Csortos Gyula József (1883. március 3./8. – 1945. augusztus 1.) a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja volt – nem harsány, nem hivalkodó, mégis generációk kedvencévé vált. Színpadon és filmvásznon egyaránt otthonosan mozgott, jelenléte pedig a mai napig hat: azok közé a művészek közé tartozott, akiknek egyszerűségében rejlett a nagyság.

Gyermekévek és kemény kezdetek

Csortos Gyula Munkácson született, egy szigorú katonatiszt apa és szerető, de gyermekeit védelmező édesanya gyermekeként. A színészi pályát családja nem támogatta – sőt, apja kitagadta, amikor Csortos a művészet mellett döntött. A fiatal fiú így tizenévesen elhagyta az otthont, hogy saját útját járja.

1904-ben végezte el a Színiakadémiát, majd vidéki társulatoknál kezdett dolgozni: Debrecenben és Szegeden edződött, mielőtt a fővárosi színpadok – a Vígszínház és a Nemzeti Színház – meghatározó tagja lett. Ekkor vált ismertté Molnár Ferenc darabjaiban, amelyekben kiemelkedő partner és főszereplő volt.

Színpadi mesterség – jelenlét és emberség

Csortos alakításai nem a külsőségekről szóltak. Hevesi Sándor, a korszak meghatározó rendezője egyszer így fogalmazott róla: „Se hangja, se magassága, semmi különös – mégis lélegzetelállító.”

Ez a mondat pontosan rávilágít művészetének lényegére: belső hitelessége, emberközeli egyszerűsége varázsolta el a közönséget. Nem játszott pózból, nem túlzott – karakterei mindig hús-vér emberek voltak, tele esendőséggel, humorral és érzelemmel.

A magyar film ikonja – Hyppolittól a háborúig

Csortos Gyula a magyar hangosfilm aranykorának egyik meghatározó alakja lett: 1912 és 1944 között mintegy 80 filmben szerepelt. Olyan alkotásokban láthatjuk, mint:

• Hyppolit, a lakáj (1931) – a magyar filmklasszikus, amelyben karizmatikus, ugyanakkor földhözragadt karaktere máig feledhetetlen.

• Sok hűhó Emmiért (1940) – vígjátéki könnyedséggel brillírozott a romantikus történetben.

• Párbaj semmiért (1940) – drámai erejű főszerep, amelyben megmutatta komolyabb oldalát.

• Éjfélre kiderül (1942) – a késő klasszikus korszak egyik kiemelkedő alakítása.

Csortos nem csupán filmekben, hanem rádióban és szinkronban is dolgozott, így hangja is ismerős maradt a közönség számára.

Mi tette különlegessé?

Csortos Gyula nem harsány gegjeivel, hanem emberi egyszerűségével vált közönségkedvenccé. Olyan karaktereket formált meg, akikben a néző önmagára ismerhetett: hibákkal, humorral és szerethetőséggel. Bár nem volt „világsztár” a hollywoodi értelemben, mégis ikonikus lett – mert művészetében ott rejlett az igazság és a mindennapi ember méltósága.

Halála és öröksége

Csortos Gyula 1945. augusztus 1-jén hunyt el Budapesten, 62 évesen. Halála egy korszak végét jelezte: a magyar színház és film világa elvesztette egyik legnagyobb alakját. Öröksége azonban tovább él – nemcsak a klasszikus filmekben, hanem a színháztörténet lapjain is. A Magyar Színházi Lexikon máig élő legendaként tartja számon, alakításait generációk tanulják és idézik.

