A Babenberg egy frank és bajor eredetű osztrák őrgróf- és hercegi család volt. A név a mai Felső-Frankföldön található Bambergre utal, de nem a régebbi Babenberg (Popponen) családra, mert szorosabb rokonságban állhattak a Luitpoldingerekkel.
Őrgrófként és hercegként uralkodtak Ausztriában 976-tól egészen az 1246-os (férfiági) kihalásukig és ezzel együtt a Habsburg-ház felemelkedéséig.
Az első Babenberg, Luitpold valószínűleg Gonosz Arnulf bajor herceg fia vagy unokája volt, aki egyben Schweinfurti Berthold gróf fivére vagy unokaöccse is volt. Sem a család nem nevezte magát „Babenbergnek” létezésük során, sem a tagok nem viselték a ma megszokott ragadványneveiket, amelyeket először Ladislaus Sunthaym használt szisztematikusan, aki a 15. század vége felé a Babenbergek genealógiájában rendelte hozzájuk őket.
962-ben említik először Lipótot (Luitpoldot) bajor grófként, aki tehát (feltehetően) Arnulf leszármazottja volt, s a császár (I. Ottó) hűséges támogatója, ahogyan a fiának II. Ottónak is az maradt. 976-ban említik Luitpoldot először az újjáalakult Marcha orientalis (Ostmark/ Ostarrîchi ) grófjaként, amely Bajorország keleti határán feküdt, s egy legfeljebb 100 kilométer szélességű terület volt, amelyből később az osztrák hercegség kialakult.
Luitpold tehát hűséges volt II. Ottó császárhoz, aki bajor felkelés 976-os leverése után, II. Henrik bajor hercegtől (Gizella magyar királyné apjától) elvette ezt a területet és odaadta Lipótnak, aki így őrgróf lett, s aki a birodalma területét a magyarok rovására bővítette kelet felé egészen a Wagramig. A Dunától északra csak egy keskeny földsávot uralt, míg délen, messze az Alpok lábáig terjedt a hatalma.
994-ben az őrgrófi hivatal fiára, I. Henrikre szállt át, aki folytatta apja politikáját, s őt 1018-ban testvére, Adalbert követte, akinek továbbra is figyelemre méltó volt hűsége II. Henrik és III. Henrik császár iránt.
S itt rögtön újra találkozhatunk magyar kapcsolatokkal is, hiszen II. Henrik, az egyetlen szentté avatott német-római császár, annak a Gizellának volt a bátyja, aki a magyarok első királynéja, vagyis Szent István felesége lett.
Ez azonban még csak áttétes kapcsolat, emellett azonban Adalbert (második) felesége egy velencei dózse (Orseolo Ottó) leánya volt, Frozza, aki egyúttal Géza fejedelem unokája, Szent István unokahúga és Orseolo Péter (kétszeresen megválasztott és elűzött) magyar király húga is volt.
Adalbert és Frozza fia volt Ernst, aki 1055-ben követte apját őrgrófként, s ekkortájt a Leitha, March és Thaya voltak az őrgrófság határfolyói. Adalbert és Ernst akarva-akaratlanul részt vett a magyar trónharcokban, hiszen Péter és Salamon többször igénybe vette a 'vendégszeretetüket', amikor éppen rosszabbul álltak a küzdelemben.
Tulajdonképpen Adalbert nagyobbik fia, Lipót kapta hűbérül (akinek erényét és jámborságát már kortársai is dicsérték) az Aba Sámueltől megszerzett (átengedett) területeket, de Lipót 1043-ban, alig néhány nappal később (1043. december 9-én) meghalt egy magyarok ellen vívott csatában, így (utódai nem lévén) az őrgrófság a spanheimi I. Siegfriedre szállt, de csak egy rövid időre, aztán visszakerült a Babenberg-családhoz, s a székhelyüket is áttették Melkből Tullnba. Adalbert és fia részt vettek a cseh és lengyel belső harcokban is, ahol szintén komoly kötődései és érdekeltségei voltak a magyar uralkodóháznak.
Adalbertnek és Frozzának több (legalább két) fia is volt, de mivel a (leg)idősebb egy magyarok elleni összecsapásban elhunyt, így került Ernst kezébe az őrgrófság.
