Marcus Antonius régi, de plebejus családból származott, így maga is plebejusnak született Kr. e. 83. január 14-én. Tízéves korában elveszítette édesapját, s mostohaapja, Publius Cornelius Lentulus Sura nevelte tovább. Lentulus azonban tíz évvel később Cicero parancsára kivégzésre került a Catilina-összeesküvésben való részvétele miatt.
Miközben Magyarországon Mária királynő és férje, Luxemburgi Zsigmond uralkodott, Nápolyban 1390. május 29-én trónra lépett III. Károly fia, László.
Apja (nápolyi királyként) III. Károly volt, aki rövid ideig magyar király is volt (II. Károlyként vagy Kis Károlyként), miután Nagy Lajos halála után a fiatal Máriát lemondatták a trónról. Azonban Mária anyja, Erzsébet királyné, Károlyt meggyilkoltatta, így Mária visszatérhetett a trónra, majd Zsigmonddal együtt uralkodott.
Volt egyszer egy korszak, amikor egy nő egyszerre testesítette meg a modern, emancipált női ideált, és a sors által kijelölt, tragikus mélységű életutat. Ez a nő volt Muráti Lili – gyönyörű, sejtelmes, intelligens, megközelíthetetlen, mégis örökérvényű. Ő nem csupán játszotta a szerepeit – ő élte őket. Egy karaktertípus lett belőle. Egy „Muráti-típus”, amely generációkra hatott.
Muráti Teodóra Aurélia néven született, valószínűleg 1911. július 22-én, Nagyváradon – vagy egy vonaton, egy Párizs felé tartó szerelvényen, vagy talán később, ahogyan azt ő maga később sugallta, némileg rejtélyesen. Karlheinz Wendtland német filmesztéta például így fogalmazott: „Muráti Lili 1911-től 1914-ig született”. Mezei Mária szerint Muráti Lili két osztállyal alatta járt, tehát inkább 1911-es lehet.
Ez a kis részlet már előrevetítette életének jellegét: mindig mozgásban, úton, határokon túl. Kamaszkorától utazott: tanult Párizsban, Bulgáriában, Németországban, mielőtt Budapestre került, ahol Rákosi Szidi híres színiiskolájában képezte magát. Persze nem mindennapi az a közeg, ahol az apa legalább 11 nyelven nyelven beszél, katona, történész és ismert festőművész egyszerre. A hírek szerint a szülők az apácák kérésére engedték a színiiskolába járni, mert a lányneveldében egy Szentivánéji álom előadáson lenyűgözte őket.
1932-től kezdődően már szerepelt a fővárosi színházakban (hamarosan Greta Garbohoz hasonlították), sőt rövidesen megmutatkozott, hogy különleges hangja, finom eleganciája és modern kisugárzása külön utat jelöl ki számára. A századelő klasszikus dámái után ő egy újfajta nőalak volt: sportos, határozott, fanyar humorú – mégis érzékeny.
Muráti 1935-ben debütált a filmvásznon a Csúnya lány című vígjátékban, Jávor Pál és Kabos Gyula oldalán. Ez a szerep egy csapásra sztárrá tette. Az ezt követő években szinte futószalagon érkeztek a felkérések: Elnökkisasszony, 120-as tempó, Fizessen nagysád, Az éjszaka lánya, Házassággal kezdődik – mind a Muráti-karakter különböző árnyalatait mutatták: nő, aki dolgozik, dönt, kockáztat, és néha szeret szenvedni is. Persze, ahogyan a korszak fiatal színésznőit, őt is folyamatosan Jávorral "hozták össze".
Nem volt klasszikus hősnő. Ő karizmatikus nő volt, akit nem lehetett birtokolni – csak csodálni. A hírek szerint ő gyakran megbotránkoztatta a "népet", hiszen állítólag a fővárosban ő viselt először kétrészes fürdőruhát, de neki volt először miniszoknyája is. Közben férjhez ment Vaszary János íróhoz, miözben ő maga is írt verseket és elbeszéléseket, sőt talán a Petőfi Társaság is tagjai közé választotta.
A II. világháború után Muráti neve nemcsak a művészet, hanem a politika lapjain is megjelent. Férjével együtt nyilas kollaborációval gyanúsították meg – bár sosem ítélték el, a közéleti bizalmatlanság és az új rendszer nyomása alatt el kellett hagyniuk az országot. Előbb bujkálás, Párizs majd Spanyolország következett – új ország, új nyelv, új élet.
