Nem csak történelem :)

Érdekes sztorik a múltból

Érdekes sztorik a múltból

Bagdad alapítása és építése

2022. július 30. - DJP

Bagdad régi város, de korántsem ősi, sőt nem is az ókorban, hanem a középkorban alapította Al-Manszúr kalifa 762. július 30-án. Bagdad tehát nem vethető össze a világ egyik legkorábbi városával Urukkal, amelyet valamikor ie. 3200 körül alapítottak, azonban mégis fontos szerepe volt a történelemben.

old-baghdad.jpg

A krónikák szerint amikor a kalifa helyet keresett az új fővárosnak, fel és alá hajózott a Tigrisen, hogy a legmegfelelőbb helyszínt tudja megtalálni, s egy nesztorinánus szerezetesközösség is tájékoztatta a klímáról és egyéb fontos információkról. Bagdad ekkortájt egy jelentéktelen, perzsák lakta falu volt.

A Bagdad szó egyébként az ókori perzsa „bagh” szóból származik, ami Istent jelent, az „dad” pedig ajándékot jelent: „Isten ajándéka”. Al-Manszúr a „Madinat al-Salaam” vagy a „Béke városa” nevet választotta, aztán mégis a Bagdad maradt meg.

Yaqubi, egy 9. századi arab geográfus és történész szerint a "világegyetem központját" kereste a Tigris mellett és az Eufrátesz környékén. Persze amikorra erről Yaqubi írt, Bagdad már valóban a világ(kereskedelem) egyik központja és a béke városa lett, ahol különböző tudósok, csilagászok, költők, matematikusok, zenészek, történészek és filozófusok alkottak.

bagdad3.jpg

Amikor al-Mansur megtalálta a tökéletesnek vélt helyszínt, ő maga kezdte el a tervezést, s a krónikák szerint ez teljes mértékben a kalifa munkája volt. A kalifa azzal tisztelgett Eukleidész geometriai tanításainak (akit csodált), hogy a város egy tökéletes kör alakjában épült meg. A város körvonalainak kijelölése után a körvonalak mentén elhelyeztek naftaba (kőolajba) itatott vattagolyókat, amelyeket meggyújtottak, így jól láthatóan kijelölve a falak helyzetét.

bagdad762.jpg

 A királyi asztrológusok sugallatára az építkezés 762. július 30-án kezdődött, amikor al-Mansur imát mondott Allahhoz, s ünnepélyesen lerakta az első téglát és megparancsolta az összegyűlt munkásoknak, hogy kezdjenek hozzá az építkezéshez.

A kalifa építészek, mérnökök, földmérők, asztalosok, kovácsok és egyéb munkások ezreit toborozta az Abbászida Birodalom minden részéből. Miután az alapokat felmérték és kiásták, hozzákezdhettek az építkezéshez.
Mivel kőbányák nem voltak a környéken, így a fő építőanyagnak számító égetett téglák felhasználásával tégláról téglára építették a várost.

Yaqubi szerint közel 100 ezer munkás vett részt az építkezésben.

Egy 11. századi tudós (Al Khatib al Baghdadi) szerint a városfal első harmadában 162 ezer téglát, a második harmadban 150 ezer téglát, a harmadik harmadban 140 ezer téglát használtak fel egy szakaszhoz. A külső városfal 80 láb magas volt, s a külső kerületén egy mély árok is volt.

A Tigris partján felemelkedő hatalmas téglafalak kerülete összesen négy mérföld volt.

bagdad4.jpg

A kerek várost két sugárút szelte négyrészre, az egyik észak-dél, a másik kelet-nyugat irányú volt, a város közepén állt az uralkodói palota, ahol az uralkodó mellett a legfőbb hivatalok is helyt kaptak. A hadsereg és a köznép külön városrészbe került, de az idők folyamán lassan összenőttek a különböző városrészek.

Négy egyforma kapun haladhattak be a városba, amelyek a sugárutak végpontjai voltak. A Bászra-kapu és a Kufa-kapu is a Sarat-csatornára nyílt, amely az Eufráteszt és Tigrist összekötő csatornahálózat egyik fontos eleme volt. A Sham-kapu az Anbarba vezető főúthoz vezetett, s a sivatagi puszták felé lehetett menni, a Khorasan-kapu pedig a Tigris közelében feküdt, s a csónakhídhoz vezetett.

baghdad-780x470.jpg

Minden kapu fölött egy-egy kapuház emelkedett, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt a városra és a környékre. Al-Manszúr kedvence a Khorasan-kapu feletti kapuház tetején található kilátó volt.

A városközpontba vezető sugárutak mentén boltok és bazárok voltak, s kisebb utak indultak a belső terekhez.

