A mohácsi csatában Szulejmán teljes győzelmet aratott II. Lajos magyar király hadai fölött, s 1526. augusztus 29-én maga a király is elesett a csatában.

Szulejmán hadai két héttel később, szeptember 9-én bevonultak Budára, majd fosztogató portyákat szerveztek, amelyek Hont és Nógrád vármegyékbe is eljutottak. 1526. október 17-én a rendek Tokajban gyűltek össze, s Szapolyai Jánost erdélyi vajdát emelték a trónra (egyelőre ideiglenesen), akit november 17-én meg is koronáztak.

Aztán éppen egy hónappal később az elesett király sógora, Habsburg Ferdinánd Pozsonyban lett megválasztva királynak egy kisebb országgyűlés által.

Az osztrák főherceg egy 1515-ben kötött szerződésre hivatkozott, de az ország nagyobb része Szapolyai fennhatósága alatt volt. Ferdinánd azonban katonai erőt is bevetett, hogy hatalmát kiterjessze, így Szapolyai 1528. január 27-én szerződést kötött a szultánnal. A szultán nem kívánt sem adót, sem ajándékot, sem vazallusi szolgálatot, csak szövetségi hűséget.

A következő két évtizedben kisebb-nagyobb csatározások voltak, s a magyarok igyekeztek a végvári rendszert megerősíteni, amelyben kiemelt szerepet kapott Drégely vára is.

Drégely állandó várőrsége 1550-ben körülbelül hatvan fő volt. A két várnagynak, Zoltay Lőrincnek és Szondy Györgynek tíz-tíz lovas katonája volt, s 32 gyalogos, tizedesek és őrök vigyázták a várat. A vár nem volt igazán jó állapotban, s a várkapitány erősen szorgalmazta a kijavítást és felszerelést.

„…falai erősen ingatagok, a villámcsapás által felrobbant puskapor megrongálta őket. Kapitánya nincs abban a helyzetben, hogy az ellenségnek ellenállhasson, vagy hogy a környező vidéket megvédelmezhesse. Igen szükséges a szakértők kiküldése, hogy a vár lerombolásának vagy fenntartásának kérdésében döntsenek.” - írta egy 1552-es jelentés.

A lerombolás már korábban is felmerült lehetőségként, de végül nem került rá sor. 1552-ben egyébként tizenhat lovas, hatvan gyalogos, egy tüzér és három várőr vagyis összesen nyolcvan katona védte a várat.

Áprilisban a király engedélyezte újabb negyven gyalogos felfogadását, júniusában pedig Szondy segélykérő levelére 26 zsoldos érkezett Semlecbányáról.

Szondy közben lőszert, ólmot és más hadiszereket is kért, s a király utasította a kamarát ennek kielégítésére. Ez azonban nem történt meg, így Thurzó Ferenc nyitrai püspök próbált segíteni, még kőműveseket is küldött.

Június elején Ali budai pasa bevette Veszprémet, így biztosnak tünt, hogy észak felé fordul. Ekkor már a váci püspök is sürgette a kamarát a segítség ügyében.

Újabb segélykérések is érkeztek, de közben 1552. július 6-án a várat körülzárták a törökök.

A nyugatiak éppen egymással voltak elfoglalva, hiszen a protestáns német fejedelmek szövetségre léptek II. Henrik francia királlyal V. Károly, Ferdinánd bátyja ellen, így Szulejmán nyugodtan tudott hadakozni Magyarországon.

Persze a támadás nem érte váratlanul Szondy Györgyöt, de mégsem volt jó érzés, amikor mintegy 8-10 ezer katona körbevette a várat július 6-án.

Két török hadosztály a vár előtt telepedett le, egy pedig a Gyarmatra és Ipolyságra vezető utat zárta le, hogy ne kaphassanak a várvédők segítséget.

Ali pasa már 6-án este megadásra szólította fel a védőket, amelyet azok megtagadtak, így felgyújtotta a földből-fából épített elővárat - a védők a fellegvárba szorultak.

A következő két napban a várat szüntelenül ágyúzták, s a félig lerombolt falakon keresztül megpróbáltak a várba bejutni, de a támadásokat visszaverték. Ali újabb ágyútüzet rendelt el, s falakon ütött rések egyre nagyobbak lettek.

A második roham előtt a pasa Szondyhoz küldte a szomszédos Nagyoroszi papját, hogy „Miután a vár meg sem tartható, azt neki feladni ne vonakodjék.”.

Szondy visszautasította, de két török rabot és két énekes apródját kiküldte a testamentumával, amely szerint a pasa nevelje vitézekké a fiúkat, őt pedig temettesse el tisztességesen.

Drága ruhákba öltöztette őket és pénzzel bőven ellátva küldte ki a papot az üzenettel.

A végső ostrom előtt Szondy a legértékesebb holmikat elégette, a legértékesebb lovakat megölette, majd hosszú órákon keresztül védekeztek a sokszoros túlerő ellen. A várkapitány is hősiesen küzdött, sok törököt levágott és még a puskagolyó sem tudta megállítani. Végül a törökök betörtek a várba és mindekit megöltek. A várkapitány azonban tisztességes temetést kapott.

„Testét Ali basa előkerestette, fejét közszemlére tétette ki, majd megdicsérvén ellensége vitézségét, katonai vagyis tisztes temetésben részesítette: sírjára vitézsége jeléül lobogós lovaslándzsát tűzetett” - írta Forgách Ferenc.

Egyes hírek szerint a várkapitány súlyos sebekkel, de élve került a pasa kezébe, amely persze nincs kizárva.

A pasa még évekkel később is gondozta a kis apródokat, ahogyan 1556. december 30-án erről Krusith János szitnyai és bakabányai kapitánynak írt is: „Itt én nálam két gyermek vaggyon, deák, kiket Zondy Györgytől vettem el, egyiknek neve Libardy és az másiknak Sebestyén.”.

„Szondy Györgynek a kötelességérzet és háladatosság erényei közé tartozott. Emez is ritka, nemes tulajdonság, amazzal együtt pedig szilárd biztosíték arra, hogy rendületlen elhatározásokban nyilatkozzék.”

 djp