Paul Newman nem csupán a huszadik század egyik legmeghatározóbb filmsztárja volt, hanem egy olyan 'polihisztor', aki a színészetet, az autóversenyzést és az üzleti sikert mind-mind egy nemesebb cél, az emberiség szolgálatába állította. Élete során bebizonyította, hogy a világhírnév nemcsak csillogást, hanem felelősséget is jelent.

Származás és a korai évek formáló ereje

Paul Leonard Newman 1925. január 26-án született az Ohio állambeli Cleveland Heights-ben. Családi háttere igazi kulturális olvasztótégely volt: édesapja, Arthur Sigmund Newman magyar és lengyel gyökerekkel rendelkező zsidó kereskedő, édesanyja, Theresa Fetsko pedig szlovák felmenőkkel bíró római katolikus asszony volt. Bár Newman nem gyakorolta szigorúan egyik vallást sem, gyakran mondogatta, hogy zsidónak vallja magát, mert „az nagyobb kihívás”.

A második világháború alatt az amerikai haditengerészetnél szolgált rádiósként és lövészként a csendes-óceáni hadszíntéren. Bár pilóta szeretett volna lenni, színvaksága ezt megakadályozta – de ez a „hiba” később a filmtörténet szerencséjévé vált, hiszen a háború után a színpad felé fordult. Tanulmányait a Kenyon College-ban, majd a Yale Drámaiskolában végezte, végül pedig a legendás Actors Studio növendékeként sajátította el a „módszerszínészetet” (Method Acting).

Az ikonikus karrier - A lázadótól a mentorig

Newman filmes karrierje döcögve indult (első filmjét, az 1954-es Az ezüst kelyhet annyira rossznak tartotta, hogy egy anekdota szerint egy újsághirdetésben kért érte elnézést), de hamar megtalálta saját hangját. Karizmatikus, gyakran sebzett vagy lázadó karaktereivel a 60-as és 70-es évek egyik legkeresettebb színészévé vált.

Legfontosabb alakításai a filmművészet megkerülhetetlen mérföldkövei:

• Macska a forró bádogtetőn (1958): Az elfojtott érzelmekkel küzdő Brick szerepében vált világhírű szexszimbólummá és egyben elismert drámai színésszé.

• A svindler (1961) és A pénz színe (1986): Eddie Felson karaktere végigkísérte az életét; míg az első filmben a fiatal törtetőt, a másodikban már a megfontolt mentort alakította – ez utóbbiért vehette át végül a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.

• Bilincs és mosoly (1967): Luke, a legyőzhetetlen szabadulóművész alakja a rendszerszintű elnyomás elleni lázadás szimbólumává vált.

• Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969): Robert Redforddal alkotott párosa újradefiniálta a „buddy movie” műfaját.

Newman’s Own - Üzlet a jótékonyság jegyében

Newman talán legkülönlegesebb eredménye azonban nem a vásznon, hanem a konyhában és a polcokon született. 1982-ben egyik barátjával, A.E. Hotchnerrel alapította meg a Newman’s Own élelmiszeripari céget. A vállalkozás alapelve forradalmi volt: a teljes adózott nyereséget jótékonysági célokra fordítják.

A cég mára közel egymilliárd dollárt adományozott. Newman egyik legszívhez szólóbb projektje a Hole in the Wall Gang Camps hálózat létrehozása volt, amely súlyos betegségben szenvedő gyermekeknek biztosít ingyenes táborozási lehetőséget, ahol „csak gyerekek lehetnek”, és elfeledhetik a kórházi kezelések mindennapjait.

Magánélet és szenvedélyek

Newman magánélete éles ellentétben állt a hollywoodi sztereotípiákkal. Bár első házassága Jackie Witte-tel válással végződött, második feleségével, Joanne Woodwarddal 50 évig, Newman 2008-as haláláig éltek boldog és példás házasságban. Híres mondása a hűségről – „Miért mennék el hamburgerért, ha itthon steak vár?” – szállóigévé vált.

A színészet mellett másik nagy szenvedélye az autóversenyzés volt, de nem csupán hobbiként űzte. 54 évesen második helyezést ért el a Le Mans-i 24 órás versenyen, és élete végéig aktív, sikeres versenyző és csapattulajdonos maradt.

Legközelebbi barátja az üzlettársa és Robert Redford volt, de Elizabeth Taylor is közel állt hozzá, azonban szerinte Joanne Woodward volt  „a legjobb barát és feleség”, mert úgy tartotta "azért vagyunk együtt, mert Joanne-nal bármiről tudok beszélgetni, és ő mindig meg tud nevettetni."

