II. Fülöp spanyol királynak (pontosabban 1556-ig még asztúriai hercegnek) összesen négy felesége volt, s első feleségétől, Mária Manuéla portugál infánsnőtől, aki egyébként (kétszeresen is) az első unokatestvére volt (ahogyan a Habsburgok esetében megszokhattuk) összesen egyetlen gyermeke született Habsburg Károly, vagyis Don Carlos néven. (a képen Don Carlos)

A kisfiú születése azonban az édesanyja életébe került, aki négy nappal Károly születése után, 1545. július 12-én belehalt a szülés szövődményeibe.

Don Carlos beteges gyerek volt, aki különböző testi deformitásokkal bírt (feltehetően genetikai problémák miatt), majd később kiderült, hogy súlyos beszédhibája volt és rendszeres lázrohamok is gyötörték, amelyek feltehetően maláriafertőzés miatt alakultak ki. Ahogyan Dietrichstein gróf, egy német követ jellemezte a megjelenését: "Túlságosan sápadt, a jobb lába rövidebb, mint a bal, a mellkasa beesett és kissé púpos."

Később az is kiderült, hogy szellemileg visszamaradott volt, amely szintén a szülei rokonságának tudható be. A megszületett kisfiúnak a szokásos 8 helyett csak 4 dédszülője volt, a 16 ükszülő helyett pedig csak 6 - az anyai nagyanyja és az apai nagyapja testvérek voltak, az anyai nagyapja és az apai nagyanyja szintén testvérek voltak, ezen kívül 2 dédanyja szintén testvérek voltak. Mindezek után a szülei tulajdonképpen 'féltestvéreknek' számítottak - legalábbis genetikai értelemben.

A fenti problémák mellett, a nagyhatalmú V. Károly unokájaként természetesen elkényeztették, s a makacssága és konoksága is hírhedt volt. (a képen Don Carlos és apja, II. Fülöp)

Már gyermekkorában megmutatkoztak a mentális betegségének a tünetei, amikor kedvelt szórakozása volt az eleven állatokat megsütni, de előfordult az is, hogy a királyi istállóban lévő összes lovat megvakította.

Tizenegyéves korában megkorbácsolt egy szolgálólányt, majd (a velencei követ szerint) egy cipészt meg akart etetni a saját cipőjével, mert nem volt elégedett a munkájával. A fiú hajadonokkal erőszakoskodott, nemeseket és nőket vert össze brutálisan, s a várost járva minden neki tetsző nőt erőszakosan megcsókolt. Persze volt kitől elmebaját örökölnie, hiszen apai nagyanyja Őrült Johanna volt.

Egyik ismerője szerint „sem tanulni, sem testedzésben részt venni nem akart, csupán másoknak ártani.”

Az apja sem igazán bízott benne, hiszen amikor V. Károly lemondása után a trónra lépett, a fiát eljegyezte Valois Erzsébet francia királyi hercegnővel, de annyira nem bízott a frigyben, hogy végül ő maga vette feleségül a hercegnőt, akinek egyébként jobban tetszett az idősebb korában is még mindig fess király, mint a fia. Aztán, miután a királyné fiatalon elhunyt, a második fiának kinézett feleséget, Habsburg Annát (másod-unokanővérét) is feleségül vette.  (a képen Don Carlos és apja, II. Fülöp)

Közben ágynak esett a maláriával, amely tovább rontotta a fizikai állapotát, s 1562-ben amikor éppen egy szolgálólányt kergetett a palotában, leesett a lépcsőn és súlyos, életveszélyes koponyasérülést szenvedett. Sokféle kezeléssel próbálkoztak, de végül a koponyalékelés mentette meg az életét, bár egy rövidebb időre elveszítette a látását.

A németalföldi lázadás leverésében szerepet akart játszani, majd mikor apja ezt nem engedte, akkor felvette a kapcsolatot a lázadókkal, s Ausztriai János (vagyis Don Juan de Austria) csak a szerencsének (és egy szemfüles szolgának) köszönhette, hogy életben maradt, mert Károly le akarta lőni (balszerencséjére egy szolga már korábban kiürítette a tárat), majd puszta kézzel támad rá. (a képen Don Carlos lefogása)

Egy évvel később megvádolták, hogy nem képes gyermeknemzésre, így egy orvoscsapat mindenféle vizsgálatnak vetette alá, amelynek végén bebizonyosodott, hogy nem impotens - a "kísérletben" részt vevő fiatal lányt pedig gazdagon megjutalmazták.

A herceg egyre többször hangoztatta, hogy megöli a királyt, így 1568. január 17-én II. Fülöp és néhány embere teljes páncélzatban vonultak be a szobájába, s fogságba ejtették.

Abba a szobába került fogságba, ahol korábban I. Ferenc francia király is raboskodott a paviai csatavesztés után, s ekkor már az öngyilkosággal fenyegetőzött. Mivel ez a próbálkozása nem vált be éhségsztrájkot kezdett, de ezt sem bírta ki.

Az éhezés után teletömte magát fűszeres hússal, amelyre nagy mennyiségű (közel tíz liter) jéghideg vizet ivott, amely miatt hasmenése alakult ki és kiszáradt. (a képen Don Carlos a halálos ágyán)

Végül 1568. július 24-én hunyt el fogságban, amely sok találgatásra adott okot, s a legtöbben úgy gondolták, hogy apja megmérgeztette. 

PS: Don Carlos apja és anyja egyaránt Árpád-házi leszármazott volt - hiszen Őrült Johanna gyermekeként II. András magyar király leszármazottai (is) voltak.

djp