Éppen 250 éve, 1771. június 21-én érkezett Budára a Szent Jobb, az egyik legfontosabb magyar ereklye, amelynek visszaszerzése kulcsfontosságú volt Magyar Terézia számára, aki haláláig nem felejtette el, hogy milyen sokat köszönhet a magyaroknak, akik életüket és vérüket ajánlották fel számára trónra lépésekor.
A királynő az 1760-as évek során szerzett tudomást arról, hogy a Szent Jobbot Dalmáciában őrzik, s hosszadalmas diplomáciai tárgyalásokat folytatott a megszerzése ügyében.
A Szent Jobb magyar nemzeti és egyházi ereklye is egyben, amely (feltételezhetően) az első magyar király, Szent István természetes úton mumifikálódott jobb keze. Az ereklye azonosítását szolgálta a kezet díszítő gyűrű, amely az első királyunké volt. Az ereklyét jelenleg a Szent István-bazilikában őrzik.
A hagyomány szerint, amikor I. László uralkodása alatt és jelenlétében 1083. augusztus 20-án elbontották a király kősírját, amelyben a király földi maradványai balzsamillatú vízben úsztak, s a jobb kezét épségben találták. AZ első említést az ereklyéről az 1116 körül íródott Hartvik-legendában van, amelyben nincs szó az 1473-as krónikában megemlített lopásról. E szerint az ereklyét (amely akkor még a teljes kart tartalmazta) ellopták, s csak (a később szintén szentté avatott) I. László szerezte vissza 1084. május 30-án, amely nap a Szent Jobb megtalálásának a napja.
A mumifikálódott jobb kezet (amelynek csodás erőt tulajdonítottak) a fehérvári káptalan választotta el a testről, s a bazilika kincstárába vitték. Innen Merkúr, egy káptalan, a kincstár őre ellopta és elrejtette. A szentté avatás előtt I. László meglátogatta Merkúrt (mert hallott az esetről) és megbocsátott neki, így az ereklyét visszaszerezte. Ekkor alapította a szentjobbi apátságot az ereklye őrzésére, amely Merkúr földbirtoka lett volna, s ahová évszázadokon keresztül zarándokoltak. A Szent Jobb tiszteletéről az Aranybulla is megemlékezett.
Az idők során az ereklye szép lassan "veszteségeket" szenvedett, hiszen Nagy Lajos a magyar-lengyel perszonálunió megpecsételésére a kar felső részét eladományozta, míg Luxemburgi Zsigmond a kar alsó részét adományozta vejének és örökösének Habsburg Albert, későbbi magyar királynak.
A török hódoltság idején Fehérvárra vitték, majd Boszniába került, ahonnan a Raguzai Köztársaságba vitték, ahol 1590-ben a raguzai dominikánus kolostorban kötött ki. Ekkor újabb csonkításokat szenvedett, s eltűnt az azonosítást biztosító gyűrűje is, azonban a szerzetesek Szent István ereklyéjeként tisztelték és őrizték, 1618-ban még egy díszes ereklyetartót is készítettek a tárolására.
A magyar főurak véletlenül akadtak a nyomára, s próbáltak nyomást gyakorolni a Habsburgokra a visszaszerzése ügyében. Előbb I. Lipótot, majd Mária Teréziát próbálták meggyőzni.
A magyar királynő végül hosszú tárgyalások után visszaszerezte, s 1771. április 16-án Schönbrunnban, majd Budán helyeztette el. A budavári palota Zsigmond-kápolnájának prépostja (aki egyébként az udvari plébános volt) és az angolkisasszonyok zárdájának főnöknője őrizte.
A visszaszerzés emlékére pénzt is verettek, illetve Mária Terézia ekkor rendelte el augusztus 20-nak, Szent István király szentté avatásának rendszeres megünneplését.
Később azonban II. József cseh vitézeket rendelt ki az ereklye őrzésére, majd 1865-től az esztergomi érsekség őrizte. A millenniumi ünnepségek után, 1900-ban került vissza (akkor már) Budapestre. Szálasi idejében a Szent Jobb nyugatra került, s egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Az amerikai hadsereg talált rá, s a salzburgi érseknek adták át megőrzésre, majd az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Salzburgból végül Magyarországra 1945 augusztusában.
Az amerikai küldöttség egyik tagja egy magyar származású ezredes, Kovach György volt. Az 1945-ös ünnepség után visszakerült az angolkisasszonyokhoz, majd előbb a Szent István-bazilika páncélszekrényébe, végül 1987-ben az újonnan épült Szent Jobb-kápolnába került, ahol a mai napig megtekinthető.
Az ereklyét többször is vizsgálatoknak vetették alá, amelynek során 1951-ben Bochkor Ádám orvos megállapította, hogy a mumifikálódás természetes volt, amely a meleg, száraz levegő hatására következett be. 1988-ban Szentágothati János, majd 1999-ben Réthelyi Miklós professzorok végeztek anatómiai vizsgálatokat. Ezek megállapítottak a jó állapotban lévő férfi kézfej körülbelül ezer éves, s jó állapotban van, így nincs akadálya a Szent István-napi körmeneten való körbe hordozásnak.
djp
