Az angol történelemben „Anarchia” néven elhíresült korszak nem csupán egy trónviszály volt, hanem az államiság és a feudális hűségrendszer teljes szétesése. Ennek a kaotikus tizenkilenc évnek a legdrámaibb csomópontja az 1141. február 2-i lincolni csata, ahol a sors különös fintoraként a törvényesnek kikiáltott király fogságba esett, a győztes mégis elveszítette a háborút.
A konfliktus gyökere I. Henrik haláláig nyúlik vissza, aki szakított a normann hagyományokkal, amikor lányát, Matildát (a már özvegy német-római császárnét) nevezte meg örököseként. Blois István trónbitorlása azonban rávilágított a 12. századi politikai realitásra: a bárók többre értékelték egy férfi uralkodó közelségét és ígéreteit, mint a korábban tett esküjüket. István gyengesége azonban hamar megmutatkozott; képtelen volt kordában tartani az ambiciózus nemességet, akik saját váraikba zárkózva, rablólovagokként terrorizálták a vidéket.
Amikor 1141 elején Ranulf, Chester grófja csellel elfoglalta Lincoln várát, István király – tőle szokatlan gyorsasággal – ostrom alá vette azt. A felmentő sereg azonban, amelyet Matilda féltestvére, Gloucesteri Róbert vezetett, egy elszánt és sarokba szorított csapat volt. A csata napján a terepviszonyok (a mocsaras ártér és a meredek emelkedők) korlátozták a mobilitást.
A lincolni ütközet taktikai érdekessége a lovasság korai megfutamodása volt. István flamand zsoldosai és hívei hamar elhagyták a csatateret, ami a korabeli krónikások szerint vagy árulás, vagy a morál teljes hiánya volt. Itt mutatkozott meg István tragikus nagysága: ahelyett, hogy elmenekült volna, leszállt lováról, és gyalogosként, bárdal a kezében küzdött az utolsó pillanatig. Bukása nem katonai alkalmatlanságának, hanem politikai elszigetelődésének volt az egyenes következménye.
A csata utáni hónapok azonban jól illusztrálják, miért nem volt képes Matilda tartósan megragadni a hatalmat. István fogságba esése elvileg véget vetett a háborúnak, ám Matilda „női kormányzása” (a korabeli felfogás szerint) túlságosan autoriternek és bosszúállónak bizonyult. Végül London polgárai fellázadtak ellene, és a „Lady of the English” cím birtokosa végül ugyanúgy menekülni kényszerült, mint korábban ellenfelei.
A csata valódi jelentősége abban állt, hogy bebizonyította: Angliában ekkor már nem a koronázás, hanem a nyers katonai erő és a helyi koalíciók döntöttek. A fogolycsere (Istvánért cserébe a később fogságba esett Róbertet adták) ráadásul visszaállította a status quot, konzerválva a patt-helyzetet még további tizenkét évre.
Az 1141-es lincolni csata egy olyan győzelem volt, amely nem hozott békét, és egy olyan vereség, amely nem hozott végső bukást. A középkori Anglia számára ez az összecsapás tanulságul szolgált arra, hogy az erős központi hatalom hiányában a lovagi erények és a csatamezei diadalok kevésnek bizonyulnak az ország kormányzásához. A háború végül nem fegyverrel, hanem egy kompromisszumos örökösödési szerződéssel zárult, amely előkészítette az utat a Plantagenet-dinasztia felemelkedéséhez.
Ebből a csatából sem maradhatott ki azonban az Árpád-ház, hiszen bár Matilda a normann-angol dinasztia sarja volt, az édesanyja, Skóciai Szent Margit révén szoros rokonságban állt az Árpád-házzal. Matilda magyar gyökerei a dédnagyanyjához, az angolszász Árpád-házi Ágotához és dédnagyapjához, Száműzött Edwardhoz vezethetők vissza. (Hogy teljes legyen a kép - Blois István felesége szintén Árpád-házi leszármazott volt, Margit egy másik lányának, Máriának az unokája, s mit ad isten Matilda volt a neve.)
Amikor a dánok elfoglalták Angliát (1016), az angolszász trónörököst, Edwardot külföldre menekítették. Hosszú hányattatás után a magyar udvarban, I. István király oltalma alatt talált menedéket. Edward Magyarországon töltötte élete nagy részét, és itt vette feleségül Ágotát. Ágota származása ma is vitatott a történészek között (egyesek szerint Szent István lánya vagy rokona, mások szerint a német-római császár rokona volt), de az biztos, hogy a magyar királyi udvarból származott - a legvalószínűbb, hogy István lánya volt. Ebből a házasságból született meg Skóciai Szent Margit, Matilda nagymamája, I. Henrik király feleségének édesanyja. Margit Magyarországon (valószínűleg a Mecsek környékén, Réka-várában) született és ott is nevelkedett egészen 1057-ig.
Matilda nagymamája, Margit, a magyar udvarban tanult keresztény értékeket és műveltséget vitte magával Skóciába, majd adta tovább unokájának. Matilda tehát félig angolszász/magyar (anyai ágon) és félig normann (apai ágon) volt.
Amikor Matilda az angol trónért küzdött Blois István ellen, hívei gyakran hivatkoztak arra, hogy anyja révén ő a régi angolszász királyok (Nagy Alfréd és Hitvalló Edward) törvényes utódja is, nem csak a hódító normannoké. Ezt a legitimációt közvetlenül a „magyarországi” ágnak köszönhette.
kapcsolódó posztok
Agatha a rejtélyes (magyar) hercegnő
Matilda, az angolok Úrnője és Szent István ükunokája
Matilda a jó királyné – Szent István dédunokája az angol trónon
II. Henrik – akit mindenki gyűlölt, aztán visszasírt
