Robert de Vere II. Richárd angol király kedvence és udvari bizalmasa volt, de ő volt Oxford kilencedik grófja, Írország első hercege (a második nem királyi herceg) és Dublin egyetlen márkija is, sőt ő volt az első ember, akit márkivá emeltek Angliában.

A király barátsága és bizalmas viszonya sokaknak nem tetszett, s egyes pletykák szerint homoszexuális kapcsolatuk is volt (ezt pletykálta többek között Thomas Walsingham korabeli angol krónikás is). Amikor márkivá emelték, majd amikor herceg lett, szintén sokaknak nem tetszett, s sokaknak eszébe jutott Piers Gaveston és II. Edvárd kapcsolata. Robert a Térdszalagja Rend lovagja lett, majd a titkos tanács tagja.

A felesége sem volt akárki, hanem III. Edvárd legidősebb lányának, a híres Fekete Herceg húgának, Isabella-nak a lánya, s egyúttal a király unokatestvére, Philippa de Coucy, akit 1376. október 5-én vett feleségül. Phillipa a híres Coucy-család sarja volt, akik a francia és angol történelemben is fontos szerepet játszottak a középkorban.

Eközben Robertnek viszonya volt Agnes de Launcekrona-val, a király feleségének, Bohémiai Annának az egyik udvarhölgyével - olyannyira, hogy Robert végül el is vált, majd feleségül vette Agnest.

Előbb levelet írt a pápának, amelyben 'hamis esküre' hivatkozott, sőt a király is írt VI. Orbánnak, hogy semmisítse meg unokahúga házasságát, aki ezt 1387-ben meg is tette, főként mert Philippa az ellenpápa, VII. Kelemen táborához tartozott. Ezzel azonban Robert kivívta sokak haragját és ellenszenvét, s még a saját anyja is ellene fordult. (Mintegy mellékesen 1389-ben VI. Orbán érvénytelennek nyilvánította Robert válását, így viszont a második házassága lett érvénytelen, bár ekkor már nem élt Angliában.)

A parlament végül egy bizottságot állított fel a király ellenőrzésére, aki ennek nem örült és katonai úton kereste a megoldást. Végül 1387. december 19-én egy nyílt összecsapásra került sor Robert és ellenfelei között a Radcot-hídi csatában. Robert elmenekült a csatamezőről, s mivel seregei vezér nélkül maradtak, gyalázatos módon megadásra kényszerültek.

Robert a lovát a Temzébe kényszerítette és felfelé haladt a folyón. A part közelében a kesztyűjét, a kardját és a sisakját is eldobta, majd az erdőben keresett menedéket. Amikor beesteledett, a páncélját levetve átúszott a folyón és menekülni kezdett az országból. Nappal az erdőkben bujkált, éjjel pedig a La Manche-csatorna felé haladt, ahonnan Franciaországba tartott. Amikor megtalálták a páncélját és kardját, sokan azt hitték megfulladt a folyóban, s csak később derült ki, hogy életben maradt.

A következő évben az Irgalmatlan Parlament, a király udvarának számos tagjával együtt kötél általi halálra ítélte (őt a távollétében), ami egyben címeinek és birtokainak elvesztését is eredményezte. Ebben talán annak is szerepe volt, hogy őt is gyanították, mint akinek köze volt a Gaunt János elleni merénylethez 1384-ben.

Louvainban vagy annak közelében halt meg 1392. november 22-én egy vaddisznóvadászat során szerzett sérülései nyomán, de a bebalzsamozott teste nem sokáig maradt ott, mert a király három évvel később Angliába vitette a maradványait, s éppen három évvel a halála után, 1395. november 22-én újratemették.

A szertartás előtt azonban a király felnyittatta a koporsót, hogy megcsókolja elhunyt barátja kezét, és még utoljára az arcára nézhessen. A krónikás szerint sok nemes nem vett részt a temetésen, Robert de Vere iránti ellenszenve miatt.

djp