A hatalmas termetű angol király, aki talán még angolul sem beszélt, kiváló harcos és kitűnő stratéga volt. Sokszor volt indulatos és felelőtlen, s olykor még kegyetlenkedésre is képes volt. Sok dologban volt sikeres - mint tökéletes képességű katona, ügyes politikus és igazi lírai alkatú trubadúr hős biztosan. (a képen az angol királyi udvarban)

Feltehetően homoszexuális vagy biszexuális volt, bár nincs rá bizonyíték. Feleségével, Berengáriával való kapcsolata azonban valószínűleg formális volt. 

Apai nagyanyja az ország első uralkodónője, Matilda volt, s rajta keresztül egyenesági (leányági) leszármazottja az Árpád-háznak is.

A harmadik keresztes hadjárat egyik vezéralakjaként a nagy ellenfél, Szaladin is sokra becsülte, így amikor a keresztes hadjárat elején megbetegedett, gyümölcsöket küldetett a számára, hogy minél hamarabb felépülhessen. Akkó elfoglalása után (ahol az Oroszlánszívű melléknevet is kapta) békét kötött Szaladinnal és hazaindult. (a képen Richárd hazatérése a Szentföldről)

A tengeribetegségre hajlamos király azonban nem akart egész úton hajózni, így egy kalózkapitány (némi vita után) elvitte Raguzáig, ahonnan szárazföldön indult hazafelé.

A partraszállás után húsz társával indult Anglia felé álruhában. Egyes források szerint templomos lovagoknak öltöztek, mások szerint zarándokoknak. Raguzában keltettek némi feltünést, mert jelentős összeggel támogatták meg az ottani egyházat. Végül mégis tovább hajóztak, de Isztria partjainál hajótörést szenvedtek. Újra áruhába öltöztek, s egy híres keresztes lovag Béthune-i Balduin kíséretének adták ki magukat, akinek áthaladást kértek a Göritz grófjától.

A gróf azonban gyanút fogott, s el akarta fogni a királyt, azonban az elfogására küldött normann lovag, Argentani Roger lojális maradt a királyhoz, így segített neki továbbszökni. Már majdnem karácsony volt, amikor elérték Bécset, ahonnan feltehetően Magyarország vagy Csehország felé akartak haladni, ahol szövetségesek irányítottak. Egy időre megpihentek Bécsben, egy fogadóban.

Bécsben azonban Ausztriai Lipót volt az úr (a fenti képen Lipót átveszi a zászlót VI. Henrik császártól), akit Richárd előző év júliusában nagyon megbántott, megalázott, amikor az osztrák herceg kitűzte Akkó falaira a zászlaját, de az angol katonák a várárokba hajították azt. Richárd pedig szó nélkül hagyta.

Lipót (ragadványnevén Erkölcsös Lipót) egyébként Szent László magyar királynak is a leszármazottja volt, Piroska bizánci császárné révén, sőt felesége II. Géza magyar király leánya, Ilona volt.

Lipót közben megtudta Göritz gróftól, hogy feltehetően Oroszlánszívű Richárd tart Bécs felé, így az osztrák herceg figyelt. Még erre sem volt nagyon szükség, mert a királlyal tartó fiatal szolga mindenhol bizánci arannyal fizetett, ráadásul Richárd feltűnő, drága kesztyűben járt-kelt. Az osztrák katonák hamar elfogták, s a királyi gyűrűről felismerték. (a király elfogásának pillanata)

Richárd Dürstein várába került fogságba, majd VI. Henrik német-római császár átszállíttatta Speyerbe, ahol egy koncepciós per várt rá. A vád szerint ő gyilkoltatta meg Montferrati Konrád jeruzsálemi királyt és a már említett zászlógyalázás is őt terheli. (a király a császár előtt vasra verve)

Richárd ez utóbbit elismerte, majd a császár lábához vetette magát, mert érzékelte, hogy meggyőzhető. A császár el is állt a pertől, de továbbra is fogságban tartotta az angol királyt. Előbb Trifels várába vitte, ahol láncra verve tartották, majd Hagenauba vitték. Ausztriai Lipót és Henrik császár közel hat héten keresztül alkudoztak arról, mennyi váltságdíjat kérjenek. (a képen Dürstein romjai)

Ennek összege végül 100 ezer márka (más források szerint 150 ezer márka) lett, amelyről Richárd levélben tájékoztatta édesanyját, Aquitánuiai Eleonórát. Ez a váltságdíj az angol korona éves bevételének több mint kétszerese volt, vagyis óriási összeg.

Richárd sok angol hatalmasságnak írt, s az angolok mindent megtettek a váltságdíj összegyűjtéséért. A templomok arany- és ezüstkelyheit is beolvasztották, sőt különadót is kivetettek a már egyébként is megsarcolt népre. Még a szerzetesrendek is fizettek adót - jórészt természetben.

A császári hivatalnokok Londonba utaztak, ahol lemérték a begyűjtött aranyat, ezüstöt és más értéktárgyakat, majd elszállították a Szent Pál-székesegyházban őrzött hatalmas váltságdíjat. (a képen a váltságdíj átadása)

Mivel minden rendben volt, így a császár üzent Eleonórának, aki már korábban Németországba utazott, s aki 1194. február 4-én magához ölelhette a fiát.

De ez még ez sem volt elég, hiszen Anglia a Német-római Birodalom hűbérbirtoka lett, s Richárd még a királyi jelvényeket is átadta a császárnak.

Elég sokba került az osztrák zászló.

1194. március 13-án lépett újra angol földre, hogy aztán rendet tegyen. Öccse a távollétében fellázadt, Fülöp Ágost francia király pedig a normadiai birtokait támadta meg. Április 17-én másodszor is megkoronázták és hozzákezdett rendet tenni.

Források – djp