Toszkániai Matilda a 11. század egyik leghíresebb nőalakja volt, aki egy nagyhatalmú olasz családból származott, s az apa (III. Bonifác, korának leghatalmasabb észak-olasz hercege) legalább 13 birtokot tudhatott magáénak, míg édesanyja öt saját birtokkal rendelkezett. A házasságkötés 1038 körül történt, s Matilda 1046 körül született Mantovában. Több testvére is volt, de Matildán kívül csak egy bátyja érte meg a felnőttkort.

A jó anyagi körülmények miatt művelt papok és tudósok között nőtt fel, a nagyon hamar kiderült, hogy éles esze és intelligenciája szinte páratlan. Megtanult latinul, németül és franciául is, s természetesen a vallással kapcsolatos ismereteket is elsajátította. Mindezek mellett feltehetően még hadászatot, lovaglást és fegyverhasználatot is tanult, amelyre az akkori viszonyok miatt nagy szüksége volt.

Hatéves lehetett, amikor az apja rejtélyes körülmények között az életét vesztette - egyesek szerint baleset volt, de azért tudni kell, hogy egy mérgezett nyíl találta el. Egy évvel később gyermekként a nővére is elhunyt, majd újabb egy év elteltével az édesanyja, Lotaringiai Beatrix újra férjhez ment - elsősorban politikai okokból.

Az új (mostoha)apa azonban nyíltan fellázadt III. Henrik német-római császár ellen, aki Matilda családjának a rokona volt, s ez okozott némi feszültséget a családban. Végül ez olyannyira elmérgesedett, hogy 1055 pünkösdjén őt és anyját a császár elfogta és letartóztatta, a mostohaapja (Szakállas Godfrey) azonban kisiklott a kezéből. A rabokat Németországba szállították, majd nemsokára gyanús körülmények között elhunyt Matilda bátyja is, így Matilda lett a Canossa-ház utolsó életben maradt tagja.

Közben azonban a császár is elhunyt, s kiskorú fia ülhetett a trónra. Ennek eredményeként ők kiszabadulhattak, mostohaapja pedig kiegyezett az új uralkodóval (pontosabban a tanácsadóival).

Matilda hivatalosan is a Birodalom déli részének az uralkodója lett, ráadásul a hamarosan trónra lépő IX. István pápa a mostohaapja testvére volt, így a hatalmuk és befolyásuk jelentősen megnőtt. Olyannyira, hogy a kiskorú IV. Henrik hozzáfordult védelemért - s Matilda ekkortájt még bőven tizenéves volt.

Közben az ő családi életére is gondoltak, így 1055 körül eljegyezték mostohaapja első házasságából származó fiával, Púpos Godfrey-jel, de a két fél csak 1069 májusában házasodott össze, amikor a mostohaapja már súlyos beteg volt. Közben persze történtek érdekes események, s Matilda a seregei élén megvédte a pápai hatalmat egy későbbi ellenpápától, az akkor még Cadalous néven emlegetett II. Honoriustól.

A házaspárban nem túl sok közös vonás volt, ennek ellenére Matilda teherbe esett és 1071-ben született egy kislányuk, Beatrice. Sajnos a baba csak néhány hétig élt, amely abban a korban nem volt túlságosan ritka esemény.

A férj és feleség, eddig sem felhőtlen kapcsolatuk után most teljesen elhidegült egymástól, s Matilda visszatért anyjához Toszkánába. Egy idő múlva azt mondta, hogy válni akar és apáca akar lenni. A férj ez ellen hevesen tiltakozott és a birtokait is akarta. Matilda válni akart ugyan, de az újonnan megválasztott VII. Gergely a férjét támogatta az ügyben. Matilda azonban nem engedett, így a férj egyedül tért vissza Lotaringiába.

