James Abram Garfield a második meggyilkolt amerikai elnök lett, aki valamivel több, mint fél évet töltött a hivatalában. (a képen Garfield a kabinetjével)

Az Ohio államban született Garfield 1859-61 között Ohio állam szenátora volt, majd a polgárháború kitörése után csatlakozott az Unió hadseregéhez, ahonnan 1863-ban vezérőrnagyként szerelt le.

Ekkor már a kongresszus tagja volt, s 1880-ban ő lett a republikánusok elnökjelöltje, aki le is győzte ellenfelét, a demokrata párti Winfield Scott Hancock-ot, így ő lehetett az Egyesült Államok 20. elnöke.

Hivatali ideje 1881. március 4-én kezdődött, s próbált a republikánusok két nagy frakciója között közvetíteni, amely próbálkozás lehetséges, hogy a halálát is okozta. (a képen az elnök és alelnöke)

Az elnök éppen elhagyni készült Washingtont egy családi nyaralás kedvéért, amelyet New Jersey-ben terveztek eltölteni. Éppen a vasútállomáson sétált, amikor 1881. július 2-án meglőtte Charles J. Guiteau, aki alelnökét, a szintén republikánus Chester Alan Arthurt éltette a merénylet után. A különbség közöttük annyi volt, hogy Garfield a Half-Breeds csoport vezetője volt, míg Arthur a Stalwarts csoporté. (a képen a merénylet)

A merénylő Stalwarts-szimpatizáns volt, s mint utóbb kiderült, elmebeteg. Több alkalommal is próbálkozott a párizsi konzuli pozícióra pályázni, de kérelme minden alkalommal elutasításra került, mert nem volt megfelelő képzettsége a posztra. (a képen a merénylet után)

Az elnököt két golyó találta el, de az állapota nem tűnt túlságosan súlyosnak. Az egyik lövés a vállát-karját érte, a másik pedig a hátát, s ez utóbbi golyó a hasnyálmirigy mellett meg is akadt az első ágyéki csigolyában. Garfield fájdalmasan esett össze, miközben azt kiáltotta: "Istenem mi ez?", de sokan bíztak a gyógyulásában, hiszen nem voltak halálos sebei.

Éppen az állomáson tartózkodott Robert Todd Lincoln is, aki annak az amerikai elnöknek volt a fia, akit 16 évvel korábban gyilkoltak meg, s akit nagyon felzaklatott a merénylet. De itt mindenki bizakodó volt, mert hamar a helyszínre érkezett egy washingtoni orvos Doctor Willard Bliss, a lőtt sebek szakértője.

Az orvosok mindent megpróbáltak, hogy a golyót kivegyék, s talán éppen ez okozta az elnök halálát az elégtelen fertőtlenítési módszerek miatt. Bliss és orvostársai mosdatlan ujjakkal a sebben turkálva keresték a golyót, de nem találták. Cserébe komoly fájdalmat okoztak Garfieldnak és megfertőzték a sebet. (a képen a sebesült elnök)

Mivel a golyót nem találták, az elnököt a Fehér Házba vitt és tovább kínozták.

Segítségül hívták Alexander Graham Bellt is, aki egy kezdetleges fémdetektorral (egy indukciós mérleggel) próbálta a golyót megkeresni. Legnagyobb meglepetésére ő sem járt sikerrel, mert az eszköz állandó háttérzajt érzékelt. Később aztán kiderült, hogy ez elnök egy rugós matracon feküdt, s a rugók okozták az állandó háttérzajt.
Az orvosok folyamatosan vitáztak, hogy milyen (belső) sérülései lehetnek az elnöknek és mindegyikük a saját módszerét akarta használni, nem törődve az esetleges veszélyekkel. Az elnök lábai zsibbadására panaszkodott, majd hidegrázás és láz gyötörte, sőt a tudatát is elveszítette olykor.

A 19. században nagyon sok merényletet követtek el az uralkodók és vezetők ellen, s ebben talán Viktória királynő járt az élen - mint szenvedő fél:

Időközben az orvosok előbb egy három hüvelyk (kb 7-8 cm) mély és 20 hüvelyk (kb 50 cm) hosszú vágást ejtettek az elnökön, amelyet hamarosan egyre több fertőzés ért.

Úgy gondolták, hogy az elnök emésztőrendszere megsérült, így végbélen keresztül (vagyis rektálisan) próbálták meg táplálni.

Mindezen kezelési viták heteken keresztül tartottak, miközben az elnök szervezetének különböző fertőzésekkel, gyulladásokkal és a vérmérgezéssel is meg kellett küzdenie - mindezekkel talán még sikerült is volna (ha nem kezdik el kezelni), de tulajdonképpen halálra éheztették. A 210 font súlyú elnök így 130 fontnyira soványodott le.

Szeptember 6-án, mikor már nem tudtak vele mit kezdeni, egy különvonat vitte a New Jersey állambeli Long Branch-re, ahol végül elhunyt. (a képen az elnök a halotti ágyán)

Garfield végül 1881. szeptember 19-én este 22:35-kor, tulajdonképpen az orvosi hozzáértés hiánya miatt halt meg, miközben azt suttogta, hogy "Ez a fájdalom, ez a fájdalom".

Az elnök koporsóját 1881. szeptember 25-én 150.000 fő jelenlétében temették el ideiglenesen, az állandó emlékmű megépüléséig, s az újratemetésre végül 1890. május 19-én került sor. (a képen a merénylő és a követelés - hivatalt vagy életet)

Charles J. Guiteau ellen október 14-én emeltek vádat, de ő az orvosokat hibáztatta az elnök halála miatt, majd az őrültség jeleit mutatta. Az esküdtszék végül 1882. január 5-én találta bűnösnek, s a merénylet után majdnem egy évvel, 1882. június 30-án került bitófára.

djp