Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella részére, akik alatt (tulajdonképpen) már majdnem egyesült Spanyolország, 1478. november 1-én engedélyezte IV. Sixtus pápa a spanyol inkvízició létrehozását. Ferdinánd ugyan, csak pár hónappal később lett Aragónia ura, de Izabella már kasztíliai királynő volt.

Eleinte a pápa nevezte ki az inkvizítorokat, később az uralkodópár magához vonta ezt a jogot, pontosabban a pápa átadta nekik. Persze nem ez volt a pápa egyetlen vitatható döntése.

A spanyol inkvízició nemcsak egyes keresztényeket üldözte, hanem az áttért muzulmánokat és a zsidókat is.

Persze nem minden előzmény nélkül jött létre a spanyol inkvizíció, hiszen Aragóniában már 1233-ban létrehozta az első inkvizíciós törvényszéket Bernardo püspök. Ekkortájt ott (az egyébként Szent László leánya, Piroska révén, Árpád-házi leszármazott) Hódító Jakab uralkodott, aki 1235-ben vette feleségül II. András magyar király leányát, az akkortájt még tizenéves Jolántát, akinek édesanyja, a meggyilkolt Merániai Gertrudot követő második feleség, Courtenay Jolán volt. Az inkvizíció 1238-ban hivatalosan is létrejött - pápai jóváhagyással, különösen aktív volt a Franciországgal határos részeken.

A következő évszázadokban a spirituálisokat, az eretnekeket, a zsidókat, a boszorkányokat és más (sokszor koholt) ellenséget is üldöztek. I. János alatt az inkvizíció kissé visszaszorult, majd néhány évtized után újra megélénkült.

Ezután egyesült a két nagy királyság (Aragónia és Kasztília, akiknek az uralkodói egyébiránt szintén Árpád-házi leszármazottak voltak, éppen Jolánta révén), s az inkvizíció újra megerősödött és valóban hivatalos formát öltött.

Az új ország a korszak egyik leghatalmasabbja volt, amely hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkezett és a tengerek ura is lett. Amikor aztán a mórokat kiűzték, majd Amerikát is felfedezték, s V. Károly alatt valóban egyesült az ország, Spanyolország valóban a leghatalmasabb nyugati birodalom volt.

A pápa a bulla kiadása után, 1480-ban nevezett ki két inkvizítort, majd 1481 elején a "szent törvényszék" a sevillai dominikánus kolostorban megkezdte a működését.

Első lépésként 15 napon belül le kellett tartóztatni azokat a mórokat és zsidókat, akik megváltoztatták lakóhelyüket és parancsba adták, hogy szállítsák őket Sevillába, majd kobozzák el a vagyonukat. Ezt segítették az 1476-ban létrejött Szent Testvériség (Hermandad) osztagok. 1482-ben újabb inkvízítorok kinevezésére került sor, s közöttük volt Tomás de Torquemada dominikánus szerzetes is, aki a király (és királynő) gyóntatója volt.

A főinkvizítor azt a jogot is megkapta, hogy tartományi inkvizítorokat nevezett ki a korona jóváhagyásával - a főinkvizítor Tomás de Torquemada lett, vagyis ahogyan ő mondta:

„Mi, Thomas Torquemada testvér, a prédikáló szerzetesek rendjének szerzetese, a segoviai Szent Kereszt kolostor priorja, uralkodóink, a király és a királyné gyóntatója, valamennyi királyságuk és birtokuk főinkvizítora az eretnek romlottság ellen, akit az apostoli Szentszék nevezett ki és hatalmazott meg.”

Ő lett a spanyol inkvizíció igazi megteremtője és főideológusa, aki tizennyolc éven állt a törvényszék élén - s igazi kegyetlenség, álnokság, bosszúállás és fanatizmus jellemezte. Igazi diktátor volt, lecsapott a zsidókra és a mórokra is, a keresztények mellett. A spanyol inkvízició három és fél évszázadig tartott, s utolsóként, 1834-ben ért véget, amikor II. Izabella 1834. július 15-én megszüntette.

I. Izabella elkezdte, s II. Izabella befejezte - közben pedig eltelt 356 év. 

djp