Hedvig, lengyel nevén Jadwiga, közel tizenöt éven át uralkodott Lengyelországban: 1384. október 16-án koronázták meg, és 1399. július 17-én, mindössze huszonöt éves korában halt meg. Rövid élete ellenére a lengyel történelem egyik legjelentősebb uralkodójává vált. Nevéhez kapcsolódik a lengyel–litván államszövetség kialakulása, a krakkói egyetem újjászervezésének előkészítése, valamint számos egyházi, oktatási és jótékonysági kezdeményezés.

Származása és gyermekkora

Hedvig 1373 vége és 1374 eleje között született Budán, a Magyar Királyság egyik legfontosabb központjában. Apja I. Lajos magyar és lengyel király, ismertebb nevén Nagy Lajos, anyja pedig Kotromanić Erzsébet, vagyis Boszniai Erzsébet volt. A házaspárnak három leánya született: Katalin, Mária és Hedvig.

Hedvig az Anjou-ház tagja volt, ugyanakkor nagyanyái révén a lengyel Piast-dinasztiához is rokoni szálak fűzték. Nevét valószínűleg Sziléziai Szent Hedvigről kapta, akinek tisztelete a magyar királyi udvarban is elterjedt volt.

Nagy Lajosnak nem született fia, ezért uralkodásának egyik legfontosabb kérdésévé vált, hogyan biztosíthatja leányai öröklését. A középkori Európában a nőági trónöröklés korántsem számított magától értetődőnek, így a király hosszú tárgyalásokkal és a nemességnek adott kiváltságokkal próbálta elfogadtatni valamelyik leányát örököseként.

Eredetileg a legidősebb leány, Katalin kapott volna fontos dinasztikus szerepet. Gyermekként eljegyezték Valois Lajossal, V. Károly francia király fiával, ám Katalin 1378-ban, körülbelül nyolcéves korában meghalt. Ezután a család terveiben Mária és Hedvig került előtérbe.

A gyermek Hedvig és Habsburg Vilmos

Hedviget már kisgyermekként eljegyezték Habsburg Vilmossal, III. Lipót osztrák herceg fiával. A két gyermek között 1378-ban úgynevezett sponsalia de futuro, vagyis jövőre szóló házassági megállapodás jött létre. Ez még nem jelentett teljes értékű házasságot, de lehetőséget adott arra, hogy kapcsolatukat később újabb egyházi szertartás nélkül érvényessé tegyék.

Hedvig ezután csaknem két évet töltött a bécsi udvarban. Az eljegyzés elsősorban politikai szövetség volt, bár a későbbi lengyel hagyomány szívesen ábrázolta Vilmost Hedvig gyermekkori szerelmeként.

Nagy Lajos halála után azonban az addigi öröklési tervek felborultak. Máriát Magyarország uralkodójává koronázták, a lengyel nemesség viszont nem akarta elfogadni, hogy Mária és jegyese, Luxemburgi Zsigmond távolról irányítsa Lengyelországot. A lengyel előkelők ragaszkodtak ahhoz, hogy uralkodójuk az országban éljen, ezért végül Hedviget választották.

Lengyelország uralkodója

Hedvig 1384 őszén érkezett Lengyelországba. Október 16-án, a krakkói Wawel-székesegyházban koronázták meg. Ekkor körülbelül tíz- vagy tizenegy éves lehetett.

A hagyomány szerint Hedviget nem egyszerűen királynővé, hanem Lengyelország „királyává” koronázták. Ennek értelme az volt, hogy világossá tegyék: nem egy férfi uralkodó feleségeként, hanem saját öröklési jogán birtokolja a koronát. A korabeli oklevelek címhasználata nem teljesen egységes – a rex, vagyis király és a regina, vagyis királynő/királyné megjelölés egyaránt előfordul –, de uralkodói jogállása nem pusztán hitvesi volt.

Fiatal kora miatt kezdetben természetesen tanácsadói is jelentős szerepet játszottak. A történészek véleménye megoszlik arról, mennyire tudott önálló döntéseket hozni uralkodásának első éveiben. Későbbi politikai és diplomáciai tevékenysége azonban azt mutatja, hogy felnőve valódi uralkodói szerepet vállalt.

