Jongdzso nagyon tehetséges és intelligens fiú volt, aki már kisgyermekkorától kiváló képzést kapott, s amikor 30 évesen trónra került, 52 évre ott is ragadt. Kiváló király volt, akit a népe szeretett, s az ország az uralkodása alatt megerősödött. Éppen ezért volt tragikus, amely a fiával, a koronaherceggel s vele történt. (a képen a király)
Még a trónra lépése előtt megszületett Hjodzsang, a legnagyobb fia, aki azonban 1728-ban elhunyt egy ismeretlen betegségben, s a királynak csak lányai maradtak.
Éppen ezért örültek az 1735. február 13-án született Sado hercegnek, aki azonban tízéves korában súlyosan megbetegedett, gyakran elvesztette az eszméletét is, s felépült ugyan, de ettől kezdve rémálmok gyötörték és téveszmékkel küzdött. (a képen a herceg)
15 éves korában, amikor nagykorúvá vált, az apja kinevezte régensnek, s komoly adminisztratív döntéseket bízott rá.
Az apjának azonban semmi sem volt elég jó, s mivel Sado állandóan le akarta nyűgözni az apját, folyamatosan szorongott. Az apa mindig kritizált (sokszor jogosan) és olykor meg is alázta a fiát mások előtt.
A családból egyedül, a nővére, Hvaphjong hercegnő állt ki mellette, akivel erős kötelék kötötte össze. A hercegnő azonban 1752-ben meghalt, s a herceg nagyon meggyászolta. Ekkor olvasta az az Okchugyeong taoista szövegét, amely után azt képzelte látta a Mennydörgés istenét, s ettől kezdve rettegett a mennydörgéstől.
1754-ben született egy fia, de kiderült, hogy Sado nem akarta, hogy megszülessen, s vetélést okozó gyógyszereket adott az anyának, a gyermek mégis megszületett - egészségesen. A gyerekről, akinek anyját a herceg megölte, végül Kjehjong úrnő, a felesége gondoskodott.
1757-ben egy hónapon belül meghalt a király mostohaanyja és felesége, akik nagyon közel álltak Sado herceghez, akinek mindez komoly mentális problémákat okozott, s az apjával való kapcsolata is tovább romlott. A frusztráció és düh egyszerre volt meg benne, s gyakorta megverte eunuchjait, de nem állt meg itt.
A királyné temetése után ettől sokkal komolyabb események következtek. Meggyilkolta az ágyasát, megerőszakolt egy apácát, s a saját húgát is megpróbálta megerőszakolni. Az őt őrző eunuchot meggyilkolta, levágta a fejét és besétált vele a hálószobájába, ahol egy darabig őrizgette, s arra kényszerített mindenkit, hogy nézze mit tesz. Többen beszéltek Sado feleségével, de ő arra kért mindenkit, hogy senkinek ne beszéljenek a mentális problémákról, mert ő is félt a férjétől.
1758-ban a hercegnek a ruházattal támadt problémája. Minden nap akár harminc ruhakészletet is ki kellett elé rakni, s néhányat közülük elégetett, s ha bárki bármilyen apró hibát is vétett az öltöztetés alatt, komoly sérüléseket okozott nekik.
Egy ízben öngyilkos is akart lenni, de egy őr kirángatta a kútból, amelybe beleugrott, aztán a másodlagos feleségét akarta megölni, de őt az elsődleges felesége megmentette.
1760-ban a születésnapján a szüleit és a gyerekeit sértegette, majd a húgát fenyegette meg, hogy "kardjával megvágja".
A szolgálókat rendszeresen megerőszakolta, megverte, de saját felesége sem úszta meg sérülés nélkül. Egy évvel később a másodlagos feleségét egy dührohamában úgy megverte, hogy belehalt a sérüléseibe.
A következő évben egy udvari tisztviselőt fenyegetett meg, s megpróbált bejutni a királyi lakosztályba is. Elterjedt a pletyka, hogy a királyt is meg akarja ölni. A király felesége akkor már azért könyörgött, hogy tegyenek valamit a herceg ellen. Ha azonban bűnözőként kivégzik, akkor a teljes családját, feleségét és gyerekeit is száműzni kellett volna. A sok kegyetlenség után akkor telt be a pohár, amikor megölte a harmadik feleségét.
A herceg mentálisan instabil volt és skizofrén lett. Az egyik napon illedelmes és méltóságteljes, a másikon pedig erőszakos volt. Bár az udvarban tilos volt az alkoholfogyasztás, a koronaherceg rendszeresen nagy mennyiségű bort és egyéb szeszes italt ivott, s lassacskán őrjöngő alkoholista lett. Volt, amikor naponta több embert is meggyilkolt és több udvarhölgyet is megerőszakolt. Persze ez nem maradt a palota falai között, így a nép lassan sorozatgyilkosként, sorozaterőszakolóként és veszélyes pszichopataként kezdett tekinteni rá.
A király 1762. július 4-én behívatta magához a fiát és szertartásosan, a hagyományoknak megfelelően leváltotta a trónörököst. Ezután megparancsolta Sadonak, hogy legyen öngyilkos, de a herceg ezt megtagadta.
Ezt követően azt parancsolta a hercegnek, hogy másszon be egy körülbelül 1,3 méter oldalhosszúságú rizsládába. A herceg hosszú ideig könyörgött, majd amikor berakták, megpróbált kiszabadulni, de nem sikerült.
A herceg feleségét és gyermekeit visszavitték a feleség családjához. Két nap múlva a király a ládát kötéllel átkötötte, fűvel lefedte és otthagyta. A herceg hét napig válaszolt a kérdésekre, egészen a hetedik nap éjszakájáig. A nyolcadik napon a ládát kinyitották és halottnak nyilvánították.
A király ekkor visszahelyezte a koronahercegi pozícióba és posztumusz címet adományozott neki "nagy szomorúsággal gondolok rá" jelentéssel.
A herceg halála után a fia Lee Szan lett a trónörökös, de ezzel is volt némi probléma, mert a király nem akarta, hogy úgy emlegessék, mint egy "gyilkos fia", így a fiút Sado korán elhunyt bátyjának a fogadott fiává tette.
Tizenkét évvel később a király elhunyt, s valóban Sado herceg fia került a trónra. Ezt azonban nem is titkolta, mert bármit is tett a nagyapja, a koronázás után, amikor leült a trónra, kijelentette: „Sado koronaherceg fia vagyok”. Ő egyébként méltó utódja lett nagyapjának, sőt talán a leghíresebb koreai király lett. (a lenti képen a herceg síremléke)
Sado hercegről a felesége, Kjehjong úrnő írt emlékirataiban 1805-ben, de feltehető, hogy nem mindenben hiteles a leírása, már csak a több évtizednyi távolság miatt sem.