Ott sem tétlenkedett: rádióbemondóként dolgozott a Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásában, de örökölte apja nyelvérzékét, így hamarosan már egy spanyol színpadon is szerepelt, ahol egy francia szolgálólány volt az első szerepe - így nem volt probléma az akcentusa sem. Később saját társulatot alapított, és még spanyol filmekben is szerepelt – sőt angolban is, hiszen a Doktor Zsivágóban például egy epizódszerep erejéig feltűnt. Az 1950-es és 60-as években újra reflektorfénybe került, immár a spanyol nyelvterületen.
Bár az 1970-es évektől kezdve időnként hazalátogatott Magyarországra (Gobbi Hiilda járt közben miatta Aczél Györgynél), sosem költözött vissza, bár játszott magyar színpadon is. Egy másik világ lett már akkor az, amit egykor elhagyott. Muráti Madridban halt meg 2003-ban, 91 évesen, méltósággal, kissé rejtőzködve – ahogyan egész életében élt.
Muráti Lili öröksége sokkal több, mint filmek és előadások sora. Ő a modern nő egyik első magyar megtestesítője volt a kultúrában: független, gondolkodó, érzékeny és stílusos. Előfutára volt Karády Katalinnak, egyfajta átmenet a némafilm dívái és a hangosfilm intellektuális nőalakjai között.
És még valami: őrizte a titkait. Soha nem lehetett pontosan tudni mikor született, milyen érzések lakták, mit gondolt az őt körülvevő világról. Ez a titokzatosság nem póz volt – önazonos csend, amelytől legendává vált.
Muráti Lili története egy egész korszak tükre. Egy nőé, aki megelőzte a korát, aki nem félt újra kezdeni, akit nem tört meg az emigráció, és akit mindig is saját útja vezetett, még ha az rejtve is maradt mások elől. De egy évvel a halála előtt is azt mondta: „A hazám, az Magyarország. Ahol a szülei meghalnak az embernek, az a saját országa.”
Ő nem volt a rivaldafény rabja – ő maga volt a fény, amit csak az látott, aki elég közel tudott kerülni hozzá. És ez nagyon keveseknek adatott meg.
Toszkánai Matilda a 11. század egyik legnagyobb hatalmú és legkarizmatikusabb nőalakja volt. A Canossa-ház sarjaként született 1046 körül, és hatalmas birtokokat örökölt Észak-Itáliában. Anyja, Adelaide di Susa, a Savoyai-házból származott, mostohaapja pedig Gottfried a Botos, Lotaringia hercege volt, akinek korábbi házasságából származó fia, Púpos Godfrey (Godfried le Bossu) lett Matilda férje – egy kényszerű, dinasztikus házasság révén.
A kora újkori Velence híres és hírhedt alakja volt Veronica Franco, a 16. század egyik legismertebb kurtizánja, költője és szellemi szalonjainak szereplője. 1546-ban született Velencében, egy olyan világba, ahol a nők társadalmi mozgástere szűkös volt – kivéve, ha valaki a cortigiana onesta, az „előkelő kurtizán” útját választotta.
1403 közepén IV. Henrik angol király éppen hadjáratot vezetett, hogy leverje a lázadó Percy-családot, akik a walesiekkel szövetkezve fenyegették a trónt.
Tolnay Klári neve fogalom. Egy olyan kor lenyomata, amelynek fénye mára halványult ugyan, de ő maga máig világít benne. Volt valami megmagyarázhatatlan derű és méltóság abban, ahogyan a színpadon vagy a filmvásznon megjelent. Nem kellett kiabálnia, nem kellett nagy gesztusokat tennie – elég volt, hogy ott van. És mi hittünk neki. Mindig.
A francia forradalom és a Bastille neve szinte elválaszthatatlan egymástól, hiszen a forradalom szimbolikus kezdete a Bastille ostroma volt 1789. július 14-én. A Bastille fénykorában hírhedt börtönként működött: gyakran előzetes tárgyalás nélkül is bebörtönöztek ide embereket, pusztán azért, mert nem voltak szimpatikusak az uralkodónak.
Ragnar Lothbrok vitathatatlanul a leghíresebb és legismertebb viking harcos, bár még az sem biztos, hogy létezett.
A huszita háborúk (1419–1434) a középkori Közép-Európa egyik legsajátosabb vallási és politikai konfliktusai közé tartoznak. A háborúk közvetlen előzménye Husz János kivégzése volt 1415-ben a konstanzi zsinaton, akit eretnekség vádjával máglyán égettek meg.
