbirodalom pénzügyi ütőerejét jelentő nemesfémek és értékes áruk utaztak: mintegy 17 tonna ezüst, kisebb mennyiségű arany és fűszerek, döntően a perui Callaóból és a dél-amerikai bányavidékekről érkezett érmék és rudak. A Mercedes nem egyedül hajózott: egy kisebb spanyol kötelék része volt, amely a birodalmi jövedelmeket igyekezett biztonságban hazaszállítani.
A találkozás a brit kötelékkel
1804 őszén Nagy-Britannia és Spanyolország között formális hadüzenet még nem történt, ám a politikai feszültség a francia–spanyol szövetség miatt a tetőfokára hágott. A portugál partok közelében egy brit fregattkötelék feltartóztatta a spanyol hajókat, és átvizsgálásra szólította fel őket. A spanyol parancsnokok – szuverén jogukra és a béke állapotára hivatkozva – megtagadták a megállást és az ellenőrzést. A helyzet percek alatt fegyveres összecsapássá fajult.
A tűzpárbaj eleinte rövid és visszafogott volt, ám egy brit ágyúlövés a Mercedes lőporraktárát érte. A fregatt felrobbant, majd gyorsan elsüllyedt Cabo de Santa María (Faro, Algarve) közelében. A katasztrófában mintegy 250 ember – tengerészek, katonák, civilek, köztük nők és gyerekek – vesztette életét. A túlélőket a britek kimentették, de hadifogolyként kezelték őket. A flotilla megmaradt spanyol hajóit a britek elfogták, a fedélzetükön lévő rakomány pedig zsákmány lett. Az incidens közvetlenül hozzájárult az angol–spanyol háború (1804–1808) kirobbanásához.
A rakomány jelentősége
A Mercedes által szállított ezüst és arany a spanyol államkincstár kulcsfontosságú bevétele volt. A kor pénzügyi rendszerében az amerikai ezüstérc – főleg a perui és felső-perui (mai Bolívia) bányákból – biztosította a birodalmi működés és a háborús kiadások finanszírozását. A roncsban fekvő vagyon mai értéken több százmillió dollárra tehető; a történeti források és a későbbi kiemelések alapján több százezer ezüstérméről és rúd-ezüstről beszélhetünk.
Felfedezés és jogvita a 21. században
A roncsot 2007-ben az amerikai Odyssey Marine Exploration találta meg – először „Black Swan” fedőnéven és tévesen brit hajóként azonosítva. A vállalat jelentős mennyiségű érmét és nemesfémet emelt ki a tengerfenékről, amelynek piaci értékét a sajtó félmilliárd dollár körülire becsülte. Spanyolország azonban állami tulajdonra hivatkozva pert indított: a hajó a Spanyol Királyság hadihajója volt, és mint ilyen, szuverén immunitást élvez. Többéves jogi eljárást követően az amerikai bíróságok 2012-ben Spanyolországnak adtak igazat; a kincset visszaszolgáltatták, és katonai szállítógépeken Madridba vitték.
A kincs sorsa
A visszanyert kincsekből és a történet dokumentumaiból „El último viaje de la Mercedes” (A Mercedes utolsó útja) címen vándorkiállítás nyílt, amely több spanyol közgyűjtemény – köztük a Museo Naval és a Museo Arqueológico Nacional – termeiben mutatta be a hajó és a korszak történetét. A kiállítás nem pusztán a látványos zsákmányról szól: a Mercedes ügye jogi és etikai mérföldkő lett a hadihajó-roncsok, a kulturális örökség és a modernkori „kincsvadászat” viszonyának rendezésében.
