Majdnem tíz évnyi fenyegetés után, 1538. december 17-én történt meg VIII. Henrik angol király kiközösítése a katolikus egyházból. Ez persze akkoriban már nem zaklatta fel túlságosan az angol uralkodót, hiszen közben lefektette a saját, anglikán egyházának az alapjait.
A történet valamikor az 1520-as évek közepén kezdődött, amikor a korábban szeretett Aragóniai Katalintól eltávolodott, mert Katalin nem tudott neki (életben maradó) fiút szülni. Ekkor vonta a bűvkörébe Boleyn Anna, akinek már a nővére is szeretője volt a királynak.
Anna azonban nem engedett a csábításnak, s királyné akart lenni, a király pedig szép lassan beleszeretett.
Néhány évnyi civódás után 1527. májusában az angol király feladatul adta Thomas Wolsey-nak, hogy intézze el a válást közte és a királyné között, hiszen Katalin korábban a fívére, Artúr felesége volt. A Szentírást emlegette, a Leviták könyvét, ahol a huszonnegyedik versben ez olvasható:
"Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek."
Katalinnak és Henriknek összesen hat gyermeke született, de csak egy élte túl a csecsemőkort, a későbbi I. Mária.
A váláshoz pápai engedély kellett, Vatikánt pedig éppen ekkor dúlták fel V. Károly hadai, aki Aragóniai Katalin unokaöccse volt. Ennek megfelelően VII. Kelemen elutasította a kérést - bár feltehetően más esetben is elutasította volna.
Az angol király egy csapatnyi követet küldött a pápához, közben azonban V. Károly is írt egy viszonylag nyílt fenyegető levelet.
A pápa ekkor látszólag azért küldte Laurentio de Campeggio bíborost Angliába, hogy a házassági iratok érvényességét vizsgálja, a háttérben azonban a vatikáni kémek éppen arra gyűjtöttek bizonyítékot, miért érvényes a házasság. Ennek eredményeképpen a pápa az angol papoknak megtiltotta a házasság felbontását, a királyt pedig eltiltotta az újabb házasságtól.
Hosszas várakozás közben aztán Wolsey megbetegedett és meghalt, még mielőtt a király szokás szerint kivégeztette volna. Henrik dühében hatalmas bírságot szabott ki az angol egyházra, valamint megtiltotta, hogy adót fizessenek Vatikánnak. Az első kiközösítéssel kapcsolatos fenyegetés ekkortájt hangzott el VII. Kelemen pápától.
Aztán jött Thomas Cranmer, aki canterbury érsek lett, s azonnal elindította a házassági érvénytelenítési folyamatot. Henrik azonban már nem tudott várni, így aztán mivel az angol király nem engedett, 1533. január 25-én feleségül vette Annát, még mielőtt hivatalosan 'elvált' volna Aragóniai Katalintól.
Hivatalosan két királynéja is volt az országnak, Henrik bigámiába keveredett.
Ez egészen 1533. május 23-ig tartott, amikor Cranmer hivatalosan érvénytelenítette a házasságot.
Így Henrik 1533. június 1-én megkoronáztatta Boleyn Annát, aki nem igazán volt népszerű az angolok körében, egyenesen a király szajhájának tartották, s nevezték. Henrik ekkor már nem foglalkozott a pápával.
Közben július 11-én a pápa bullában mondta ki az első házasság érvényességét, s tiltotta az újabb házasságot, kiközösítette a királyt és az érseket is - bár a kiközösítést hivatalosan nem hirdették ki. A királyt persze feldühítette a kiátkozás, így 1534 januárjában az anglikán egyház függetlenné vált Rómától.
Közben szeptember 7-én megszületett Anna lánya, Erzsébet, majd 1534 márciusában a pápa megerősítette a bulláját.
Ekkor Aragóniai Katalin már nagyon beteg volt, de élete utolsó napjáig ragaszkodott ahhoz, hogy királynénak szólítsák. A sors játéka, hogy Katalint, aki 1536. január 7-én hunyt el, nem sokkal élte túl Boleyn Anna, akit 1536. május 19-én fejeztek le.
Így egyikük sem érhette meg, hogy a kiközösítés 1538. december 17-én életbe lépjen hivatalosan is, igaz, akkor már III. Pál pápa jóvoltából. Ő sem ekkor kezdte, hanem 1535, augusztus 30-án hozott egy kiközösítési rendeletet, amelyet azonban ő sem léptetett életbe, azonban amikor a Királyi Tanács 1538. április 24-én Canterburyi Szent Tamás szentélyének felszámolását, amely Európa egyik legfontosabb szent helye volt.
Ekkor már a pápa sem habozott, s a kiközösítés életbe lépett.
Kapcsolódó posztok
