Khawlah bint al-Azwar a 7. század első felében élt, s a korai iszlám történetének egyik legismertebb női alakja, akit a női hadviselés szimbólumaként tisztelnek a mai iszlám világban. Banu Asad törzsbeli nemes családból származott, apja, Tariq ibn Awf, a törzs egyik vezetője volt, és családja az elsők között tért át az iszlám hitre.
Bátyja, Dhiraar ibn al-Azwar, híres harcos és költő volt, aki a Rashidun Kalifátus (az első négy "igaz úton járó" kalifa vezette muszlim állam) seregében szolgált. Khawlah eredetileg ápolónőként csatlakozott a hadjáratokhoz, hogy sebesülteket lásson el, ám hamarosan saját katonai tehetsége is megmutatkozott – és az iszlám világ egyik első dokumentált női harcosává vált.
A harcos szerepben – Damaszkusz ostroma (634)
Első hőstettére a 634-es Sanita-al-Uqab csatában került sor, Damaszkusz ostroma idején. Amikor bátyját fogságba ejtették, Khawlah páncélt öltött, arcát elfedte, és a csatatéren harcolt a férfiakkal együtt. Vitézsége annyira kiemelkedő volt, hogy Khalid ibn al-Walid, a muszlim seregek legendás vezére – akit maga Mohamed próféta nevezett el „Allah kardjának” –, személyesen akarta megismerni az ismeretlen harcost, hogy kitüntesse.
A katonák megdöbbenésére kiderült, hogy a rettenthetetlen harcos nő. Khalid ibn al-Walid nemcsak elfogadta jelenlétét a seregben, hanem megbízta egy különleges mentőakció vezetésével. Khawlah egy kisebb zászlóaljat vezetve sikeresen kiszabadította bátyját és több muszlim hadifoglyot a bizánci fogságból.
Ettől kezdve állandó tagja lett a hadseregnek, és a hadjáratok során egyetlen nőként harcolt a férfiak oldalán – nemcsak ápolóként, hanem fegyverforgató harcosként is.
Fogolyból hadvezér – A bizánciak börtönében
Egy másik hadjárat során Khawlah leesett a lováról, és fogságba esett. A bizánciak először börtönbe akarták zárni, majd amikor kiderült, hogy nő, egy női fogolytáborba vitték. Az egyik bizánci tiszt megpróbálta megerőszakolni, mire Khawlah rögtönzött fegyverekkel – sátorrudakkal és más eszközökkel – felfegyverezte társait, és felkelést szervezett. A harcban legalább harminc bizánci katona, köztük a támadó is, életét vesztette. A nők kitörtek a táborból, és csatlakoztak a muszlim sereghez.
Yarmouk – Egy korszakos csata és hősnője
Khawlah részt vett a 636-os yarmouki csatában is, amely a muszlimok egyik legnagyobb győzelme volt a Bizánci Birodalom ellen. A történeti források szerint a csata negyedik napján – amikor a muszlim hadsereg súlyos helyzetbe került – Khawlah egy női egységet szervezett a hátramaradt asszonyokból, és ellentámadást indított.
A csoportnak sikerült áttörnie a bizánci vonalakat, és legyőzték az egyik ellenséges parancsnokot. Khawlah eközben megsérült egy párviadal során, amikor egy görög harcossal küzdött meg.
Öröksége és emlékezete
Khawlah bint al-Azwar a muszlim nők hősiességének jelképe lett. Bár pontos életrajzi adatai korlátozottak, és történeteit részben legendák is átszövik, személye szimbolikus jelentőséget nyert az iszlám világban. Ma is számos országban őt tartják a legnagyobb muszlim női harcosnak.
Mindezt az is mutatja, hogy Szaúd-Arábiában utcák és iskolák viselik a nevét, Jordánia bélyeget bocsátott ki a tiszteletére, Irakban egy különleges női katonai egységet neveztek el róla, az Egyesült Arab Emírségekben pedig a Khawlah bint al-Azwar Military Training College lett az első női katonai főiskola.
Khawlah bint al-Azwar története ígynem csupán a harctéren való bátorságról szól, hanem arról is, hogy a nők a 7. századi iszlám társadalomban is képesek voltak aktív, sőt vezető szerepet vállalni – nemcsak a gyógyításban, hanem a csatában is. Története ma is inspirációul szolgál a muszlim nők számára szerte a világon, mint a bátorság, önfeláldozás és hit példaképe.