Vilmos vagy Jagelló?

A lengyel főurak nem támogatták Hedvig és Habsburg Vilmos házasságát. Attól tartottak, hogy egy fiatal osztrák herceg nem tudná megvédeni Lengyelország érdekeit, és uralkodása túlságosan kiszolgáltatná az országot a Habsburgoknak és a Luxemburgoknak.

Ehelyett a litván nagyfejedelmet, Jagellót – litván nevén Jogailát – ajánlották férjül Hedvignek. A választás első pillantásra meglepő lehetett, hiszen Jagelló ekkor még pogány volt. A házasság azonban rendkívüli politikai lehetőséget kínált: Lengyelország és Litvánia összefoghatott a Német Lovagrenddel és más térségi hatalmakkal szemben, Litvánia pedig felvehette a kereszténységet.

Jagelló az 1385-ben megkötött krevói megállapodásban vállalta, hogy megkeresztelkedik, támogatja litván alattvalói keresztény hitre térését, feleségül veszi Hedviget, és politikai kapcsolatot teremt Litvánia és Lengyelország között.

Vilmos eközben Krakkóba utazott, hogy érvényt szerezzen korábbi eljegyzésének. A későbbi krónikás, Jan Długosz szerint Hedvig megpróbált megszökni a Wawelből, hogy csatlakozhasson hozzá, sőt fejszével akarta betörni a várkaput. Más történészek szerint ez szinte biztosan kiszínezett, romantikus történet. Annyi bizonyos, hogy Vilmost eltávolították Krakkóból, és Hedvig nyilvánosan lemondott a vele kötött gyermekkori megállapodásról.

Jagelló 1386. február 15-én megkeresztelkedett, és felvette a Władysław, magyarosan Ulászló nevet. Hedviggel február 18-án házasodtak össze (a hagyomány szerint Hedwig 12. születésnapján). Jagelló pontos születési éve nem ismert, de talán harmincöt éves lehetett az esküvő idején. Mindenképpen jóval idősebb volt tizenkét év körüli feleségénél. Március 4-én II. Ulászló néven Lengyelország királyává koronázták, és ezt követően Hedvig társuralkodójaként kormányzott.

A lengyel–litván együttműködés jelentősége

Hedvig és Jagelló házassága nem hozott létre azonnal egységes lengyel–litván államot, de megalapozta a két ország hosszú távú együttműködését. Ez a kapcsolat évszázadokon át meghatározta Közép- és Kelet-Európa történelmét.

Litvánia keresztény hitre térítése fokozatos folyamat volt, és persze nem kizárólag Hedvig személyes munkájának eredménye. A házasság és a lengyel–litván együttműködés mégis fontos politikai és vallási keretet biztosított hozzá. Hedvig támogatta a litván papok képzését, valamint a keresztény intézmények létrehozását.

A házassági megállapodás szerint Jagelló kétszázezer forintnyi (jelentős összegű, kb 700 kg aranynak megfelelő értékű) kártérítést ajánlott fel Habsburg Vilmosnak a felbontott eljegyzésért. Vilmos azonban nem fogadta el az összeget, és továbbra sem ismerte el jogosnak Hedvig új házasságát.

Családi tragédiák Magyarországon

Miközben Hedvig Lengyelországban uralkodott, édesanyja és nővére súlyos politikai válságba került Magyarországon. Boszniai Erzsébet Mária nevében gyakorolta a hatalmat, uralmukat azonban több főúri csoport is ellenezte, s ellenkirályt hívtak.

Erzsébet emberei 1386-ban meggyilkolták az ellenkirályként fellépő Kis Károlyt, aki Nápolyban III., Magyarországon II. Károly néven uralkodott. Károly hívei ezután elfogták Erzsébetet és Máriát. Erzsébetet 1387 januárjában lánya szeme láttára megfojtották, de Máriát később férje, Luxemburgi Zsigmond hívei kiszabadították.