Halk erő és örök jelenlét

Csortos Gyula nem volt hangos sztár, nem törtetett és nem harsogott – mégis minden szava súlyt hordozott. Embersége és hitelessége tette őt igazán naggyá: olyan művésszé, akit ma is név szerint ismerünk, és aki nélkül nem érthető a magyar színjátszás története. Halk ereje, egyszerűsége és mélysége örökre nyomot hagyott a közönség szívében.

djp

Kapcsolódó posztok 

Tolnay Klári – az örök jelenlét

Egy naíva élete – 25 éve halt meg Perczel Zita

Egy különleges dunai hajós – Jávor Pál (1)

Jávor, a színinövendék – egy különleges dunai hajós 

A botrányhős Jávor – egy különleges dunai hajós

Dankó Pista – a nótakirály

Színészcsata New York-ban

Volt valaki, aki egyszerre volt virtuóz zongorista, műsorvezető, színész és humorista. Egy ember, akinek jelenléte egyszerre sugárzott eleganciát és közvetlenséget, aki képes volt a klasszikus zene fegyelmét és a televízió könnyedségét összeegyeztetni. Ő volt Antal Imre, akit a magyar televíziózás történetének egyik legkülönlegesebb alakjaként őriz az emlékezet.

Volt egy színész, aki nem harsány gesztusaival, hanem csendességével, belső erejével és természetes bájával vált generációk kedvencévé. Ő volt Zenthe Ferenc – a „Tenkes kapitánya” kurucos szabadságharcosaként és a „Szomszédok” mosolygós taxisofőrjeként, Taki bácsiként az egész ország szívébe belopta magát. Élete és pályája egyszerre tükrözi a 20. századi magyar történelem viharait és a színészi mesterség örök értékeit.

Volt egyszer egy kertész, aki nemcsak virágokat nevelt, hanem kedélyeket, tudást és reményt is. Ő volt Bálint György – vagy ahogy mindenki ismerte: Bálint gazda. Hangja és mosolya több nemzedék számára jelentette az otthon melegét, a kert illatát és azt a bölcsességet, amely egyszerre fakadt személyes élettapasztalataiból és szakmai tudásából.

Gyöngyös, gyökerek és a természet szeretete

Bálint György 1919. július 28‑án született Gyöngyösön, egy kertésztradíciókkal rendelkező zsidó családban. Édesapja, Braun Izidor több nyelven beszélő középbirtokos volt, akitől a föld iránti szeretetet és tiszteletet is örökölte. Gyermekévei már a természet közelségében teltek: hamar megtanulta, hogy a föld nemcsak megélhetés, hanem tanítómester is. E szemlélet egész életében végigkísérte.

Tanulmányait Gyöngyösön és Budapesten végezte, majd 1941‑ben kertész‑mérnöki diplomát szerzett a Magyar Királyi Kertészeti Akadémián. Ekkor már egyre világosabbá vált számára, hogy a kertészetben nem pusztán szakma, hanem hivatás rejlik: az emberek és a természet közötti kapcsolat helyreállítása.

Háború és túlélés – az ember ereje

1942-ben Bálintot munkaszolgálatra hívták be. A második világháború legsötétebb éveiben megjárta a Mauthausen–Gunskirchen koncentrációs tábort, ahonnan végül megszökött. A holokauszt borzalmaiban elvesztette szinte teljes családját, de ő túlélte. Későbbi visszaemlékezéseiben sokszor hangsúlyozta: a föld és a kert iránti kötődés segítette abban, hogy a pusztítás közepette is találjon valami kapaszkodót.

Hazatérés és újrakezdés

A háború után visszatért Magyarországra, és ismét a földdel kezdett foglalkozni. Az új politikai berendezkedés azonban újabb próbatételt hozott: 1948-tól kuláknak nyilvánították, földjét elvették. Mindezek ellenére folytatta tanulmányait, és 1949-ben agrármérnöki diplomát szerzett az Agrártudományi Egyetemen. Dolgozott minisztériumban, kutatóintézetben, majd állami gazdaságokban főagronómusként és főkertészként. Mindeközben a szakmai tudás mellett egyre inkább kialakult benne az a tanítói attitűd, amellyel később egész országokat hódított meg.