Bár az is lehetséges, hogy az idősebb fia, nem Frozza fia volt, hanem Adalbert egy korábbi házasságából származott, s talán Immedingerin Glismod(is), Meinwerk paderborni püspök lánytestvére volt.
Lipót egyébként 1043 novemberében megnősült, a későbbi III. Henrik császár közvetítésével, s a felesége, Ingelheim Ida, Ludolf von Braunschweig gróf lánya, III. Henrik rokona volt, így igen tekintélyes házassága volt, de sajnos ezt nem sokáig élvezhette. Feltételezik, hogy az első katonai vállalkozásával sikerült meggyőznie a későbbi III. Henrik császárt arról, hogy megvannak a szükséges tulajdonságai, s valószínűleg ígéretes fiatalember volt.
Ernst-nek viszont több gyermeke is volt, így Luitpold vagy Lipót is, aki követte a trónon, s aki Altmann passaui püspök hatására VII. Gergely pápa mellé állt az invesztíciós vitában, aki egyébként a korszak talán legnagyobb hatású, de legellentmondásosabb pápája volt, s akiről a gregorián énekek is a nevüket kapták. Jóképű (vagy Igazságos) Lipót két évtizedes uralkodása nem igazán volt eseménymentes, amely rányomta bélyegét a fia, III. Lipót uralkodására is, aki négy évtizedes uralkodása alatt próbált kissé lavírozni a pápa és a császár között - több-kevesebb sikerrel. Később, amikor látta, hogy ez nem igazán fog sikerülni, akkor a császár (IV. Henrik) lázadó fiához csatlakozott, a későbbi V. Henrikhez, s 1106-ban feleségül vette a császár leányát, Ágnest, akinek révén a rokonságba került a száli-frank dinasztiával, amely tovább növelte a család jelentőségét.
Lipót jelentőségét jól mutatja, hogy ő az egyetlen szentté avatott osztrák uralkodó, akinek ragadványneve Jámbor, s akit 1485-ös szentté avatása után az ország védőszentjének tartottak, s ezt I. Lipót császár alatt hivatalosan is megerősítették. 1125-ben visszautasította a királyi koronát, miközben Ágnes 18 gyermeket szült neki.
A szentté avatott Lipótot egyik fia követte, IV. Lipót néven, aki talán nem a legidősebb volt, s rövid uralkodása alatt III. Konrád császárt támogatta, aki nem mellesleg édesanyja révén féltestvére volt. Ennek eredményeképpen a császár nekiadta a Bajor Hercegséget, öccse (Henrik) pedig a Rajnai Palotagrófságot kapta.
A bajor hercegség igazgatását, azonban nem személyesen vitte, hanem egyik öccsén, Ottó freisingi püspökön keresztül kormányzott, aki egyébként a korszak egyik leghíresebb történetírója is lett. Trónra lépése után feleségül vette I. Szobeszláv cseh fejedelem leányát, Máriát, akinek édesanyja azonban egy Árpád-házi hercegnő, Adelheid volt, I. Béla magyar király öccsének, Álmos hercegnek a leányaként.
Lipót azonban csak öt évig uralkodott, aztán váratlanul meghalt, így testvére, Henrik követte a trónon. A rajnai palotagróf így osztrák őrgróf és bajor herceg is lett egyszemélyben, amely azonban nem tartott sokáig. I. Frigyes császár elvette tőle a bajor hercegséget, amelyet a korszak egyik leghatalmasabb hercege, Oroszlán Henrik kapott meg, cserébe az osztrák őrgrófságot is hercegi rangra emelték és függetlenítették Bajorországtól.
Ő helyezte át a birodalma központját Bécsbe és elkezdte kiépíteni a modern Ausztria fővárosát, amely lassan felülmúlta Melket és Klostenburgot is. Ennek egyik kézzelfogható jele volt az 1147-ben felépült Szent István-dóm.
Közben persze a személyes élete sem volt eseménytelen, hiszen előbb II. Lothár császár unokahúgát vette feleségül, majd 1148-ban Theodóra Komnénét vette feleségül, aki Piroska bizánci császárné unokája, s ezzel Szent László magyar király dédunokája volt. Így aztán pár év alatt a két (talán három) legnagyobb európai uralkodóházzal is rokonságba került.
