A Sixtus-kápolna megálmodója a középkor egyik legkevésbé szokványos pápájaként ismert, hiszen a tudósok és művészek mecénása volt, ugyanakkor támogatta a prostitúciót és a nepotizmus is példátlan mértékű volt a pápasága idején.

Az erkölcsi hanyatlás mélypontján bordélyházat építtetett Rómában, s ő maga is profitált a prostitúcióból, de támogatta a rabszolgaság elterjesztését is.

Még fiatalon, ferences szerzetesként fogadta meg, hogy "vagyon nélkül és tisztaságban él", de ez nem igazán jött össze, pedig egy szegény savonai halász fiaként csak 53 évesen lett bíboros, de alig négy év múlva már az egyház feje lett.

Összesen 13 évig volt pápa, s ezalatt 34 bíborost nevezett ki, amelyek közül hat a közeli rokonai közül került ki ('unokaöccsei' voltak). Kettő olyannyira közeli volt, hogy egyenesen a fiai lehettek - persze törvénytelen fiai.

Egyik közülük a saját nővérével történt vérfertőző kapcsolatának gyümölcse volt, a másik pedig később II. Gyula néven pápa lett. Mindebből kiderült, hogy nem volt ellene a testi örömöknek, s ezt tovább erősítette, hogy hatalmas összegeket fektetett egy bordélyház építésébe, majd megadóztatta őket. Ez persze nem volt tőle szokatlan, hiszen a kegyhelyek után is adót követelt, talán ő is úgy gondolta, hogy a 'pénznek nincs szaga'.

(A lenti képen IV. Sixtus pápa kinevezi a Vatikán könyvtárosává Bartolomeo Platinát)  

Ő volt az első pápa, aki kizárólagos jogot tartott fenn a szent bárány figuráinak elkészítésére, amelyek a tűz, villámlás vagy jégeső ellen védték a híveket.

Tevékenyen hozzájárult a spanyol inkvízíció elindulásához, de lehetővé tette a portugáloknak, hogy Afrika lakosait elhurcolják. (a lenti képen a nagyinkvízitor és a két spanyol uralkodó - Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd)

Lendületesen és folyamatosan átkokat szórt és politikai konfliktusokat keltett, így nagyon örült a Pazzi-merényletnek, de annak már kevésbé, hogy nem sikerült. Azt remélte, hogy egyik unokaöccse lehet majd a város vezetője, de ehelyett egy kétéves, értelmetlen háború bontakozott ki.

A fentiek mellett azonban megalapította a Sixtus-kápolnát, amelyet Botticelli és Perugini díszített, megalapozta a Capitolium Múzeum gyűjteményét, s egész Rómából reneszánsz várost varázsolt. A város 30 romos templomát helyreállította vagy újjáépítette, de kiadott egy bullát a holttestek orvosi célú és anatómiai felhasználásáról is.

A pápa 1484. augusztus 8-án megbetegedett, s állapota egyre súlyosbodott. Két nappal később egy római eseményen vett részt, de már nagyon rosszul érezte magát, s a másnap reggeli találkozóit már lemondta. A következő nap folyamán egyre gyengébb lett, majd augusztus 12-én délután elhunyt.

Az életét a (Pazzi-merényletből győztesen kikerülő) Medici-család küldötte igen eredetien foglalta össze: "Ma 5 órakor IV. Sixtus Őszentsége távozott életéből – Isten bocsásson meg neki!"

A pápa eredeti sírját 1527-ben Róma elfoglalásakor megsemmisítették.

djp