Amennyire zűrzavaros volt a Taksony előtti évtizedek időszaka, annyira kezdett magára találni a fejedelemség Taksony alatt. Zolta időszakában a törzsfők egymással vetélkedve 'kalandoztak', s talán nem kis szerepe volt a központi hatalom hiányának az augsburgi vereségben is.

A vereség után Fajsz lemondott vagy lemondatták, esetleg meg is gyilkolták, de mindenesetre újabb vezér került a fejedelmi székbe Taksony személyében.

Az új fejedelem Zolta fia volt, s 931 körül születhetett, amire abból lehet következtetni, hogy Anonymus krónikája szerint 947-ben, 16 évesen vezetett egy itáliai hadjáratot, amelyben egy Lothar és egy Hugo nevű királyt segített a bizánciak ellen Pugliában.

Ezidőtájt egy Luiprand nevű cremonai püspök is írt róla, miközben a magyar csapatok Alupia és Otranto vidékén haladtak el. A püspök szerint "ez idő tájt Taxis, a magyarok királya nagy sereggel jött Itáliába. Berengár király tíz mérő pénzt adott neki, de nem a saját pénzéből, hanem abból, amit az egyházaktól és a szegényektől begyűjtött..." - vagyis II. Berengár adót fizetett, hogy hagyják a királyságát békén a magyarok.

Egy 15. századi krónika szerint Taksony 948-ban legyőzte az osztrákokat és a karintiaiakat is.

Egy későbbi forrás szerint az augsburgi csatából megmenekült vezérek közül az egyik később király lett, s ezt általában Taksonyra értik, aki feltehetően ott volt a csatában és túl is élte azt. Így emlékszik rá Trois-Fontaines Alberich 13. századi francia krónikás is.

A zűrzavaros helyzetben rendet kellett tenni, így Taksony békét kötött I. Ottó német királlyal, majd a cseh uralkodóval, a kijevi nagyfejedelemmel, a besenyőkkel és a bolgárokkal is. Ennek persze már volt némi előzménye is, hiszen a felesége is egy keleti nő volt.

Anonymus szerint „Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hoztak a kunok földjéről”, amiben csak az a probléma, hogy a 'kun' népnév még nem volt használatos a 10. században, így az ara valamilyen keleti népből származó lehetett vagyis kazár, besenyő, volgai bolgár vagy hasonló.

Persze a 'kalandozások' nem álltak le Taksony alatt sem, de az irányuk megváltozott, hiszen már nem nyugat felé, hanem délre irányultak a hadjáratok.

VII. (Biborbanszületett) Kónsztantinosz le volt nyűgözve a németek 955-ös győzelmétől, egyúttal a magyarokat kezdte lebecsülni, s nem fizette meg a szokásos adót, így a magyarok 959 áprilisában ostrom alá fogták Konstantinápolyt Apor vezetésével, igaz sikertelenül.

A bizánciak később a bolgárokat akarták a magyarok ellen küldeni és alaposan meg is fizették őket. Péter bolgár cár azonban nem akart a magyarokkal harcolni, sőt fizetett nekik, hogy ne rabolják ki a bolgár területeket, cserébe akadálytalanul áthaladtak az országán. Emiatt aztán II. Nicephoros Phocas császár a kijevi hercegség felé fordult segítségért, s Szvjatoszlav kijevi herceget hívta, de a kijevi uralkodó Bulgária meghódítása után betört a Bizánci Birodalom területére, aztán szövetséget kötött a bolgárokkal és a magyarokkal, sőt még a besenyőkkel is.

Ennek eredményeképpen 970-ben a bizánci és a szövetséges sereg megütközött egymással Arkadiopolisz mellett.

A túlságosan nagy sereg azonban talán kissé elbizakodott is volt, ráadásul a bizánciak egy rafinált taktikával készültek, így végül a bizánciak arattak döntő győzelmet. Ennek eredményeképpen a hazatérő Szvjatoszlávot a krónikák szerint Kurja besenyő vezér a vitézeivel levágatta, és a koponyájából ivókupát készíttetett magának, Tzimiszkész János bizánci császár pedig 971-ben elfoglalta Bulgáriát és fogságba ejtette II. Borisz bolgár cárt is, így az önálló Bulgária meg is szűnt.

Géza herceg (vagy pedig már fejedelem) pedig be kellett, hogy lássa, most nem aktuális a bizánci kereszténység felvétele, így került aztán a német birodalmi gyűlésre a magyar küldöttség.

Eközben több olyan forrás is van, amely szerint Taksony uralkodása alatt volgai bolgár muszlimok telepedtek le Magyarországon, illetve Ibrahim ibn Jakub 965-ös naplója szerint Prágába is Magyarországról érkeztek a muszlimok.

Taksonyt heves, indulatos embernek írták le, aki olykor kegyetlen is volt, s Urzusként (Medveként) emlegették az egyik krónikában, ugyanakkor bölcs ember is volt.

Taksonynak két fia ismert, Géza és Mihály, akik közül Géza fejedelemmé vált az apja után, míg Mihály életéről szinte semmit nem tudni, pedig szinte minden Árpád-házi királyunk Mihály leszármazottja.

Taksony halála után elvileg Tarkacsu ágán kellett volna az örökösödésnek folytatódni, de mégis Géza lett az utódja, amelyre úgy utalnak a krónikák, hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”, vagyis belső harcok folyhattak a fejedelmi családban is.

Taksonyt tehát Géza követte - így vagy úgy, de azt sem tudni biztosan, hogy mikor, hiszen az egyetlen támpontként a 973 húsvétkor tartott quedlinburgi birodalmi gyűlés szolgál, ahol már Géza küldöttei jelentek meg. A Váradi krónika szerint „az úr megtestesülésének 963. évében […] az Isten utáni tisztelet gyarapodásáról kezdett gondolkodni.” - vagyis Géza már tíz évvel a trónra került volna.

Ezt talán megerősíti, hogy (az egyébként eléggé szabados életet élő) XII. János pápa 961-ben vagy 962-ben egy térítőpüspököt szentelt fel a magyarok számára, Zacheus személyében. Talán egy új uralkodó trónra lépésének az eredményeképpen, bár végül a küldetésre nem került sor, mert Nagy Ottó császár nem engedélyezte. Azt szerette volna, ha a magyarok nem a pápától, hanem tőle kapják a koronát - vagyis vazallusokká válnak.

Bonfini szerint pedig: "A mennybeli Istvánnak a hunok legősibb nemzetségéből született Taksony volt a nagyapja, apja Géza, nagybátyja Mihály, unokatestvére pedig Kopasz László és Vazul. Azt mondják, hogy Géza igencsak megutálta a szkíta vadságot, kezdett kilábalni a hunok pogány embertelenségéből, és azután sokkal engedékenyebbnek mutatkozott a külföldiek, mint a saját emberei iránt, tudniillik, hogy ne kelljen a magyarok fertőzött és szennyes lelkületét erőszakkal és fegyverrel kielégítenie, minden környező néppel övéi számára addig ismeretlen békét kötött."

djp