Mária azonban 1395-ben egy lovasbalesetben súlyosan megsérült. Várandós volt, és a baleset után koraszülött gyermeket hozott világra. Sem ő, sem a gyermek nem maradt életben. Mária halála után Hedvig és Jagelló igényt jelentett be a magyar koronára, de a magyar főurak már Luxemburgi Zsigmondot támogatták.

Hedvig politikai tevékenysége

Hedvig nem csupán jelképes szerepet töltött be. 1387-ben személyesen vezetett hadjáratot Halics és Vlagyimír, vagyis a történelmi Vörösoroszország területére. A térséget korábban magyar tisztségviselők irányították, Hedvig fellépésével azonban ismét a lengyel korona fennhatósága alá került. Az akció nagyrészt komolyabb harcok nélkül zajlott le.

Diplomáciai szerepet vállalt a lengyel–litván uralkodócsaládon belüli viták rendezésében, és tárgyalásokat folytatott a Német Lovagrend képviselőivel is. A források békés, tárgyalásos megoldásokat kereső uralkodóként mutatják be.

A lengyel–litván állam és a lovagrend közötti konfliktus azonban még évtizedekig tartott, és csak Hedvig halála után, a 15. században bontakozott ki teljes erejében.

A krakkói egyetem újjászületése

Hedvig egyik legfontosabb öröksége az oktatás támogatása volt. A krakkói egyetemet még III. Kázmér alapította 1364-ben, de az uralkodó halála után működése csaknem teljesen megszűnt.

Hedvig és Jagelló azon dolgozott, hogy az intézményt újjászervezzék. Hedvig közbenjárására IX. Bonifác pápa 1397-ben engedélyezte a teológiai kar létrehozását. A királynő végrendeletében magánvagyonának jelentős részét – köztük ékszereit – az egyetemre hagyta.

Hedvig azonban már nem élhette meg az intézmény teljes újjászervezését. Jagelló, a felesége halála után, 1400. július 26-án alapította újjá az egyetemet, amelynek működését jelentős részben Hedvig hagyatékából finanszírozták. A később Jagelló Egyetemnek elnevezett intézmény ma is működik, és Lengyelország legrégebbi egyeteme.

Hedvig tehát döntő anyagi és diplomáciai támogatást nyújtott az újjászervezéséhez, amelyet halála után férje valósított meg.

Vallási és jótékonysági tevékenysége

Hedvig számos templomot, kolostort, iskolát és kórházat is támogatott. Különösen fontosnak tartotta a betegek, a szegények és a tanulni vágyó fiatalok segítését. Lengyelország több városában alapított vagy támogatott menedékhelyeket és gyógyító intézményeket.

A lengyel nyelvű vallásos műveltség terjesztését is pártolta. Persze nem ő maga fordította le a vallási szövegeket, ahogyan azt néhány népszerű életrajz állítja, hanem fordításokat, kéziratokat és egyházi műveket rendelt meg vagy támogatott. Udvara a vallásos irodalom és a művelődés egyik jelentős központjává vált. Hedvig Budán és más közép-európai királyi udvarokban nevelkedett, ezért gyermekkorában valószínűleg elsősorban magyarul és németül beszélt, emellett pedig latinul is tanult. Elképzelhető, hogy már ekkor megkezdte a lengyel nyelv elsajátítását, ám amikor 1384-ben, körülbelül tízévesen Lengyelországba érkezett, feltehetően még nem beszélte folyékonyan.

Hosszú lengyelországi uralkodása alatt azonban minden bizonnyal megtanulta és használta a nyelvet, még ha nyelvtudásának szintjéről nem is maradt fenn közvetlen bizonyíték. A személyét övező tisztelet és szeretet is arra utalhat, hogy képes volt közvetlen kapcsolatot teremteni alattvalóival, bár ez önmagában nem bizonyítja a folyékony lengyel nyelvtudását.

Hedviget már életében vallásos, együtt érző uralkodóként ismerték. A későbbi lengyel emlékezetben alakja az önzetlen, a közösség érdekeit saját boldogsága elé helyező királynő példájává vált.

