Nagy Péter, minden oroszok cárja, már majdnem négy évtizede ült a trónon, amikor sor került az északi háború befejezésére és Oroszország valamint Svédország között 1721. szeptember 10-én megkötötték a békeszerződést Nystadban.
A Szenátus és a Szent Kormányzó Zsinat úgy határozott, hogy a cárnak a nystadi béke kihirdetésének a napján, 1721. november 2-án, a Haza Atyja és az egész Oroszország császára címet adományozza, s ezzel létrejött az Orosz Birodalom. Ezzel Oroszország hivatalosan is abszolút monarchiává vált.
Ennek a nyugat felé szimbolikus jelentősége volt, hiszen deklarálták, hogy Oroszország nagyhatalom.
Ez talán nem is lehetett volna jobb személy uralkodása alatt, mint Nagy Péter, aki valóban rendkívül sokoldalú változásokat vezetett be, miután 1689-ben valóban elkezdtett uralkodni.
Néhány év múlva már meg is vetetette a lábát az Azovi-tenger partján, elfoglalva az erős Azov-erődöt (igaz 1711-ben vissza kellett adnia egy sikertelen hadjárata miatt). A svédek elleni győzelem azonban kijárást adott a Bali-tengerhez, így a gazdasági és katonai helyzetet is erősítette. Az északi háború közben (1703-ban) alapította meg az új fővárost, Szentpétervárt, amelynek építését saját maga felügyelte.
Katonai és közigazgatási reformokat hajtott végre, 1711-ben létrejött a Kormányzó Szenátus, 1721-ben a Szent Kormányzó Zsinat, miközben főiskolákat is alapított.
Megreformálta a bíróságokat és az ügyészségeket is, ahogyan a birodalom szerkezetét is átalakította, nyolc tartományt kialakítva. A bojárok elveszítették korábbi jelentőségüket, s nemességgé alakultak, akik egész életükben az államot szolgálták. Péter megreformálta a hadsereget és modern flottát hozott létre, de megjelent az első napilap is.
Szinte nincs olyan terület, ahol ne változtatta volna meg az ország életét, így Puskin joggal mondhatta, hogy „Nagy Péter, aki egyedül az egész világtörténelem!” Puskin egyébként is sokat foglalkozott a cárral, s még a cár személyes levelezéséhez, valamint egyes családtagjai levelezéséhez is hozzájutott.
Bár, amikor I. Miklós cár Puskin halála után elolvasta a befejezetlenül maradt A reformer cár kéziratát úgy határozott, hogy „Ez a kézirat a Nagy Péterrel kapcsolatos sok illetlen kifejezés miatt nem adható ki."
Az Orosz Birodalom és a császárság egészen II. Miklós és fia lemondásáig fennmaradt. 