Matilda kényes helyzetben találta magát, hiszen a pápaság és a császárság közötti konfliktusban a szíve szerint a pápa mellé állt volna, de Henrik, a német uralkodó az unokatestvére volt. Végül mégis VII. Gergely pápa mellett döntött. Eközben elterjedt a pletyka, hogy a pápának és Matildának viszonya van, amely könnyen lehet, hogy Godfrey-től eredt, aki közben kibékült a német uralkodóval, s Henrik a wormsi zsinaton maga vádolta meg Matildát.

A sors azonban megoldotta a problémát, hiszen amikor 1076. február 27-én Matilda férje, Godfrey „válaszolt a természet hívására” (vagyis kiment a mellékhelyiségbe) egy lesben álló lándzsával beleszúrt a hátsójába.

Természetesen (majdnem) mindenki Matildát látta felbújtónak, főként a Henrik által megfogalmazott vádak miatt, amelyről azonban, akkor ő még jó eséllyel még semmit sem tudott. Henrik azonban már ellenségének tartotta Matildát, így erre fel kellett készülnie.

Két hónappal később az édesanyja is meghalt, ami azzal is járt, hogy most már vitathatatlan volt a hatalma és befolyása, amely tovább dühítette Henriket.

Henrik ekkor rávette a német püspököket, hogy nyilvánítsák érvénytelennek a pápaválasztást, mire VII. Gergely kiközösítette Henriket és felmentette alattvalóit a hűségeskü alól.

Több sem kellett, s a Henrikkel ellenséges német arisztokraták egy német ellenkirályt választottak.

Henrik ekkor Canossába vonult, de Matilda okos manőverei után végül is a pápa "győzött", s a két férfi békét kötött egymással - a híres Canossa-járás után.

Nemsokára azonban újra összecsaptak, s Henriket újra kiközösítették, de ezúttal a német arisztokraták Henrik mellé álltak, s még ellenpápát is választottak. Matilda serege ekkor eléggé szedett-vedett volt, szemben Henrik jelentős hadseregével. A német seregek így győztek, s Matildának menekülnie kellett, végül Canossa várában nyert menedéket.

A németek előbb ostromolni kezdték a várost, majd a kiéheztetés mellett döntöttek. A készletek lassan teljesen elfogytak, amikor egy őszi, ködös hajnalon Matilda emberei megtámadták Henrik embereit, akik felkészületlenek voltak, így elmenekültek, ezért Matilda a készleteit fel tudta tölteni. Közben azonban több város is feladta a harcot, a pápa pedig száműzetésbe kényszerült.

A harc még évekig húzódott, s közben III. Kelemen lett a pápa, aki viszont császárrá koronázta Henriket.

A küzdelem váltakozó sikerrel folyt, de a németek nem tudták legyőzni, s ő elővette a már korábban alkalmazott politikai fegyverét - a házasságot.

1088-ban feleségül ment a bajor trónörököshöz, a 15 vagy 17 éves Welf herceghez, aki azonban nem akarta vele megosztani az ágyát, mert boszorkánysággal vádolta. A harmadik este Matilda felfeküdt az asztalra, hogy felkínálja magát, de a herceg továbbra is tétovázott, így Matilda pofon ütötte és elzavarta a házból - évekkel később, 1095-ben el is váltak. Welf családja viszont emiatt Henrik oldalára állt, így Matilda ügye veszélyesebb lett.

Szerencséjére azonban több város is megelégelte a császár hatalmát és fellázadt ellene.

Nem csak ellene azonban, hanem önállóságot követeltek, így bár Matilda nem vesztette el a háborút Henrik ellen, a hatalma jelentősen csökkent, s ez a folyamat idővel egyre erősödött. Egyre kevésbé volt rá szüksége bárkinek, így hatalma és befolyása lassan, de folyamatosan csökkent.

Így halt meg 1115. július 24-én egy szívroham következtében, s földjei szinte azonnal V. Henrik császárhoz kerültek. Az utókor mégsem feledkezett meg róla, hiszen fél évezreddel a halála után a testét eltemették a római Szent Péter-bazilikában, így egyike lehet annak a hat nőnek, aki megkapta ezt a kitüntetést.

 djp