Bár formálisan nem volt uralkodó, al-Khayzuran volt az első nő az iszlám történetében, aki de facto uralkodott, és ő volt az első nő a muszlimok történetében, akinek a nevében aranypénzérmék jelentek meg. Persze hosszú volt az út idáig!

Al-Khayzuran a mai Szaúd-Arábiában (esetleg Jemenben) született, de gyereklányként beduinok rabolták el, majd egy Mekka környéki rabszolgapiacon eladták. Igaz, hivatalosan a muszlimok nem taszíthattak volna rabszolgasorba muszlimokat, de minden korabeli forrás rabszolgaként írja le, s az igazat megvallva ezt a törvényt azért elég sokan megszegték akkoriban.

Al-Khayzuran azonban amellett, hogy gyönyörű volt, rendkívül intelligens és tehetséges lány is volt, aki egy hárembe került, ahol zenét, éneklést, asztrológiát, teológiát és matematikát is tanult, sőt még az iszlám jogot is megtanulta. Mindezt (a jog kivételével) azért tanították a háremhölgyeknek, hogy fenntartsák a 'gazdájuk' érdeklődését.

A fiatal lány végül a harmadik abbaszida kalifa, Al-Mahdi kedvence lett, aki aztán felszabadította, s az első feleségét, Rayta hercegnőt lefokozva feleségül vette, s az ő születendő fiait nevezte meg örökösöknek. Mindez már eléggé szokatlan volt, főként abban az időben, de Al-Khayzuran nem állt meg.

Királynéként átvette a hárem irányítását, s ezen a területen még az uralkodónak is az ő szabályait kellett követnie. Átvette a társasági élet irányítását, a partik és ceremóniák tervezését is, s persze a pénzeszközök kezelése is hozzátartozott.

Ő lett a leghatalmasabb 'háttérhatalom' a birodalomban, a kalifa mindig elfogadta a javaslatait, az általa ajánlott személyeket mindig előnybe részesítették, a közbenjárására megbocsátottak az ellenségeknek, sőt a halálbüntetést is megváltoztatta.

Saját udvartartása volt, s önmaga is elfogadott petíciókat és a nép küldötteivel is beszélt. Önállóan adhatott parancsokat, s hatalmas vagyonra tett szert azzal, hogy kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat ápolt más országokkal.

Amíg a kalifa vadászattal és más szórakozásokkal töltötte az idejét, ő maga tartotta a birodalmi gyűléseket és irányította a kalifátust. Még a külföldi nagykövetekkel is gyakran ő találkozott, s a hivatalos iratokat is gyakran aláírta. Éves jövedelme elérte a kalifa jövedelmének a harmadrészét, amely a fiai alatt még tovább nőtt.

Emellett persze a családját sem felejtette el, hiszen anyját, két nővérét és két fivérét is Bagdadba hívta, ahol egyik nővére, Salsal Dzsafar herceg felesége lett, egyik fivére (Ghatrif) pedig jemeni kormányzó lett.

Az uralkodói párnak két fia (al-Hadi, al-Rasid) mellett egy lánya (Banuqa) született, aki gyakran elkísérte apját az utazásaira, ahol sokszor fiúnak öltöztette. A lány azonban 16 éves korában hirtelen meghalt, amelyet nyilvános részvétnyilvánítás követett, amelyet a nép nem tartott helyesnek egy lány számára.

Al-Khayzuran a férje halála után (785-ben) átvette a kormányzati ügyek irányítását, s a kalifa halálának egy ideig történő eltitkolásával és a katonák bérének emelésével biztosította a fia melletti hűségüket.

"Khayzuran uralni akarta fiát, ahogy korábban férjét, al-Mahdit is. Továbbra is monopolizálta a döntéshozatalt anélkül, hogy vele [al-Hádival] konzultált volna, Al-Khayzuran Hadi uralkodásának első felében úgy intézte ügyeit és foglalkozott vele, mint előtte az apjával, amikor abszolút hatalma kapott. Úgy viselkedett, mint korábban... Al-Mahdi uralkodása alatt emberek jöttek-mentek be az ajtaján, és ő rendezte az állam ügyeit." - írta a krónikás.

Al-Hadi, az új kalifa azonban megkérdőjelezte az anyja hatalmát és régensségét: "a nőknek nincs hatalmában beavatkozni... a szuverinítási ügyekbe. Tekintsetek imáitokra és imagyöngyeitekre."

A helyzet eléggé elfajult, hiszen egy alkalommal a kalifa már szinte üvöltött az anyjával: "Várjon egy kicsit, és jól hallgassa meg szavaimat.... Aki a kíséretem közül - tábornokaim, szolgáim - kéréssel fordul hozzád, annak levágják a fejét, és elkobozzák a vagyonát. Mit jelentenek azok a kíséretek akik minden nap tolonganak az ajtód körül? Nincs orsód, ami elfoglalna, Koránod az imádkozáshoz, szobád, ahol elrejtőzhetsz az ostromlókkal szemben? Vigyázz magadra, és jaj, ha kinyitod a szádat, egyáltalán bárkiről."

Így Al-Khayzuran komoly viták után végül (a rossz nyelvek szerint) megölte vagy megölette a fiát. Az egyik verzió szerint Al-Hadi meg akarta gyilkoltatni öccsét és meg akarta anyját is mérgezni, de ő először a kutyáknak adta az ételt, amit küldtek neki. Aztán talán ő ölte meg a fiát vagy "az egyik rabszolga ágyasának, vagyis jawarinak adta feladatul a meggyilkolását , hogy megfojtsák a párnákkal."

Musa al-Hadi valamivel több mint egy évig uralkodott.

Így került hatalomra Harun al-Rasid, aki bátyjával ellentétben elismerte a politikai képességeit, s az anyja tanácsaira támaszkodott, sőt az ügyek egy jelentős részének az irányítását át is adta neki. Ahogyan írják "a történetek nem részletezik Khayzuran politikai eredményeit, de a nevében érméket vertek, palotákat neveztek el róla, és a temető, amelyben a későbbi Abbászida uralkodókat helyezték örök nyugalomra, az ő nevét viseli, mindez nemcsak a státuszáról, hanem a társadalmi életéről is tanúskodik"

Ennek része volt, hogy amikor 789. november 20-én meghalt, a fia, a szokásokkal ellentétben nyilvánosan demonstrálta a bánatát és részt vett a temetésén.

A hatása még a fiai idejében is érződött, főként ha figyelembe vesszük, hogy az ő fia volt a korszak talán legnagyobb hatású és legismertebb kalifája, Harun Al-Rasid. Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy sokak szerint ő lehet Seherezade valódi énje, aki Az ezeregyéjszaka meséiben mesélt a kalifának.

djp