A város központjában egy hatalmas, 6500 láb átmérőjű központi rész volt, amelynek szívében ott állt a királyi körzet. A külső szegélyeket a kalifa gyermekeinek palotái, a királyi személyzet és szolgák otthona, a konyha és a lovardák, valamint a hivatalok foglalták el. A középpontban állt a Nagy Mecset és a kalifa palotája. Al-Manszúr kivételével, senki nem lovagolhatott át ezen a területen, még a kalifa köszvényes nagybátyja sem, aki egészségi állapota miatt kérte volna ezt a kiváltságot. A kalifát azonban nem hatotta meg a kérés, így a nagybácsi hordszéket volt kénytelen használni.

A palota egy 360 ezer négyzetméteres épület volt, amelynek legszembetűnőbb jellemzője egy 130 láb magas zöld kupola volt, amelyen egy lovas alakja volt látható, kezében lándzsával.

Khatib szerint a lovas szélkakasként forgott, s abba az irányba döfte a lándzsáját, ahonnan a kalifa ellenségei legközelebb megjelentek.

A kalifa mecsete volt az első Bagdadban, s 90 ezer négyzetméteres alapterületével tiszteletreméltó volt. (a képen Harun-al-Rasid, a leghíresebb kalifa)

harun_al-rashid_i_e_786_809.jpg

A város öszesen négy év alatt készült el, s kivívta a kortársak dicséretét is. A 9. században aztán al-Dzsahiz a polihisztor így írta le: "Láttam a nagy városokat, köztük azokat is, amelyek tartós építkezésükről ismertek. Láttam ilyen városokat Szíria körzeteiben, bizánci területen és más tartományokban, de még soha nem láttam nagyobb magasságú, tökéletesebb körkörös, nagyobb érdemekkel felruházott, tágasabb kapukkal vagy tökéletesebb védelemmel rendelkező várost soha. Al Zawra, vagyis Abu Jafar al-Mansur városa. Olyan, mintha formába öntötték volna és kiöntötték volna."

Bő egy évszázaddal később, a dicsőséges, s talán leghíresebb kalifa, Harun-al-Rasid idején élte Bagdad a fénykorát, amikor az arab történetírók szerint akár 2 millió lakosa is lehetett. Hatalma és jelentősége ezután folyamatosan csökkent, de kultúrális központ maradt. 1258-ban aztán, a Dzsingisz kán halála után kissé vezérüket vesztett, s a Möngke nagykán testvére, Hülegü által vezetett mongolok bevették és részben lerombolták, miközben többszázezernyi lakost lemészároltak.

A kerek város utolsó nyomait az 1870-es évek elején rombolták le, amikor Midhat pasa modernizációs buzgóságában ledöntötte a városfalakat.

 djp

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hi-sztori.blog.hu/api/trackback/id/tr217893949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2022.08.01. 14:18:08

A 762 melyik időszámítás szerint értendő?
(Tudom, kitalálható, még nem egy ördögi tudomány, de illik odairni)

Azon mindig elmerengek, hogy a téglák égetesehez mit használtak?
- fa (ami elég kevés arrafelé)
- nád (az sem korlátlan)
- trágya (ez már izgalmasabb kérdés)
- szénhidrogének (erről még nincs valószínűsíthető adat)

További kérdések:
Ennyi téglához hol voltak a kemencék?
Mivel biztosítottak ekkora szállító kapacitást?
A szállító kapacitást, mint ellátási lánc hogyan volt kiszolgálva?
Hihető-e a fentiek tükrében a négy év?

A fenti jellegű kérdésekre a választ a történelem tudomány (?) rendszeresen elnagyolja. Sajnos

DJP 2022.08.01. 14:31:33

@gigabursch: Tudomásom szerint csak akeresztény időszámításoknak használnak ilyen fogakmakat, hogy "középkor" - vagyis ez a válasz talán adott.

A téglák égetéséhez azt használtak, ami éppen adott volt - hogy kevés-e a ha két folyó (Tigris és Eufrátesz) mentén, az jó kérdés, ebben talán segít a következő kép:

ipla.pluscdn.pl/dituel/cp/37/37dvznisafim55brwm3otrjoauds15gm.jpg

Kezdetben feltehetően sehol sem voltak, de mivel szükség volt rájuk építettek belőlük.
A mennyiséghez inkább Jules Verne egyik regényét hívom segítségül:
"Gyakorlott munkás, gép nélkül, mintegy tízezer téglát gyárt naponta; a Lincoln-sziget öt téglavetője azonban, akárhogy igyekezett is, két nap alatt sem boldogult többel, mint háromezer darabbal; ezeket sorba rakták, száradni: ha mind kiszikkadt, vagyis három-négy nap múlva, akkor sor kerülhet a téglaégetésre."
mek.oszk.hu/00500/00525/html/01.htm#13

Ha helyben készült, akkor persze keveset kellett szállítani, sőt ha a várost körülölelő árkot készítették el először, akkor a vízen való szállítás adott volt, szinte mindenhová.
Felteszem a százezer munkás között voltak szakácsok, pékek, vadászok ... is

Az utolsó kérdés megválaszolását rád hagyom :)

Azzal, hogy a történelmet nem tartod tudománynak mert nem követi vakon egy-egy túlbuzgó okoskodó ötleteit - magánügy, de sértegetni akkor sem illik őket (ezt egy korábbi kommentre írtam, amit nem engedtem megjelenni - ezért ...)

gigabursch 2022.08.01. 15:43:53

@DJP:
Köszi!