Bálint gazda – az ország kedvence

Bálint György neve igazán a televízió képernyőjén vált országosan ismertté. 1981‑től a Magyar Televízió Ablak című műsorában adott kertészeti tanácsokat, később pedig a Gazdaképző műsor főszerkesztőjeként dolgozott. Innen ragadt rá az elnevezés: Bálint gazda. Péntek délutánonként milliók várták, hogy megjelenjen mosolyával, jellegzetes halk hangjával, és rövid, gyakorlati, mégis lélekemelő tanácsaival.

A kertészet az ő tolmácsolásában nemcsak technika volt, hanem életszemlélet: a kert nem pusztán dísz vagy munkahely, hanem a természet ritmusának, a türelemnek és az újrakezdésnek a szimbóluma.

Díjak és elismerések

Munkáját számos díjjal ismerték el. Megkapta többek között a Munka Érdemrendet, a Haza Szolgálatáért Érdemérmet, a Táncsics Mihály-díjat, valamint az Aranytoll életműdíjat. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje is az övé lett, majd később a Prima Primissima Díjat (2017) és a Hazám-díjat (2018). Számos város, köztük Budapest és Gyöngyös díszpolgárává választotta.

Az élet bölcsessége

Bálint gazda sokszor idézett gondolata: „Előbb ültesd el a facsemetét, csak azután köszöntsd a Messiást.”

Ez a mondat jól összegzi életfilozófiáját: az ember feladata, hogy építsen és adjon tovább, még akkor is, ha bizonytalan a jövő. Tanításaiban mindig ott rejlett a remény és a józan gyakorlatiasság: szeresd a munkád, kerüld a hatalmat, és mindig hagyj magad után valami élőt.

Letűnt a  hang, de örök a jelenlét

Bálint György 2020. június 21‑én, 100 éves korában hunyt el, nem sokkal 101. születésnapja előtt. Halálát tüdőgyulladás és COVID‑19 okozta. Még utolsó éveiben is dolgozott: írt, előadott, és a közösségi médiában is aktívan osztotta meg kertészeti tanácsait.

Bálint gazda nemcsak kertész, hanem tanító és emberi példakép is volt. Megmutatta, hogyan lehet a természet szeretetével és tiszteletével élni, túlélni és reményt adni másoknak. Hangja, mosolya és tanácsai a mai napig sokak fülében csengenek, s talán mindenki számára maradt utána egy-egy mondat, amelyet kertbe lépve, fát ültetve vagy virágot gondozva felidézünk.

djp

Kapcsolódó posztok

Volt egyszer egy magyar fiú, aki a Felvidék tájain nőtt fel, a népdalokat a mezőkről és erdőkből gyűjtötte, Bach fúgáit és Bartók új zenei világát hallgatta, majd a sors úgy hozta, hogy Hollywood csillogó filmstúdióiban találja meg igazi hivatását. Ő volt Rózsa Miklós, a háromszoros Oscar-díjas zeneszerző, aki a klasszikus és népzenei gyökereket elegyítette a 20. század legnagyobb filmjeinek aláfestéseiben.

Gyermekkor és zenei gyökerek

Rózsa Miklós 1907. április 18-án született Budapesten, zenekedvelő családban. Már ötéves korában zongorázni kezdett, s hamar kiderült különleges tehetsége. Gyermekéveit a magyar népdal és a klasszikus zene kettőssége határozta meg: a falusi muzsika egyszerű dallamai éppúgy elbűvölték, mint a nagy mesterek – Bach, Mozart, Bartók – összetett kompozíciói. Tizenévesen népdalgyűjtésekre indult, jegyzetelt, gyűjtött, hallgatta az öregek emlékeit – mindezekből később gazdag zenei világot teremtett, amely műveiben mindig visszaköszönt.

Tanulmányait Budapesten kezdte, majd a lipcsei konzervatóriumban folytatta, ahol a zeneszerzés mellett a fúgák és a kontrapunkt mesterségét sajátította el. Ezek az alapok egész életében elkísérték: bármilyen modern vagy hollywoodi környezetben alkotott is, műveiben ott rejtőzött a klasszikus fegyelem és a magyar dallamvilág.

