A világtörténelem egyik leghíresebb, legismertebb nőalakja Kleopátra, aki a szépség és érzékiség szinonimája. Az egyiptomi történelem utolsó fáraója azonban a valóságban kicsit más volt, mint a képzeletben.

VII. Kleopátra (mert hát volt már ilyen nevű uralkodónő néhány) görög nemzetiségű volt és a Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodója.

Ez a dinasztia I. Ptolemaiosz Szóter leszármazottja volt, aki makedón görög hadvezérként, Nagy Sándor halála után átvette Egyiptom irányítását. Ő, korábban a makedón hadvezér testőre volt.

A fáraónő nevének jelentése "Isten dicsősége", s ie. 69 körül született XII. Ptolemaiosz fáraótól, de az anya kiléte a homályba vész. A születésekor hivatalosan független állam volt Egyiptom, de gyakorlatilag a Római Birodalom egyik tartományaként kezelték.

Ennek következtében ie. 58-ban Kleopátra apja már kiszorult Egyiptomból a korábbi gazdasági hibák miatt. Száműzetésbe vonult, s magával vitte 11 éves lányát is. Róma egyik külvárosában telepedett le, miközben Egyiptom trónját elfoglalta idősebb lánya, IV. Bereniké. Legalábbis egy időre.

A fáraónő szerencsétlenségére azonban, apja jó kapcsolatban volt számos gazdag római polgárral, Marcus Antonius pedig beleszeretett akkor már 14 éves Kleopátrába. XII. Ptolemaiosz így rövid úton visszakerült a trónra, Bereniké pedig eltűnt - valószínűleg kivégezték vagy meggyilkolták. A fáraó persze el volt adósodva a rómaiaknak, amely adósságot később örökölték az utódai is.

Ie. 51-ben a fáraó elhunyt, így Kleopátra és öccse, az akkor 12 éves XIII. Ptolemaiosz került a trónra társuralkodóként. A mai becslásek szerint akkortájt 17,5 millió drachma adóssága volt az egyiptomiaknak Róma felé. Ezt tetézte egy komoly éhínség, amely a Nílus alacsony vízszintje miatt következett be.

Kleopátra autonóm uralkodó volt, s nem igen érdekelték a tanácsadók tanácsai. Ez természetesen nem tetszett a tanácsosoknak, így sokan befolyásolták a fiatal XIII. Ptolemaioszt, aki letaszították a trónról Kleopátrát. Ie. 50 körül XIII. Ptolemaiosz már egyedül birtokolta a trónt, s Kleopátrának nemsokára Théba vidékére kellett menekülnie, majd egy év múlva Szíriába utazott, hogy hadat gyűjtsön. Az öccse azonban legyőzte a seregét.

Néhány évvel korábban Kleopátra 60 hajót és 500 katonát küldött Pompeius számára segítségként, így jó kapcsolatban volt vele. Ie. 48-ban azonban Pompeius vereséget szenvedett Julius Caesartól. Pompeius elmenekült, s egészen Egyiptomig jutott, de a fáraó, hogy Caesar számára szimpatikus legyen parancsot adott a meggyilkolására.

Az emberei leszúrták Pompeiust, a fejét bebalzsamozták és a barátság ajándékaként elküldték Caesarnak. Caesart azonban ez feldühítette és elindult Egyiptomba rendet tenni. Amikor Alexandriába érkezett, hadiállapotot hirdetett, s a fáraónak menekülnie kellett. Kleopátra gyorsan rájött, hogy személyesen kell találkoznia Caesarral.

Közben az elűzött fáraó azt követelte Caesartól, hogy helyezze vissza a trónra.

Valószínűleg Kleopátra találkozott először Caesarral, s egy római hadvezér (Cassius Dio) szerint úgy, hogy csillogó ruhában elcsábította, bár Plutarkosz szerint egy zsákból vagy szőnyegből bújt elő, meglepetésként.

Közben XIII. Ptolemaiosz megostromolta a palotát, s Caesar és Kleopátra fogságba esett. A közel húszezer támogató félévig tartotta fogságban a római hadvezért, s közben Arsione lett a fáraónő Kleopátra helyett.

Lassan megérkezett a római hadsereg is, így XIII. Ptolemaiosz újra elmenekült majd a Nílusba fulladt. A serege szétszéledt, taácsadóit kivégezték, Arsionét is elfogták és az efezusi Artemisz templomba száműzték (bár később megölték Antonius katonái, Kleopátra parancsára)

Ez a pár hónap arra volt jó azonban, hogy Kleopátra és Caesar jól megismerjék egymást.

A 22 éves Kleopátrát újra Egyiptom uralkodójának nyilvánították, majd férjhez ment a 12 éves öccséhez, aki XIV. Ptolemaiosz néven lett uralkodó.

Ekkortájt azonban az új fáraónő már romantikus kapcsolatban volt Caesarral. Eredményes lehetett a kapcsolat , mert hamarosan megszületett Ptolemaiosz Cézarion - Kleopátra és Julius Caesar fia, Egyiptom trónörököse.