A Vernés idézet az NB I-es. Onnan nem számítottam megoldásra. Egyáltalán nem rémlik, pedig a legtöbbet végigolvastam többször is. S most beleolvasva kedvet kaptam az ismételt elolvasáshoz.

A történelmet (is) tudománynak (is) tartom.
Mindemellett rengeteg esetben felmerülnek olyan műszaki aggályok, amire kell tudni válaszolni (sőt, leginkább a kérdést kell tudni feltenni), mert ha a matek (fizika, kémia, stb) kicsorbul, akkor tarthatatlan/vállalhatatlan/igazolhatatlan a dolog. Sokszor az ilyen építős leírások sok esetben való szent igazságkénti tárgyalása nálam rendszeresen kérdőjeles.

Ahogy eddig az összes piramisépítési verzió sántít (számomra (is) - majd csak kitalálják egyszer a tutit), addig ez a Bagdad építés is.
Jó összehasonlítást adhatnak a kor műszaki szintjének, beszállítási láncának és populációs-szellemi képességeinek teljesítő képességére nézve. S tök mindegy, hogy egy cuculista Dunaújváros vagy épp egy modern kínai település vagy egy gyártelep felhúzását nézzük mintának, ahhoz, hogy ott és akkor legyártásához annyi idő alatt azt a téglamennyiséget használtak fel és vajon mennyi kellett Bagdadhoz?

Sértegetni - direktbe - nem szándékoztam, a fenntartásaimat sem érzem túlbuzgó okoskodásnak, ha lehet kérni, akkor emelkedjünk felül.

Összefoglalva: Számomra a négy év meglehetősen kérdőjeles.
Ember még csak-csak, csak azt etetni kell, irányítani kell és el kell látni munkával, alapanyaggal.
S ez az alapanyag mennyiség számomra a kérdőjeles (a téglagyártáshoz is és az élelmezési lánchoz is)

DJP 2022.08.01. 15:47:11

@gigabursch: Verne mindig és mindenre választ ad - lehet, hogy (sokak szerint) nem a legjobb író, de hogy a legsokoldalúbb volt, az tuti ...
A magam részéről képesnek tartom a 100 ezer embert a feladat végrehajtására - ne feledjük, hogy egy nagyhatalmú kalifa parancsára dolgoztak, s könnyen lehet, hogy nem napi 8 órát :)

gigabursch 2022.08.01. 18:27:24

@DJP:
Verne:
Vicces, mert épp szombaton kezdtem újra olvasni a 15 éves kapitányt...

Populáció:
Ha ott dolgozik 100.000 ember a városépítésen, annak a fele-harmada nő (konyha, textil, takarítás, vízhordás, közegézség), akkor van ott még kb 50000 gyerek, kb 15000 katona+hivatalnok+termelésirányítás, szóval olyan 100⅔ezer ember.

A kor mezőgazdasági szintjén ez azt jelenti, hogy kb minden 8-10. ember (ez egy erősen elnagyolt adat!) vonható ki a mezőgazdaságból, azaz bő másfélmillió ember kellett csak erre az építkezésre, S akkor az ellátási lánc meg sehol sincs emberanyagban feltöltve.
Az ellátási és termelési lánc élőállat tartásának is elég becsületes alapanyag igénye van...

Minél több változott teszek bele az egyenletes, annál hihetetlenebb a négy év.
A téglagyártás technológiai hely- és energetikai igénye, beszállítói infrastruktúra biztosítása meg óriási kérdőjel számomra.
(Vö: Magyarországon kb a kiegyezésig a téglagyártás nemesi előjog volt, S fôleg az erőforrás igénye miatt.)

Jó lenne,

DJP 2022.08.01. 18:32:48

@gigabursch: egy ilyen projektben kb. a harmada az ellátós, a többi munkás - a nőket és gyerekeket sztem kivehetjük az ügyből, mert sztem nem mindenki dolgozott négy évig, hanem pl. 3 hónapig tartott egy műszak, aztán csere és vissza a munkába.
Három hónapot kazán elvoltak a férfek, apák nélkül, amikor a háborúk miatt sokszor évekig is így volt.
A téglagyártásról már elmondta a véleményét Verne :)
süti beállítások módosítása