Tíz évvel az angol restauráció után, 1670. augusztus 14-én két férfit letartóztattak Londonban a Gracechurch és a Lombard Streets sarkán, akik az összegyűlt tömeghez beszéltek.

A vád szerint a 26 éves William Penn (a fenti képen) „magára vállalta a prédikációt és a beszédet… ami miatt az emberek nagy zűrzavara és lázadása volt az utcán … amely hosszú ideig tartott. ". Penn társa, a 42 éves William Mead csak segítette fiatalabb társát.

A valódi ok a vallási nonkonformisták iránti ellenszenv lehetett, hiszen Penn és Mead is tagjai voltak egy pacifista baráti társaságnak, a kvékereknek.

A tárgyalásra beidézték Edward Bushellt, egy jómódú cukorkereskedőt is esküdtként, akinek az akkori tevékenysége még ma is fontos az angol jogalkalmazásban.

A tárgyaláson a Coventicles Act megsértését akarták rájuk bizonyítani, hiszen Angliában csak az anglikán vallást lehetett szabadon terjeszteni. A bíróság 10 főből állt, s London főpolgármestere, Sir Samuel Starling állt az élén. A tárgyaláson azonban Penn olyan ügyesen védekezett, hogy a bíróság tulajdonképpen semmit nem tudott megállapítani. Következett azonban a Stuart-kor legelképesztőbb tárgyalása.

A tárgyalás után az emeleten az esküdtek másfél órát tanácskoztak, majd a 12 esküdtből 8 ítéletet hozott (nem találták bűnösnek), így lejöttek a lépcsőn, míg a négy másképpen gondolkodó az emeleten maradt. A bírósági jegyzőkönyvezető a négy személy közül csak egyet kérdezett meg, majd arra utasította az esküdtszéket, hogy üljön újra össze.

Az esküdtek újra összeültek és hosszasan tanácskoztak. A tanácskozás után újra lejöttek, s azt mondták, hogy a vádlottak bűnösek abban, hogy a Gracechurch Streeten beszéltek, de nem bűnösek a törvénytelen gyülekezésben. A bíró azonban újra visszaküldte őket tárgyalni, mert nem az ő véleményének megfelelő ítélet született, sőt azt is mondta, hogy az esküdtek nem mehetnek haza, amíg megfelelő ítélet nem születik.

A következő alkalommal az esküdtek szerint Penn (a fenti képen) bűnös volt a beszédben, míg Mead nem, de egyikük sem volt bűnös törvénytelen vallási gyülekezésben.

A bíróság ismét visszaküldte őket az emeletre, s azt is közölte, hogy addig nem kapnak enni, inni, tüzet és dohányt, amíg megfelelő ítélet nem születik. Ekkor az egyik vádlott odakiáltott az esküdteknek: „Angolok vagytok, ügyeljetek-e kiváltságra, ne adjátok el a jogotokat”, mire az egyik esküdt válaszolt: "Mi nem fogjuk soha". (ők legalább nem ítélték halálra a vallása miatt)

Két napi tárgyalás után az esküdtek véleménye ismét nem változott. A polgármester ekkor megfenyegette a korábban a vádlottaknak válaszoló esküdtet, Edward Bushellt, hogy "orrba vágja". Az esküdtek erre válaszul másnap egy "nem bűnös" ítélettel tértek vissza, amelyet ezúttal minden esküdt aláírt.

A bíróság az esküdtszék minden tagjára 40 márka (átlagosan egy évi munkabérnyi) bírságot szabott ki és Newgate börtönébe záratta őket, amíg azt ki nem fizetik. Nyolc esküdt vállalta a fizetést, de négyen visszautasították, s hivatkoztak a Magna Cartára.

Közben Pennt a bíróság megsértéséért ugyanabba a börtönbe zárták.

A már említett esküdt, Edward Bushell a börtönből pert indított az ügyben. John Vaughan főbíró (a fenti képen) ugyan nem támogatta, de az összes többi bíró igen, így a pert megnyerte, s ügye mérföldkövé vált a jogalkalmazásban, hiszen kiderült, hogy az esküdtszéket nem lehet megbüntetni azért, mert a jogait gyakorolja, vagyis a bíróság jogsértő ítéletet hozott. (a képen emléktábla az ügyről)

A mai modern jogalkalmazásban is ezt az ügyet használják a leggyakrabban precedensként, hiszen az esküdtszéknek nem kell nyilvánosságra hoznia az indokaikat, hogy miért döntöttek úgy, ahogyan. A felmentő ítélet jogerős, az ügyész nem fellebezhet.

William Penn egyébként később Pennsylvania alapítója lett, a demokrácia és a vallásszabadság bajnokaként. (a képen Penn II. Károly előtt)

djp