Donatien Alphonse François de Sade márki az egyik leghírhedtebb élvhajhász, kéjenc arisztokrata volt, akit a világ valaha látott. Luxusban született, s végül kegyetlen, és zabolátlan emberré nőtte ki magát.

A fényűző párizsi Hotel de Condéban született, s mivel édesanyja távoli rokonságban állt de Condé királyi hercegnővel, őt szolgálta udvarhölgyként, s eközben egész Franciaország egyik legpazarabb palotájában élhettek. Egyik testvére sem élte túl csecsemőkort, így valójában nem voltak testvérei, egyedül nőtt fel, ráadásul apja még az ő gyermekkorában elhagyta a családot, az anyja pedig bevonult egy kolostorba.

Így aztán egyedül maradt a palotában, s minden szolga csak az ő parancsait leste, soha nem mertek neki nemet mondani, így a kisfiú „egy lázadó és elkényeztetett, egyre növekvő indulatú gyerek lett”. Egyetlen hasonló korú fiúval játszott elég gyakran, aki Louis Joseph de Bourbon, a király egyik közeli hozzátartozója volt. Mindketten megszokták, hogy parancsolgatnak, így egy ízben, egy nézeteltérés során a kis de Sade  dührohamot kapott és kegyetlenül megverte a másik fiút (aki egyébként négy évvel idősebb volt), s aki kis híján bele is halt volna a verésbe, de az volt a szerencséje, hogy a szolgák végül közbeléptek. 

Később a kis François-t a nagybátyja, de Sade abbé a híres Lycée Louis-le-Grand-ba küldte, egy rangos párizsi középiskolába, amely a mai napig létezik. Ott egy pap, Jacques-François Amblet abbé vette át a fiú nevelését, és de Sade teljesen lenyűgözte őt. Olyannyira, hogy számos alkalommal megvédte a fiút, azzal, hogy "szenvedélyes temperamentuma volt, amely buzgóvá tette az élvezetek keresésében".

Erre pedig elég sokszor szükség volt, hiszen ha a fiúk nem a szabályok szerint cselekedtek, akkor súlyos büntetést kaptak, olykor még korbácsolást is. De Sade pedig, az iskola egyik legproblémásabb diákjaként, eléggé gyakran találkozott az ostorral. Őt azonban ez nem megtörte, hanem még vadabbá tette.

Később belépett a hadseregbe, ahol a lovasságnál szolgált, s hadnagyi rangot kapott a hétéves háború idején, majd pedig a Burgundi Lovasság kapitánya lett. Hamarosan igazi rossz mintát láthatott, hiszen a nagybátyját (az abbét, vagyis egy papot) letartóztatták egy bordélyház szolgáltatásainak igénybevétele miatt.

Amikor házasulandó korba lépett, akkor sem hazudtolta meg magát, mert egyszerre két nőnek kezdett 'udvarolni', s az apja sokkal jobban szerette volna Lady Montreuilt, egy gazdag bíró lányát, miközben de Sade megszállottja lett Lady Laure de Laurisnak. Aztán a Lauris-család zárta rövidre az ügyet, amikor az apa rajtakapta őket egy eléggé intim helyzetben, így de Sade Avignon-ba menekült, majd megvádolta a lányt, hogy nemi betegséget kapott el tőle. Persze a pénz is erős indok volt, így a fiú 1763. május 12-én feleségül vette Lady Renée-Pélagie de Montreuilt, akit két nappal korábban látott először. 

A házasságából két fiú és egy lány született, de még jóval az esküvő után is epekedett Lady Lauris után, és gyakran küldött neki szerelmes leveleket. Persze nem csak ő fordult meg a fejében, így az esküvő után bérelt egy lakást a "hölgyvendégek" fogadására. Hamarosan azonban egy prostituált feljelentése alapján letartóztatták, s két hétig zárdában volt, majd a felügyelő eltiltotta attól, hogy az örömlányokat felvigye a lakására, sőt egy félévre Párizsból is kitiltották. Ettől még persze számtalan hölgyet hódított meg, volt akit a birtokára is elvitt, s ez már sokakban okozott felháborodást.