Az első lépések Európában

Fiatal korában Párizsban és Londonban próbált szerencsét. Kezdetben koncertzenét írt, majd lassan a film felé fordult, amikor a brit filmipar felfedezte különleges tehetségét. Az áttörést A bagdadi tolvaj (1940) című film zenéje hozta meg számára: ezzel a produkcióval lépett be a nemzetközi filmzene világába, amely hamarosan az Egyesült Államokba sodorta.

Hollywood meghódítása

A negyvenes évek elején Rózsa Los Angelesbe költözött. Itt találkozott az aranykor rendezőivel – Billy Wilderrel, Alfred Hitchcockkal, Vincente Minnellivel – és vált a korszak meghatározó filmzeneszerzőjévé. Munkássága hamar a legmagasabb elismeréseket hozta el: három Oscar-díjat nyert, összesen tizenhárom jelölést kapott, és olyan klasszikusokhoz komponált, amelyek ma is a filmtörténet részei.

Stílusa és hatása

Rózsa Miklós mestere volt annak, hogyan ötvözze a magyar népzenei motívumokat, a klasszikus hagyományokat és a 20. századi modern hangzásokat. Zenéiben egyszerre van jelen a drámaiság, a tematikus erő és az egzotikus színezés – elég, ha a Quo Vadis?, az Ivanhoe vagy a Julius Caesar filmekre gondolunk. Hitchcock filmjeiben a pszichológiai mélységet fokozta a zene; történelmi eposzaiban pedig szinte önálló szereplővé vált a különleges hangzás.

A koncertpódiumon

Bár Hollywood tette világhírűvé, Rózsa soha nem hagyott fel a koncertzenével. Írt hegedű-, cselló- és zongoraversenyt, kamaradarabokat és szimfonikus műveket. Hegedűversenye, amelyet Jascha Heifetznek komponált, a koncertpódium klasszikusa lett – és motívumait később saját filmzenéiben is felhasználta.

Az utolsó felvonás

Utolsó filmzenéjét 1982-ben írta Steve Martin Dead Men Don’t Wear Plaid című filmjéhez. Röviddel ezután egy stroke miatt visszavonult az aktív komponálástól, de nem hagyta abba az írást: emlékiratokat, tanulmányokat és kisebb zeneműveket alkotott. 1995. július 27-én hunyt el Los Angelesben, 88 éves korában.

Öröksége

Rózsa Miklós neve ma is a filmtörténet legnagyobb zeneszerzőihez tartozik. Három Oscar-díja, 13 jelölése és számtalan klasszikussá vált filmzenéje a hollywoodi aranykor meghatározó alakjává teszi. Zenéje nem pusztán kísérte a képeket: formálta, értelmezte, magasabb érzelmi síkra emelte a történeteket. Egyaránt hű maradt magyar gyökereihez és nyitott a nemzetközi filmzenei trendekre.

Rózsa Miklós életműve is bizonyítja, hogy a magyar zene – Bartók és Kodály öröksége – Hollywoodban is otthonra találhatott. Ő volt a híd Európa és Amerika, a klasszikus és a populáris, a koncertterem és a filmvászon között. Zenéje ma is megszólal: nemcsak a mozivásznon, hanem koncerttermekben, újra kiadott lemezeken, és mindenhol, ahol a zene ereje képes mesét, drámát és érzelmet közvetíteni.

djp

Kapcsolódó posztok 

Muráti Lili – A titokzatos díva, aki megelőzte a korát

Tolnay Klári – az örök jelenlét

Egy naíva élete – 25 éve halt meg Perczel Zita

Egy különleges dunai hajós – Jávor Pál (1)

Jávor, a színinövendék – egy különleges dunai hajós 

A botrányhős Jávor – egy különleges dunai hajós

Dankó Pista – a nótakirály

Színészcsata New York-ban

Volt egyszer egy hang, amely generációkat kötött össze. Egy hang, amely áthidalt háborúkat, társadalmi változásokat és évtizedeket – és amely ott élt a magyar sport minden nagy pillanatában. Ez volt Szepesi György hangja.