Hedvig legendái

Hedvig életéhez több csodás történet kapcsolódik. Ezeket természetesen nem történelmileg bizonyított eseményekként, hanem a halála után kialakult vallási hagyomány részeként kell kezelni.

Az egyik legismertebb legenda szerint Hedvig rendszeresen imádkozott a Wawel-székesegyház nagy, fekete feszülete előtt. Egy alkalommal a kereszten függő Krisztus megszólította őt, és arra biztatta, hogy folytassa küldetését. A feszület ma is a székesegyházban található, és Szent Hedvig keresztjeként ismert.

Egy másik történet szerint egy szegény kőfaragó segítséget kért tőle. Hedvig levett egy ékszert a cipőjéről, és a férfinak adta. Távozása után lábnyoma megjelent a megkeményedett kövön vagy vakolaton. A „Hedvig lábnyomaként” tisztelt követ ma a krakkói karmelita templom külső falán mutatják.

Egy harmadik legenda szerint egy úrnapi körmenet idején egy rézműves fia a folyóba esett és megfulladt. Hedvig köpenyét a gyermek testére terítették, mire a fiú visszatért az életbe.

Hedvig gyermeke és halála

Hedvig és Jagelló házassága hosszú ideig gyermektelen maradt. A királynő végül 1398-ban esett teherbe. Leánya, Erzsébet Bonifácia 1399. június 22-én született. A gyermek nevét Hedvig édesanyja, Erzsébet, valamint IX. Bonifác pápa után kapta.

A kislány mindössze három hétig élt: július 13-án meghalt. Hedvig négy nappal később, 1399. július 17-én követte őt. Halálát minden bizonnyal a szüléssel összefüggő komplikációk okozták. 

Hedviget és gyermekét 1399. augusztus 24-én helyezték örök nyugalomra a Wawel-székesegyházban.  

Jagelló Hedvig halála után nehéz helyzetbe került, mivel lengyelországi hatalmának eredeti jogalapját a vele kötött házasság biztosította. Helyzetét azonban sikerült megszilárdítania. 1402-ben feleségül vette Cillei Annát, III. Kázmér lengyel király unokáját, és egészen 1434-ben bekövetkezett haláláig uralkodott.

Szentté avatása és emlékezete

Hedviget a lengyelek már röviddel halála után szentként tisztelték, hivatalos szentté avatására azonban csak évszázadokkal később került sor. II. János Pál pápa 1997. június 8-án, Krakkóban avatta szentté.

A pápa szentté avatási beszédében külön kiemelte Hedvig művelődéspolitikai, jótékonysági és diplomáciai tevékenységét, valamint a krakkói egyetem újjászületésében betöltött szerepét.

Hedvig alakját nemcsak írott források őrzik. A zárai Szent Simeon-ezüstkoporsón egy 14. századi dombormű ábrázolja Boszniai Erzsébetet három leányával, Katalinnal, Máriával és Hedviggel. A mű nem egy modern régészeti feltárás során került elő: a középkori ötvösművészet régóta ismert, kiemelkedő alkotása.

Hedvig jelentősége messze túlmutat rövid uralkodásán. Politikai házassága elősegítette a lengyel–litván együttműködés kialakulását, támogatása nélkül a krakkói egyetem újjászervezése is jóval nehezebb lett volna. Személyét a lengyel történelmi emlékezet egyszerre őrzi uralkodóként, diplomataként, művelődéspártolóként és szentként.

djp

Kapcsolódó posztok 

Szent Hedvig – Nagy Lajos lánya, a legkeresztényibb királynő

Egy lengyel királynő, aki magyar volt – Hedvig trónra kerülése

Egy lengyel királynő, aki magyar volt – Hedvig házassága(i)

Egy lengyel királynő, aki magyar volt – Hedvig, a királynő

Egy magyar királylány a lengyel történelemben – Jadwiga

A magyar király, aki később császár lett – Luxemburgi Zsigmond

Jagello Ulászló – akinek felesége magyar királylány volt 

Amikor szó szerint is Mária országa voltunk – Mária magyar királynő