Az örökzöld legenda

Paul Newman 2008. szeptember 26-án hunyt el connecticuti otthonában. Öröksége összetett: ott van a filmtörténet klasszikusaiban, a rászorulóknak nyújtott dollármilliókban és a beteg gyermekek mosolyában is. Ő volt az az ember, aki bebizonyította, hogy a siker nem a felhalmozott javakban, hanem abban mérhető, mennyit adunk vissza a világnak abból, amit kaptunk.

djp

Kapcsolódó posztok 

A Sundance kölyök búcsúja

Egy naíva élete – 25 éve halt meg Perczel Zita

Jávor, a színinövendék – egy különleges dunai hajós

Muráti Lili – A titokzatos díva, aki megelőzte a korát

Tolnay Klári – az örök jelenlét

Lukács Pál – Az egyetlen magyar születésű Oscar-díjas színész

Leslie Howard – egy filmcsillag tragikus sorsa

Sarah Rachel Russell, közismert nevén Madame Rachel, a viktoriánus London egyik leghírhedtebb szélhámosa volt. Karrierjét a társadalom peremén kezdte: egy ideig sült krumplit árult az utcán, majd jövendőmondással próbált megélni Whitechapel szegénynegyedében. Az igazi áttörést azonban a kozmetikumok világában találta meg, ahol megalapozta hírnevét, mint a „drága arab készítmények” állítólagos forgalmazója.

A kora újkori Európában – különösen a 16–17. századi Franciaországban – a házasságot a katolikus egyház szentségnek tekintette, ezért azt elvben felbonthatatlannak tartották. A modern értelemben vett válás nem létezett; kivételes esetekben azonban lehetőség nyílt a házasság érvénytelenítésére, vagyis annak jogi kimondására, hogy a házasság valójában soha nem volt érvényes. Ilyen esetnek számított például az, ha a férjről bebizonyosodott, hogy már a házasságkötés idején tartósan impotens volt.

Agatha Christie halálának 50. évfordulója jó alkalom arra, hogy újraértékeljük azt a kivételes életművet, amely nemcsak a krimi műfaját formálta át, hanem az olvasás élményét is generációk számára.

A francia forradalom egyik legkülönlegesebb és legtovább élő rejtélye XVI. Lajos fiának, Louis Charles sorsa. Az apja apja kivégzése után a királypártiak a mindössze nyolcéves fiút XVII. Lajosként ismerték el, jóllehet uralkodni soha nem uralkodhatott. A forradalmi hatalom számára azonban nem lehetséges király volt, hanem veszélyes jelkép, akitől meg kellett fosztani rangjától, családjától és végső soron emberségétől is.

A legtöbb ember számára Hófehérke alakja egyet jelent Walt Disney kék-sárga ruhás hercegnőjével vagy a Grimm-testvérek sötétebb tónusú népmeséjével. Azonban a bajorországi Lohr am Main lakói számára Hófehérke nem csupán fikció, hanem egy létező történelmi személy: Maria Sophia Margaretha Catharina von Erthal bárónő, akinek tragikus és méltóságteljes élete kísérteties hasonlóságot mutat a világirodalom egyik legismertebb történetével.

A 16. századi Német-római Birodalomban kevés ellentmondásosabb alak létezett, mint a hóhér. Ő volt a törvény ökle, akire a közösségnek szüksége volt a rend fenntartásához, mégis „becstelennek” (unehrlich) bélyegezték: érintése beszennyezett, jelenléte a kocsmákban vagy templomokban elszigeteltséget szült.

A 10. század a magyar történelem egyik legizgalmasabb és legtöbb vitát kiváltó időszaka volt. A honfoglalást követően a magyar törzsszövetség katonai fölénye évtizedeken át határozta meg Közép-Európa politikai térképét. E korszak legkiemelkedőbb hadvezérei – Bulcsú, Lehel és Súr – nem csupán harcosok voltak, hanem a magyarság sorsának formálói, hírnökei és, végül, tragikus hősei is.

A honfoglalás kori magyarok intimitásáról és szexualitásáról nem a mai értelemben vett „magánélet” fogalmaival tudunk beszélni: a testiség társadalmi kereteit elsősorban a rokonsági rend, a vagyon és a közösségi normák adták. Abban a korban a szexualitás jellemzően nem egyéni 'szórakozás'-ként vagy romantikus választásként jelent meg, hanem a nemzetség fenntartásának és a gazdasági túlélésének az eszköze volt.

Az első világháború kitörése után nagyjából öt hónappal, 1914 karácsonyán a nyugati front több szakaszán nem egyetlen, központilag elrendelt fegyverszünet, hanem sok kisebb, spontán és nem hivatalos tűzszünet alakult ki.