Marcus Antonius régi, de plebejus családból származott, így maga is plebejusnak született Kr. e. 83. január 14-én. Tízéves korában elveszítette édesapját, s mostohaapja, Publius Cornelius Lentulus Sura nevelte tovább. Lentulus azonban tíz évvel később Cicero parancsára kivégzésre került a Catilina-összeesküvésben való részvétele miatt.

Miközben Magyarországon Mária királynő és férje, Luxemburgi Zsigmond uralkodott, Nápolyban 1390. május 29-én trónra lépett III. Károly fia, László.

Családi háttér és magyar trónigény

Apja (nápolyi királyként) III. Károly volt, aki rövid ideig magyar király is volt (II. Károlyként vagy Kis Károlyként), miután Nagy Lajos halála után a fiatal Máriát lemondatták a trónról. Azonban Mária anyja, Erzsébet királyné, Károlyt meggyilkoltatta, így Mária visszatérhetett a trónra, majd Zsigmonddal együtt uralkodott.

Volt egyszer egy korszak, amikor egy nő egyszerre testesítette meg a modern, emancipált női ideált, és a sors által kijelölt, tragikus mélységű életutat. Ez a nő volt Muráti Lili – gyönyörű, sejtelmes, intelligens, megközelíthetetlen, mégis örökérvényű. Ő nem csupán játszotta a szerepeit – ő élte őket. Egy karaktertípus lett belőle. Egy „Muráti-típus”, amely generációkra hatott.

Kezdetek – egy utazásból született élet

Muráti Teodóra Aurélia néven született, valószínűleg 1911. július 22-én, Nagyváradon – vagy egy vonaton, egy Párizs felé tartó szerelvényen, vagy talán később, ahogyan azt ő maga később sugallta, némileg rejtélyesen. Karlheinz Wendtland német filmesztéta például így fogalmazott: „Muráti Lili 1911-től 1914-ig született”. Mezei Mária szerint Muráti Lili két osztállyal alatta járt, tehát inkább 1911-es lehet.

Ez a kis részlet már előrevetítette életének jellegét: mindig mozgásban, úton, határokon túl. Kamaszkorától utazott: tanult Párizsban, Bulgáriában, Németországban, mielőtt Budapestre került, ahol Rákosi Szidi híres színiiskolájában képezte magát. Persze nem mindennapi az a közeg, ahol az apa legalább 11 nyelven nyelven beszél, katona, történész és ismert festőművész egyszerre. A hírek szerint a szülők az apácák kérésére engedték a színiiskolába járni, mert a lányneveldében egy Szentivánéji álom előadáson lenyűgözte őket.

1932-től kezdődően már szerepelt a fővárosi színházakban (hamarosan Greta Garbohoz hasonlították), sőt rövidesen megmutatkozott, hogy különleges hangja, finom eleganciája és modern kisugárzása külön utat jelöl ki számára. A századelő klasszikus dámái után ő egy újfajta nőalak volt: sportos, határozott, fanyar humorú – mégis érzékeny.

Filmen a modern nő arca

Muráti 1935-ben debütált a filmvásznon a Csúnya lány című vígjátékban, Jávor Pál és Kabos Gyula oldalán. Ez a szerep egy csapásra sztárrá tette. Az ezt követő években szinte futószalagon érkeztek a felkérések: Elnökkisasszony, 120-as tempó, Fizessen nagysád, Az éjszaka lánya, Házassággal kezdődik – mind a Muráti-karakter különböző árnyalatait mutatták: nő, aki dolgozik, dönt, kockáztat, és néha szeret szenvedni is. Persze, ahogyan a korszak fiatal színésznőit, őt is folyamatosan Jávorral "hozták össze".