A házasságkötést követő években de Sade többnyire Párizsban élt, ahol elkezdett hódolni deviáns fantáziájának. Főként szabados életmódjával és obszcén hobbijaival szerzett hírnevet. Annyira hírhedtté vált, hogy a helyi hatóságok megfigyelés alá helyezték, s folyamatosan figyelemmel kísérték a tevékenységét. Viselkedése miatt ezekben az években több alkalommal is, rövid időre bebörtönözték, míg végül a párizsiak elegük lett belőle, s Lacoste-i kastélyába száműzték.

Apja 1767-es halála után továbbra is a kastélyában, a Château de Lacoste-ban lakott, távol a kíváncsi tekintetektől, ahol aztán egy Rose Keller nevű cselédlányt vagy örömlányt szexuális együttlét közben húsvét vasárnapján megkorbácsolt, amelyből komoly botrány lett, s csak a lány családját lefizetve úszta meg a halálbüntetést, helyette börtönt kapott.

Az elkényeztetett, indulatos fiú már egy elkényeztetett, szadista ember lett, és a Château de Lacoste falai mögött de Sade márki kísérletezni kezdett legvadabb vágyainak beteljesítésével.

Csak a legvonzóbb fiatal férfiakat és nőket bérelte fel kastélyába, és rákényszerítette őket a hálószobás tevékenységekre is. Természetesen a fiatal "hálószobai" munkások állandó tömegét azért vette fel, hogy kiélje fantáziája minden szüleményét.

Végül azonban de Sade márki túl messzire ment, amikor arra kényszerített egy nőt, hogy vegyen fel egy feszületet a hálószobai játékaikba. A nő ettől teljesen megrémült, s elmenekült a kastélyból, majd egyenesen a hatóságokhoz ment. A hatóság emberei ekkor megrohanták a kastélyt, vasra verték de Sade-et, és istenkáromlással vádolták meg, ami akkoriban rendkívül súlyos vétség volt. Végül azonban, nem igazán büntették meg, így hazatérhetett.

Nehéz elhinni, de a márkinak volt valami furcsa vonzereje, így soha nem küzdött azért, hogy olyan nőket találjon, akik részt vesznekaz együtt folytatott tébolyodott játékaiban – még akkor sem, ha rokonságban állt velük. Így amikor a feleségének nővére, Anne-Prospère érkezett hozzájuk látogatóba a kastélyba, hamar kapcsolatba kerültek.

A legtöbb nemes számára élete botránya lenne, ha a felesége nővérével feküdne le, de nála ez természetes volt. 1768-ban ismét láncba verve találta magát, mert az egyik szobalányának sikerült megszöknie Lacoste-ból, és eljutni a hatóságokhoz. A történet, amit elmondott nekik, éppen elég volt ahhoz, hogy vasra verjék. Amit tett vele, arra a szadizmus szó is alig megfelelő.

Végül de Sade családjának sikerült megvásárolnia a szobalány hallgatását, így kegyetlenségének története soha nem derült ki, de tudta, hogy vékony jégen jár. Az emberek annyit tudtak, hogy letartóztatták, és ez már önmagában is elég botrányt okozott, így elhatározta, hogy egy időre elhallgat, de aztán újra a címlapra került.

1772-ben őt és szolgálóját, Latourt, négy nővel együtt szodómia miatt ítélték el, amelynek az ítélete halál volt a 18. században. De Sade és Latour azonban egy lépéssel a hatóságok előtt jártak, s elszöktek Olaszországba, ahová azonban magával vitte a sógornőjét is, miközben a felesége otthon maradt. De Sade márki azonban hamarosan ismét rács mögé került, ezúttal a francia Savoyai Miolans-erődben raboskodott. De Sade-nek és Latournak négy hónapos börtön után sikerült megszökniük a Miolansból, majd titokban visszamentek Lacoste-ba, ahol de Sade, újra találkozott feleségével.