Ie. 46-ban Caesarnak vissza kellett térnie Rómába, ahová elkísérte Kleopátra is, aki Caesar birtokán élt egy ideig. Kleopátra megkapta a "Róma barátja és szövetségese" címet, amelyet Kleopátra pazar ajándékokkal viszonzott.
Közben Caesar azonban még Calpurniával volt házas, s Róma törvényei tiltották a bigámiát. A kapcsolatuk sok ember számára felháborodást okozott.

Caesart hamarosan meggyilkolták, de Kleopátra még a halála után is Rómában maradt egy hónapig. Azt szerette volna, ha a kisfiát ismerik el Caesar örökösének, de akkorra már kiderült, hogy Caesar megnevezte Octavianust.

Így hazatért, megmérgezte öccsét és férjét, valamint aktívan támogatta Antonius, Octavianus és Lepidus második triumvirátusát Caesar gyilkosai ellen. Két év múlva a bérgyilkosok vereséget szenvedtek és ie. 41 elejére Marcus Antonius a Római Köztársaság keleti, Octavianus a nyugati felét irányította.

Antonius az anatóliai Tarsosban rendezte be udvarát, s felszólította Kleopátrát, hogy látogassa meg. Mivel egyszerre akart romantikus és politikai kapcsolatot, Kleopátra többször is visszautasította, de végül mégis elment.
Újabb komoly szövetség jött létre - ezúttal Kleopátra és Marcus Antonius között - legalábbis Plutarkhosz szerint.

Néhány héttel később Antonius látogatott el Egyiptomba és Alexandriában hatalmas ünnepléssel fogadták. Plutharkhosznak igaza lehetett, mert ie. 40-ben végén Kleopátra ikreket szült, egy Alexander Helios nevű fiút és egy II. Kleopátra Selene nevű lányt, akiket Antonius sajátjainak ismert el.

Antonius korábban Fulviával, majd Octaviával (Octaviánus nővérével) volt házas. Ugyanakkor Marcus Antonius és Octavianus között elmérgesedett a viszony. Ennek az utolsó momentuma az volt, amikor Antonius ie 33-ban hivatalosan is elvált Octaviától, hogy feleségül vehesse Kleopátrát.

A fáraónőt boszorkánysággal és varázslattal vádolták, aki megtévesztette Antoniust, szinte rabszolgájává tette. Mindez odáig fajult, hogy ie. 32-ben számos Antoniust támogató befolyásos személynek menekülnie kellett Octavianus magánhadseregének a fenyegetése miatt. A casus belli végül Antonius végrendelete volt, amelyet Octavianus erőszakkal szerzett meg a Vesta templomából.

A végrendeletet felolvasták a szenátusban, amelyben Antonius saját gyerekei között osztotta fel a birodalom keleti felét, s Caesar örökösének Caesariont tartotta Octavianus helyett.

A szenátus visszavonta Antonius konzuli tisztségét és hadat üzentek Kleopátrának, vagyis Egyiptomnak.

A két rivális összecsapott az actiumi tengeri csatában, ahol bár Antonius flottája nagyobb volt, Octavianus győzött. Antonius és Kleopátra Görögországon keresztül Egyiptomba menekült, majd valószínűleg összevesztek.

A későbbi események miatt az 53 éves római hadvezér elkeseredett volt, s amikor Kleopátra halálhírét hallotta, öngyilkos lett. A hamis hírt valószínűleg maga a fáraónő terjesztette. Kleopátra szeretett volna tárgyalni Octavianussal, aki elfogatta három gyermekét és feltehetően Kleopátrát is el akarta fogatni.

Az események hatására Kleopátra, alig 39 évesen öngyilkos lett.

A legenda (és Plutharkosz) szerint egy áspiskígyó harapta meg vagy egy egyiptomi kobra. Cassius Dio szerint ő maga adta be magának a mérget, míg Sztrabon azt állította, hogy kenőcsöt használt. A beszámolók szerint a testén nem volt kígyómarás nyoma, de a karjain szúrt sebek voltak.

Az ókori történetíró szerint Kleopátra "Szépsége önmagában nem volt semmihez sem hasonlítható, és nem volt olyan, hogy megdöbbentse azokat, akik látták."

A pénzeken talált portrék alapján pedig horgas orrú, egyenesen férfias vonásokkal bíró nő volt.

Az bizonyos, hogy könyörtelen és találékony volt, akinek lenyűgöző éleslátása volt abban a nem túlságosan egyszerű korban. Nem csak uralkodni akart, hanem Egyiptom státuszát is emelni akarta, s nagy érdeklődést tanusított az egyiptomi nyelv elsajátítása terén. Legalább kilenc nyelven beszélt, többek között az etióp, arámi, szír, latin, méd, arab és pártus nyelveken is, de a görög filófia és retorika is érdekelte.

Szellemes, intelligens uralkodó volt, akinek ellenálhatatlan bája volt, amelyek bizonyosan segítettek Julius Caesar és Marcus Antonius meggyőzésében.

Vagyis korántsem volt olyan szép, mint amilyennek mindenki gondolja, de mégis ellenálhatatlan volt.

djp