Nem volt klasszikus hősnő. Ő karizmatikus nő volt, akit nem lehetett birtokolni – csak csodálni. A hírek szerint ő gyakran megbotránkoztatta a "népet", hiszen állítólag a fővárosban ő viselt először kétrészes fürdőruhát, de neki volt először miniszoknyája is. Közben férjhez ment Vaszary János íróhoz, miözben ő maga is írt verseket és elbeszéléseket, sőt talán a Petőfi Társaság is tagjai közé választotta.

Szerelem, botrány és száműzetés

A II. világháború után Muráti neve nemcsak a művészet, hanem a politika lapjain is megjelent. Férjével együtt nyilas kollaborációval gyanúsították meg – bár sosem ítélték el, a közéleti bizalmatlanság és az új rendszer nyomása alatt el kellett hagyniuk az országot. Előbb bujkálás, Párizs majd Spanyolország következett – új ország, új nyelv, új élet.

Ott sem tétlenkedett: rádióbemondóként dolgozott a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásában, de örökölte apja nyelvérzékét, így hamarosan már egy spanyol színpadon is szerepelt, ahol egy francia szolgálólány volt az első szerepe - így nem volt probléma az akcentusa sem. Később saját társulatot alapított, és még spanyol filmekben is szerepelt – sőt angolban is, hiszen a Doktor Zsivágóban például egy epizódszerep erejéig feltűnt. Az 1950-es és 60-as években újra reflektorfénybe került, immár a spanyol nyelvterületen.

Hazatérés nélküli visszatérés

Bár az 1970-es évektől kezdve időnként hazalátogatott Magyarországra (Gobbi Hiilda járt közben miatta Aczél Györgynél), sosem költözött vissza, bár játszott magyar színpadon is. Egy másik világ lett már akkor az, amit egykor elhagyott. Muráti Madridban halt meg 2003-ban, 91 évesen, méltósággal, kissé rejtőzködve – ahogyan egész életében élt.

A rejtélyes díva

Muráti Lili öröksége sokkal több, mint filmek és előadások sora. Ő a modern nő egyik első magyar megtestesítője volt a kultúrában: független, gondolkodó, érzékeny és stílusos. Előfutára volt Karády Katalinnak, egyfajta átmenet a némafilm dívái és a hangosfilm intellektuális nőalakjai között.

És még valami: őrizte a titkait. Soha nem lehetett pontosan tudni mikor született, milyen érzések lakták, mit gondolt az őt körülvevő világról. Ez a titokzatosság nem póz volt – önazonos csend, amelytől legendává vált.

Egy korszak tükre

Muráti Lili története egy egész korszak tükre. Egy nőé, aki megelőzte a korát, aki nem félt újra kezdeni, akit nem tört meg az emigráció, és akit mindig is saját útja vezetett, még ha az rejtve is maradt mások elől. De egy évvel a halála előtt is azt mondta: „A hazám, az Magyarország. Ahol a szülei meghalnak az embernek, az a saját országa.”

Ő nem volt a rivaldafény rabja  – ő maga volt a fény, amit csak az látott, aki elég közel tudott kerülni hozzá. És ez nagyon keveseknek adatott meg.

djp

Kapcsolódó posztok 

Tolnay Klári – az örök jelenlét

Egy naíva élete – 25 éve halt meg Perczel Zita

Egy különleges dunai hajós – Jávor Pál (1)

Jávor, a színinövendék – egy különleges dunai hajós 

A botrányhős Jávor – egy különleges dunai hajós

Dankó Pista – a nótakirály

Színészcsata New York-ban

Toszkánai Matilda a 11. század egyik legnagyobb hatalmú és legkarizmatikusabb nőalakja volt. A Canossa-ház sarjaként született 1046 körül, és hatalmas birtokokat örökölt Észak-Itáliában. Anyja, Adelaide di Susa, a Savoyai-házból származott, mostohaapja pedig Gottfried a Botos, Lotaringia hercege volt, akinek korábbi házasságából származó fia, Púpos Godfrey (Godfried le Bossu) lett Matilda férje – egy kényszerű, dinasztikus házasság révén.