Ott aztán újrakezdte a kicsapongó életét, amelyben azonban már a felesége is méltó társa volt. Ő és felesége következő szerencsétlenkedése abban állt, hogy öt nőt és egy férfit bebörtönöztek hat teljes hétre, amely persze határozottan törvényellenes volt, így de Sade ismét szökni kényszerült. Visszament Olaszországba, de továbbra sem tudott nyugton maradni.

A Château de Lacoste volt de Sade márki boldogságnak a helye, s még a guillotine veszélye sem tudta sokáig távol tartani, ezért 1776-ban ismét visszatért Olaszországból.

Gyorsan felbérelt több nőt is, hogy "dolgozzanak" a kastélyban, akik azonban hamar rájöttek, hogy csapdába estek, így a legtöbb nő a lehető leghamarabb elmenekült a kastélyból.

Miután már lassan egy évtized eltelt a tettei komolyabb következményei nélkül, de Sade márki valószínűleg legyőzhetetlennek érezte magát.

Ekkor azonban híreket kapott, hogy az édesanyja halálosan beteg, és a halála előtt még utoljára látni akarta. 

De Sade, aki gyerekkora óta nem látta az anyját, összepakolta a csomagjait, és Párizs felé vette az irányt, s egyáltalán nem volt tudatában annak, hogy csapdába sétál. Az anyjától kapott levél egy csel volt, s az anyja valójában már jóval korábban elhunyt, anélkül, hogy egyetlen szót is küldött volna bűnöző fiának. Amint de Sade megérkezett Párizsba, a hatóságok ismét elfogták, s persze már sokszor volt börtönben – de ez azért más volt.

De Sade-nek azonban sikerült sikeresen fellebbeznie a halálos ítélet ellen 1778-ban, s bár ennek azt kellett volna jelentenie, hogy szabadon visszatérhet Lacoste-ba, így visszatérhet 'szórakozásaihoz', ez nem így történt. Amikor hírt kapott fellebbezésről, de Sade anyósa, Madame de Montreuil, személyesen írt XVI. Lajos királynak, és azt kérte, hogy de Sade maradjon börtönben. Nem kellett sok magyarázat, hogy a király beleegyezzen, és de Sade márki rács mögött maradt, a királytól kapott levél alapján.

Végül mégis sikerült megszöknie, de Olaszországba ezúttal nem sikerült eljutnia, a hatóságok gyorsan újra elfogták és még egyszer rács mögé került. Talán kiérdemelte volna a szabadságát, ha egyszerűen csak megbánta volna a tetteit, de ez volt az egyetlen dolog, amit a hedonista márki egyszerűen megtagadott. Azt írta feleségének 1783-ban (a 11 éves börtönbüntetés kellős közepén): „Vagy ölj meg, vagy vigyél el így, mert nem fogok megváltozni”.

Miután bejárta a különböző erődítményeket, de Sade Párizs hírhedt Bastille-jában kötött ki, s talán nem meglepő, hogy nem reagált jól, hogy a börtönben tartották. Elkeseredett és még kegyetlenebb lett, ahogy a börtönbüntetése elhúzódott, legalábbis a feleségének írt levelei ezt tükrözték. Annak ellenére, hogy egykor a feleség is aktív résztvevője volt a játékainak, végül a férfi ellen fordult és sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy valaha is feleségül ment hozzá.

11 év a rácsok mögött még de Sade-nek is sok volt, ezért könyvek és versek írásával töltötte az időt. Találkozott egy rabtársával, de Mirabeau gróffal is, aki hasonlóan obszcén anyagokat írt, de emellett ők ketten nagyon megvetették egymást. De Sade lázította a rabokat, folyamatosan kiabált a járókelőknek, aztán elérkezett 1789.

folyt. köv

djp