Bajazid már fiatalon részt vett apja hadjárataiban, így a rigómezei csatában is ott küzdött mellette. A törökök legyőzték ugyan a keresztényeket, de Bajazid apja, Murád szultán elesett. (a képen Murád szultán)

Bajazid szerette volna elfoglalni a helyét, így (mivel akkortájt még nem voltak kialakulva a trónöröklési szabályok) a velük együtt küzdő öccsét meggyilkoltatta, valószínűleg megfojttatta.

Az új szultán kiváló hadvezér volt, de a sikerei hamar elbizakodottá tették, s tíz évvel a trónra lépése után egy másik nagy hadvezér jelent meg a színen, Timur Lenk. Timur érdekeit sértette, hogy Bajazid Kis-Ázsia felé (is) terjeszkedik, ezért ultimátumban követelte, hogy vonuljon ki az elfoglalt területekről.

Bajazid persze ezt nem vette komolyan, s amikor Timur Lenk újra betört Anatóliába, hatalmas sereget gyűjtött, s 1402. július 20-án került sor a kettőjük között sok mindent eldöntő ankarai csatára.

Bár Bajazid serege is jelentős volt (65 ezer török és 20 ezer szerb), Timur Lenk majdnem kétszer ekkora haderővel rendelkezett (140 ezer fő) így a harc kimenetele Bajazid számára kétségesnek tűnt.

Hatalmas török rohamokkal kezdődött a csata, amelyet a mongolok nyílzáporral fogadtak, s amellett, hogy ezrek haltak meg, sokan meg is adták magukat Timur Lenknek. A heves összecsapások közben a mongolok elfoglalták az oszmán haderő egyetlen vízforrását, s az ennek a visszaszerzésre tett kísérlet rengeteg ember életébe került, bár Bajazid nem esett el apjához hasonlóan.

Összesen legalább 30 ezer, de lehetséges, hogy hetvenezer katona is a csatatéren maradt, ahogyan rengetegen estek fogságba - maga Bajazid is.

Európában nagyon népszerű történet volt, hogy a nagyhatalmú szultánt hogyan alázták meg a fogságban, de valószínű, hogy ez kevéssé igaz.

A legendák szerint a szultán láncra verték, s kénytelen volt végignézni, hogyan szolgálja fel szeretett felesége, Olivera hiányos öltözetben a vacsorát Timurnak, miközben ő lábtámaszként szolgált a fejedelemnek, aki olykor csontokat dobált neki. Azt is beszélték, hogy a fejedelem úgy szállította Bajazidet, hogy rácsos ketrecbe zárta.

A krónikaírók szerint az első találkozáskor Timur Lenk valóban kinevette Bajazidet, de ez inkább annak szólt, hogy ő a "béna" (a Timur Lenk Sánta Timurt jelent, s nem ok nélkül) elfogta a gyors hadmozdulataiért Villámnak becézett oszmán szultánt.

Timur (a krónikák szerint) ezután tisztelettel bánt Bajaziddel, bár egy szökési kísérlete után az őrizetét megszigorította, s még a halálát is meggyászolta.

A halála okát sem egyszerű megállapítani, hiszen egyes legendák szerint a fejét a vasrácsba verte, s ennek következtében halt meg, míg mások mérgezésről írnak, de nem tudni, hogy maga ellen fordult, vagy mások mérgezték meg.

Timur Lenk a saját orvosát biztosította a fogságba esett szultánnak, így kevés esély van arra, hogy ő lehetett volna a mérgező.

A vasketrec legendájának az alapja pedig az lehetett, hogy egy oszmán történész szerint Timur megkérdezte mit tett volna vele Bajazid, ha fogságba esik, s erre a szultán azt válaszolta, vasketrecbe ültette volna - s Timur ekkor talán megmutatta Bajazidnak milyen érzés is lehet egy rövid időre vasketrecben lenni.

A fogsága azonban egy évtizedes trónviszályt eredményezett, mert egyik fia ugyan fogságba esett vele együtt, de négy másik fia egymás ellen harcolt a trónért, amelyen az sem változtatott, amikor Bajazid pár hónap múlva, 1403. március 8-án elhunyt.

djp