Henrik fia volt az az V. Lipót, aki több keresztes hadjáratban is részt vett, s aki összetűzésbe került az akkori angol uralkodóval, Oroszlánszívű Richárddal (aki persze szintén Árpád-házi leszármazott), akit aztán hazafelé menet el is fogott és átadott VI. Henrik német-császárnak. Az angol királyért kapott váltságdíjból alapította meg Wiener Neustadt városát.
Ő már Ausztria uralkodó hercege volt, majd egy 1186. augusztus 17-én keltezett dokumentummal Stájerországot és Felső-Ausztria egy részét is beolvasztotta az Osztrák Hercegségbe. Ez sem mentette meg azonban azonban attól, hogy III. Celesztin pápa kiközösítse egy keresztes hadvezér (értsd Oroszlánszívű Richárd) bebörtönzéséért.
A pápai átok úgy tűnik hatott is, mert 1194. decemberében a herceg Grazban egy lovagi tornán vett részt, ahol a lova ráesett a lábára, amely eltörött, s a sebe elüszkösödött, amely miatt december 31-én el is hunyt - ráadásul az egyházi átok sem oldották fel.
Lipót felesége II. Géza és Kijevi Eufrozina egyik leánygyermeke volt, Ilona, s négy gyermekük született, akik közül kettő biztosan fiú volt, s mindkettő osztrák uralkodó herceg lett - persze egymás után. Mindemellett Lipót egyik testvére, Ágnes eközben III. István magyar király felesége lett, s született egy Béla nevű fiúk is.
Lipótót nagyobbik fia követte, de alig négy évig uralkodott, s alig 23 évesen halt meg Acre-ban, s öccse, Lipót követte, aki VI. Lipót néven lépett trónra.
A Dicsőségesnek nevezett Lipót bő három évtizedig uralkodott osztrák hercegként, s eközben két keresztes hadjáratban is részt vett, s az ötödik keresztes hadjárat során II. András magyar királlyal együtt utazott a Szentföldre. Őket egyébként a sors oly módon is összekötötte, hogy II. András feleségét, Gertrudist éppen egy olyan ünnepségen ölték meg, amelyet VI. Lipót tiszteletére rendeztek, s maga a herceg is csak a szerencsének köszönhette az életben maradását.
Lipót felesége Angelina Teodóra bizánci hercegnő volt, akinek Eudokia Komnene volt az édesanyja, aki a már említett Piroska bizánci császárné lánya volt, így Angelina Szent László magyar király dédunokája lehetett.
Lipótot legnagyobb fia, Frigyes követte, akivel már életében is sok vitája volt, de a Civakodónak vagy Harciasnak nevezett Frigyes a trónra kerülése után ellopta anyja és nővére javait és igazi zsarnoki rendszert épített ki.
Összerúgta a port II. Frigyes császárral is, akivel nagyon komoly vitái voltak. Rengeteget háborúzott Magyarországgal, Bajorországgal és Csehországgal is, s a császár 1236-ban ki is közösítette, majd pár év múlva a legfontosabb szövetségesei lettek egymásnak. Ausztria mégsem lett királyság, mert Frigyes egyik unokahúga megtagadta a házasságot a már közel ötven éves császárral.
Közben a tatárjárást kihasználva 1242-ben a magyar területekre rontott, de pár év múlva a visszatérő és megerősödő IV. Béla megütközött vele és végül a Lajta-menti csatában halt meg, amellyel egy korszak le is zárult Ausztria életében, hiszen nem volt örököse.
Pedig felesége talán több is volt. Az első felesége (vagy talán csak jegyese) Laszkarisz Eudokia (Zsófia) volt, aki IV. Béla feleségének a húga volt, de a jegyességet (vagy házasságot) 1229-ben felbontották, a második (vagy első) felesége pedig Merániai Ágnes, a már korábban említett, meggyilkolt Gertrúd magyar királyné húga volt. Egyik kapcsolatból sem született ismert gyermek, így a Babenberg-dinasztia férfiágon kihalt.
de a történet még nem ért véget
