Csortos Gyula József (1883. március 3./8. – 1945. augusztus 1.) a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja volt – nem harsány, nem hivalkodó, mégis generációk kedvencévé vált. Színpadon és filmvásznon egyaránt otthonosan mozgott, jelenléte pedig a mai napig hat: azok közé a művészek közé tartozott, akiknek egyszerűségében rejlett a nagyság.
Gyermekévek és kemény kezdetek
Csortos Gyula Munkácson született, egy szigorú katonatiszt apa és szerető, de gyermekeit védelmező édesanya gyermekeként. A színészi pályát családja nem támogatta – sőt, apja kitagadta, amikor Csortos a művészet mellett döntött. A fiatal fiú így tizenévesen elhagyta az otthont, hogy saját útját járja.
1904-ben végezte el a Színiakadémiát, majd vidéki társulatoknál kezdett dolgozni: Debrecenben és Szegeden edződött, mielőtt a fővárosi színpadok – a Vígszínház és a Nemzeti Színház – meghatározó tagja lett. Ekkor vált ismertté Molnár Ferenc darabjaiban, amelyekben kiemelkedő partner és főszereplő volt.
Színpadi mesterség – jelenlét és emberség
Csortos alakításai nem a külsőségekről szóltak. Hevesi Sándor, a korszak meghatározó rendezője egyszer így fogalmazott róla: „Se hangja, se magassága, semmi különös – mégis lélegzetelállító.”
Ez a mondat pontosan rávilágít művészetének lényegére: belső hitelessége, emberközeli egyszerűsége varázsolta el a közönséget. Nem játszott pózból, nem túlzott – karakterei mindig hús-vér emberek voltak, tele esendőséggel, humorral és érzelemmel.
A magyar film ikonja – Hyppolittól a háborúig
Csortos Gyula a magyar hangosfilm aranykorának egyik meghatározó alakja lett: 1912 és 1944 között mintegy 80 filmben szerepelt. Olyan alkotásokban láthatjuk, mint:
-
Hyppolit, a lakáj (1931) – a magyar filmklasszikus, amelyben karizmatikus, ugyanakkor földhözragadt karaktere máig feledhetetlen.
-
Sok hűhó Emmiért (1940) – vígjátéki könnyedséggel brillírozott a romantikus történetben.
-
Párbaj semmiért (1940) – drámai erejű főszerep, amelyben megmutatta komolyabb oldalát.
-
Éjfélre kiderül (1942) – a késő klasszikus korszak egyik kiemelkedő alakítása.
Csortos nem csupán filmekben, hanem rádióban és szinkronban is dolgozott, így hangja is ismerős maradt a közönség számára.
Mi tette különlegessé?
Csortos Gyula nem harsány gegjeivel, hanem emberi egyszerűségével vált közönségkedvenccé. Olyan karaktereket formált meg, akikben a néző önmagára ismerhetett: hibákkal, humorral és szerethetőséggel. Bár nem volt „világsztár” a hollywoodi értelemben, mégis ikonikus lett – mert művészetében ott rejlett az igazság és a mindennapi ember méltósága.
Halála és öröksége
Csortos Gyula 1945. augusztus 1-jén hunyt el Budapesten, 62 évesen. Halála egy korszak végét jelezte: a magyar színház és film világa elvesztette egyik legnagyobb alakját. Öröksége azonban tovább él – nemcsak a klasszikus filmekben, hanem a színháztörténet lapjain is. A Magyar Színházi Lexikon máig élő legendaként tartja számon, alakításait generációk tanulják és idézik.
Halk erő és örök jelenlét
Csortos Gyula nem volt hangos sztár, nem törtetett és nem harsogott – mégis minden szava súlyt hordozott. Embersége és hitelessége tette őt igazán naggyá: olyan művésszé, akit ma is név szerint ismerünk, és aki nélkül nem érthető a magyar színjátszás története. Halk ereje, egyszerűsége és mélysége örökre nyomot hagyott a közönség szívében.
