Az egyik legismertebb magyar királyné volt Merániai Gertrúd, aki II. András feleségeként ült néhány évig Magyarország trónján.

Gertrúd vagy Gertrudis 1185. szeptember 24-én született a bajorországi Andechsben IV. Bertold és Rochlitzi Ágnes hatodik gyermekeként. A kor egyik legbefolyásosabb rokonságába született (amely a Wettin-házhoz tartozott) és testvérei sem adták alább. Nővére, a világszép Merániai Ágnes a francia király, II. Fülöp Ágost felesége lett - bár ez kissé különös házasság volt, hiszen a király nem vált el az előző feleségétől. Másik nővérét, I. Henrik lengyel főherceg feleségét, Sziléziai Hedviget szentté avatták, öccse, Berthold kalocsai érsek lett, bátyja, Eckbert pedig bambergi püspök lett. Henrik nevű testvére isztriai gróf volt, Ottó pedig apját követte merániai hercegként.

Gertrud 18 éves kora körül lett András herceg felesége, s a tíz évnyi házasság alatt öt gyermekük született.

Persze ez sem ment egyszerűen, hiszen Gertrúd családja a német trónharcokban Sváb Fülöpöt támogatta, Imre magyar király pedig Brunswick Ottót. Andrást ideiglenesen fogságba is vetették (a fenti képen), Gertrúdot pedig egy időre visszaküldték az apjához. Ezután aztán Imre (alig harmincévesen) és fia, László is hamarosan elhunyt, így András lett a király, de az egy másik történet.

Legidősebb lányuk II. Aszen bolgár cár felesége lett, legidősebb fiúk pedig IV. Béla néven magyar király és második honalapító (a fenti képen) lett. Leghíresebb gyermekük mégis Erzsébet volt, aki IV. Lajos türingiai tartománygróf felesége lett, majd férje halála után a német-római császárt is visszautasította, aztán halála után Szent Erzsébet néven vált ismertté. Két kisebbik fiúk is fontos szerepet játszott, hiszen Kálmán Szlavónia hercege, András pedig Halics királya lett.

András 1205 tavaszán lépett trónra unokaöccse, III. László halála után, s felesége már ekkor rendkívül nagy befolyással volt rá. Gertrúd, aki legalább olyan szép volt, mint Ágnes nevű nővére, szinte azonnal az ujjai köré csavarta Andrást, akit rávett, hogy összeesküdjön a bátyja (Imre) ellen, majd zavaros körülmények között hunyt el a gyermekkirály, III. László is. Persze III. László uralkodása alatt is András irányított, de ezzel nem elégedtek meg.

A királyné hatására András rendkívül bőkezűen jutalmazta a feleségével érkezett német és olasz lovagokat, nemeseket. Amíg András hadakozott Gertrúd volt a régens, s férfi módon intézte az ügyeket. Ahogyan Dietrich von Apolda írta "Férfias lélekkel telve maga intézte az államügyeket". Ennek alapján lett Berthold kalocsai érsek, a kánonjog ellenére, majd erdélyi vajda is. (a lenti képen)

Néhány év múlva a magyar főurak már nem akarták tovább a német királyné uralkodását, így amikor András Galíciában hadakozott, elhatározták, hogy meggyilkolják a királynét. 1213. szeptember 28-án egy vadászatot tartottak a Pilisben, ahol Berthold kalocsai érsek mellett a magyarokhoz több szálon kötődő, részben magyar származású VI. Lipót osztrák herceg is részt vett. A gyilkosság nem csak a királynét érintette, hiszen amikor tőrbe csalták az erdő mélyén a királyné fogatát, a külföldi nemesek nagyobb részét megölték, a királynét pedig Simon bihari bán és Péter csanádi bán szinte feldarabolta. A gyilkosságban tehát Gertrud teste darabokra szakadt, s Berthold és Lipót herceg is kis híján az életét vesztette. Egyes források szerint Berthold, kaolcsai érsek megerőszakolta Bár-Kalán Bánk szlavóniai bán feleségét, ez okozta végül a királyné vesztét.

András az aktuális politikai helyzetben nem tudta a gyilkosokat igazán megbüntetni, bár Péter ispánt karóba húzatta, két másik szereplőt pedig jószágvesztésre ítélt. Ez azonban abban a korban kevés volt, s ez tovább mélyítette közte és legnagyobb fia között az ellentétet. Béla aztán a trónra lépésekor ezt megtette, megbüntette a gyilkosokat.

András nagyon szerette a feleségét, így a felesége halálának helyszíne közelében egy ciszterci kolostorban, díszes szarkofágban temette el. A török hódoltság alatt elpusztult kolostor romjai a mai Pilisszentkereszt területén vannak. A sírmeléket a 13. század kiemelkedő francia építésze, Villard de Honnecourt készítette. A gótikus sírt 1967-80 között tárták fel. Magát a kolostort III. Béla és felesége Chatillon Anna alapította 1184. május 27-én egy Árpád-házi vadászkastély, egy templom és egy udvarház helyén. A kolostort a ciszterci rend kapta meg és a burgundiai Acey francia szerzetesei népesítették be. Az építkezés már II. András idején fejeződött be.

A gyilkosság nemzetközi figyelmet keltett, s közel félszáz külföldi forrásmunka készült. Ez persze azzal is jár, hogy sok az ellentmondás az eseményekben. Az összeesküvésbe próbálták János esztergomi érseket is bevonni, aki azonban csak egy kétértelmű, mindkét oldal felé nyitott latin nyelvű válaszlevelet küldött. Ezt lehetett aztán az írásjelek alapján kétféleképpen is értelmezni.

Hermann von Altaich Benedek-rendi szerzetes munkája alapján a mondat így hangzott: "Reginam occidere nolite timere bonum est. Si omnes consentiunt ego non contradico."

Ebből lett aztán a "A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem."

Az eredeti latin nyelvű mondat első előfordulása talán Boncompagno da Signától ered, aki a bolognai egyetem professzora volt, s 1235-ben már leírta e szavakat.

Gertrud egyébként rendelkezett magyar, Árpád-házi felmenőkkel.

I. Béla leánya Zsófia feleségül ment I. Ulrich weimari-isztriai őrgrófhoz, bár eredetileg a nagybátyja lett volna a férj, de IV. Vilmos meisseni őrgróf az eljegyzés után hirtelen megbetegedett, majd meghalt. Zsófiának négy gyermeke született, akik közül Poppo nevű fiának csak két lánya született. Zsófia nevű leánya férje II. Berthold Andechs grófja lett, s négy gyermekük született. Az ő fiúk volt III. Berthold, akinek a fia volt IV. Berthold. Ő pedig, IV. Berthold nem volt más, mint Gertrúd édesapja.