Lydia legendás királya, Kroiszosz (vagyis Krőzus) elsősorban a gazdagságáról volt híres, de az ókori Görögország történelmében is fontos szerepet játszott. Lydia utolsó királya volt ie. 560 és 546 (547?) között, aki az egyik féltestvérével folytatott konfliktus után átvette az irányítást a partmenti görög gyarmatok többsége felett is.

Ezek a gyarmatok rengeteg zsákmányt jelentettek, így hatalmas vagyont halmozott fel, ennek következtében lett hírhedten gazdag. Ő volt az első uralkodó, aki arany és ezüst pénzérméket veretett és ezzel megteremtette a valódi pénzt, melynek súlyát és fémtartalmát pecsétjével garantálta, sőt komoly összeggel támogatta a szardeiszi Artemisz-templomnak az építését, amely az ókori világ egyik csodája lett

Egy legenda szerint az ókori görög bölcs, Szolón egy ízben meglátogatta, s Kroiszosz azt kérdezte tőle, hogy vajon ő lehet-e a legboldogabb ember, ha már ilyen hatalmas vagyont birtokol.

Szolón szerint - „Senki se gondolja, hogy boldog, amíg a végét meg nem ismeri.”

Bő évtizedes uralkodás után Kroiszosz szembesült a perzsák általi veszéllyel, s hamarosan meglátta a királysága bukását is.

A róla szóló ismeretek elsősorban Hérodotosztól származnak, aki egy szűk évszázaddal később élt, vagyis még lehettek hiteles tanúi eseményeknek. Ő maga (már Hérodotosz) tanúja volt a perzsák és görögök között kibontakozó küzdelemnek, s kíváncsi volt a konfliktus eredetére. Emiatt gyűjtötte össze a Kroiszoszról szóló történeteket.

Hérodotosz szerint Kroiszosz „az első barbár volt, aki kapcsolatba került a görögökkel, és némelyiküket arra kényszerítette, hogy mellékfolyóivá (vazallusaivá) váljanak, másokkal pedig szövetségre léptek”.

Az is kiderült, hogy egykor Gyges, a király testőre volt az, aki megölte Candualest, a királyt és feleségül vette a királynét, majd Kroiszosz rajta keresztül örökölte a trónt, hiszen ő volt Gyges ötödik generációs leszármazottja.

A perzsák már uralták Ioniát és Kis-Ázsia déli részét (Efezosz vagy Milétosz), sőt néhány szigetet is (Khiosz, Szamosz), s Kroiszosz királysága ezek mellett helyezkedett el, kissé északabbra, a szárazföld belsejében, - a fővárosát Szardeisznak hívták.

Igaz ugyan, hogy Kroiszosz tudta, hogy egy delphoi prófécia alapján el fogja veszíteni a trónt, de ő ezzel nem törődött vagy legalábbis nem aggódott.

A hatalmi vágya miatt azonban, sorra elindította a hadjáratokat a görög városok, Ionia és Insula ellen, amelyek sikeresek is voltak. A királysága területe folyamatosan nőtt, s hatalmas vagyont raboltak el a legyőzöttektől, hogy az ezt követő adóztatásról ne is beszéljünk. A vagyon révén Szardeisz igazi modern város lett, amely rengeteg költőt, tudóst és művészt vonzott.

Úgy tűnt a gazdagságának nincs határa, s szinte az egész Földközi-tengert uralta, legalábbis gazdaságilag. Emiatt merült fel a kérdés, hogy ő-e a legboldogabb ember.

A Szolóntól kapott válasz azonban meglepte. Szolón az athéni demokrácia megalapítója volt, híres törvényhozó, akire kevésbé hatott a gazdagság és az ékszerek. Szolón sokat utazott, s Anatóliától, Egyiptomig járta a világot, majd egyszer megérkezett a szárdeiszi Kroiszosz palotájába.

Ekkor kérdezte meg Kroiszosz: „Sokáig élsz a világon, és sok országban jártál. Mondd meg, kit tartasz a legboldogabb embernek?"

Szolón pedig (a legenda szerint) így válaszolt: "Látom, nagyon gazdag vagy, és sok alattvaló felett uralkodsz; de addig nem válaszolhatok neked, amíg nem hallom, hogy jó halálod volt. A gazdag ember semmivel sem boldogabb, mint a napról napra élő ember, ha a sors kegyei nem maradnak elég hűségesek ahhoz, hogy karrierjét teljes jólétben fejezze be. Mindenben a végre kell gondolnunk, mert a mennyország túl sok embernek mutatott boldogságot, csakhogy teljesen elpusztítsa őket."

Hamarosan kihívás elé állította a sors Kroiszoszt, hiszen álmában figyelmeztetést kapott, amely szerint fia, Atys a hadseregének a parancsnoka, egy halálos sebet kap. Kroiszosz minden szükségesnek gondolt óvintézkedést megtett, aztán a sors is megtette a magáét - Atys egy vadászat során balesetet szenvedett és meghalt. Egy vadászaton tévedésből a király vendége dárdával a vadkan helyett Kroiszosz fiát találta el, s a fiú belehalt a sebesülésbe.

Közben a perzsa Cyrus már nagyon erőteljesen terjeszkedett, így döntenie kellett a párbeszéd és a konfliktus élezése között. Döntésképtelen volt, így Delphibe utazott, hogy útmutatást kérjen, de előtte gazdagon megajándékozta a jósdát.

Az aranyvázák és csészék, a lila ruhák és tunikák, az ezüst tégelyek és a 117 teljesen aranyból készített tégla is érkezett a jósokhoz. A jóslat viszont kissé homályos volt, hiszen csak annyit mondott, hogy egy hatalmas királyság fog elbukni -  „Ha megtámadod Perzsiát, egy nagy birodalom fog megdőlni.” 

Kroiszosz feltételezte, hogy a perzsa birodalom fog elbukni, így támadásba lendült, azonban a kezdeti győzelem után, megalázó vereséget szenvedett - s valóban egy hatalmas birodalom bukott el, az ő birodalma.

Nem sokkal a csatavesztés után a perzsák megszállták a fővárosát és ő maga is fogságba esett. Ehhez persze kellett Cyrus hadvezéri tehetsége és tevés trükkje, amely fényesen bevált. A lydiai sereg lovassága ellen tevéket vezényelt ki, mégpedig azért, mert a ló fél a tevétől, sem látványát, sem szagát nem tudja elviselni. Mikor aztán az összecsapásra sor került, amint a lovak megérezték a tevék szagát és meglátták őket, visszafordultak, s ezzel Kroiszosz előnye és reménye elveszett. 

Máglyára vetették volna, ahonnan láthatta volna a városa, királysága pusztulását és elgondolkodhatott volna Szolón szavain, hogy milyen törékeny az emberi élet. 

Cyros azonban közben kíváncsi lett, amikor Kroiszosz Szolón nevét emlegette, így eloltatta a lángokat, hogy a fogságba esett király elmondhassa a történetet. Cyrus előbb szánalmat, majd részvétet érzett iránta, sőt kissé aggasztotta is a történet, hiszen eszébe jutott, hogy ez majd vele is megtörténhet. Így életben hagyta Kroiszoszt, sőt a tanácsadója lett.

djp