I. Boleszláv vagy Bátor Boleszláv, esetleg Nagy Boleszláv, az első lengyel király volt, aki a korabeli Lengyelországot Európa egyik legfontosabb országává tette.
I. Mieszkó fiaként került a fejedelmi trónra 992-ben, huszonöt évesen, miután apja egyesítette az Odera és Visztula folyók között és Warta folyó mentén élő törzseket. Édesanyja egy Dobrawa nevű keresztény hercegnő volt, I. Boleszláv cseh fejedelem leánya.
Mieszkó 992. május 25-én halt meg, s halála után trónharcok törtek ki, amelyben sokan nem Boleszlávot támogatták. Végül a mostohaanyját és féltestvéreit kijevi száműzetésbe kényszerítette és 995 körül már szilárd hatalma lehetett Lengyelországban.
Hamarosan elfoglalta Pomerániát, majd az akkortájt cseh birtokban lévő Krakkót is. Egyes források szerint 999-ben a formálódó Magyar Királyság északnyugati részét is elfoglalta, amelyet később Szent István foglalt vissza.
Jó barátságban volt Szent Adalbert prágai püspökkel, s amikor a püspököt Gdansk közelében meggyilkolták, a holttestét a súlyával megegyező arannyal váltotta ki, majd Gnieznoben eltemettette. Ezen a szertartáson részt vett a püspök tanítványa, III. Ottó német-római császár is, aki 1000 márciusában személyesen koronázta Boleszlávot lengyel királlyá.
A császár halála után azonban újabb területeket foglalt el, majd amikor III. Boleszláv cseh fejedelem a segítségét kérte a trónkövetelőkkel szemben, előbb segített neki, majd néhány hónap múlva megvakíttatta és ő maga foglalta a cseh trónt is, bár hivatalosan nem lett uralkodó.
Ezzel azonban szembekerült II. Henrik német-római császárral (aki egyébként Gizella magyar királyné bátyja volt), aki már korábban is megorrolt rá, hiszen az ellene fellázadt öccse, Bruno a prágai udvarba menekült. Henrik aztán felszabadította a prágai várat és kiűzte az országból a lengyel fejedelmet, s kibékült az időközben Magyarországra menekült Brunóval is.
Boleszláv egyébként sokat hadakozott, mind a csehek, mind a németek, mind a kijevi nagyfejedelemség ellen, amelyet a családi kötelékek is tovább bonyolítottak.
Boleszlávnak összesen öt felesége volt, akik közül a harmadik volt egy Judit nevű magyar hercegnő, akit Géza fejedelem és Sarolt lányaként azonosítanak.
Őt 985 körül vehette feleségül, így erősítve a magyar határ északi részét. Juditnak született egy fia is Boleszlávtól, Bezprym vagy Veszprém, aki ráadásul az első (törvényes) fia volt a lengyel fejedelemnek. E házasság révén Boelszláv a magyar fejedelem veje, s az első magyar király sógora lett, akinek a német-római császár is a sógora volt, lévén a felesége bátyja.
Boleszláv azonban néhány év házasság után eltaszította a feleségét, s ez feszültséget okozott a magyar-lengyel viszonyban. Veszprém aztán komoly trónharcokban vett részt apja halála után, s egy rövid időre a lengyel trónt is megszerezte.
Boleszláv sokat hadakozott Nagy Vlagyimir kijevi nagyfejedelemmel (Szvjatoszláv féltestvérével), majd utódjával Bölcs Jaroszlávval is, akit ráadásul 1018. június 21-én egy nagy csatában le is győzött, hogy féltestvérét vagy unokatestvérét, Szvjatopolkot ültesse a trónra, aki ráadásul Boleszláv veje volt.
Boleszláv elraboltatta a kijevi nagyfejedelem több lánytestvérét, akiket ágyasként használt - főként, mert egyikük korábban kikosarazta, de Jaroszláv más családtagjai is fogságba estek.
Egy évvel később azonban, Jaroszláv visszaszerezte az országát, Szvjatopolk pedig egy csatában súlyosan megsebesült és meghalt. Bár III. Ottó már 1000-ben királynak ismerte el, ez nem volt megfelelő a számára, mert szerette a függetlenséget, így 1024. december 25-én újra királlyá koronáztatta magát, de nem sokáig uralkodhatott királyként, mert 1025. június 17-én elhunyt.
