1469. október 19-én kötött egymással (titokban) házasságot Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella, s ezzel tulajdonképpen lefektették a modern Spanyolország alapjait. (a lenti képen Izabella és Ferdinánd)

De miért is kötötték meg titokban?

Izabella 1451. április 22-én született II. János kasztíliai király és felesége Portugáliai Izabella gyermekeként. (a lenti képen)

Születésekor második volt az öröklési sorban féltestvére, Henrik mögött, aki ekkor már 26 éves volt, s még gyermektelen. Ez persze talán nem is meglepő, ha ismerjük a ragadványnevét - a közkeletű neve Impotens Henrik volt.

Hároméves volt Izabella, amikor édesapja meghalt, így féltestvére kegyének volt kiszolgáltatva. A trónra lépő IV. Henrik miatt végül Arévalóba költöztek, ahol nagyon rossz körülmények között, állandóan pénzszűkében éltek. Henrik nem teljesítette apja kívánságát, amely szerint biztosítsa Izabella és édesanyja számára az anyagi biztonságot, mert félt, hogy a lány trónkövetelőként lép fel ellene.

Eközben Izabella a folyamatos jámborságot és vallási tiszteletet tanulta, s végül (a nemesség nyomására) mégis bekerült a királyi udvarba, ahol kiváló alapképzést kapott. Henrik megtiltotta, hogy elhagyja Segoviát, de számos dolgot tanulhatott, s foglalkozhatott a művészetekkel is. (a lenti képen Portugáliai Izabella lányával és fiával)

A rendkívül intelligens lány azonban azokból az információmorzsákból is átlátta a helyzetet, amelyek eljutottak hozzá.

Henrik egyre jobban tartott kivételes képességű húgától, közben a nemesek is lázadoztak ellene, akik másik testvérét, Alfonsot akarták lehetséges utódjának, akit befolyásolhatónak tartottak. Henrik engedett, de alig kinevezték Alfonsot Asztúria hercegének, pestisben elhunyt. Az őt támogatók mérgezésre gyanakodtak, s Izabella mögé sorakoztak fel. (a lenti képen IV. Henrik kasztíliai király)

Izabella azonban nem akart polgárháborút, hanem tárgyalni akart Henrikkel, s végül az az egyezség született, hogy Henrik megnevezi utódjának Izabellát (a közben megszületett lánya, Johanna helyett, akit egyébként nem az ő lányának tartottak), de Izabella csak az ő engedélyével mehet férjhez.

Mivel tulajdonképpen patthelyzet alakult ki - Izabella engedett.

Persze azonban (akkor még dinasztikus okokból) hatéves korában eljegyezték Ferdinánddal, aki a navarrai II. János kisebbik fia volt. Közben Ferdinánd nagybátyja meghalt, így már Aragónia örökösévé is vált, hiszen apja már aragón király is lett.

Az aragón király legnagyobb fia azonban folyamatosan hadakozott az apjával, s ő maga szerette volna feleségül venni Izabellát, s erről meg is állapodott Izabella féltestvérével, Henrikkel.

Emiatt aztán az aragón király a legnagyobb fiát börtönbe záratta (összeesküvés vádjával), aki hamarosan (1461-ben) meg is halt.

Henrik ekkor a sógorához, a portugál királyhoz akarta hozzáadni a lányt, aki azonban ebbe nem egyezett bele.

Kasztíliában polgárháború tört ki az erélytelen király miatt, így Henrik gyorsan egy gazdag lovagnak ígérte a húga kezét, aki ezért cserébe hatalmas összeget fizetett a kincstárba. Izabella megdöbbent az alkun, s Istenhez imádkozott, s talán meghallgatásra is lelt, mert a lovag hamarosan megbetegedett és meghalt - még a házasságkötés előtt.

Henrik ekkor már szorult helyzetben volt, s 1468. szeptember 19-én elismerte törvényes örökösének Izabellát, s megígérte, hogy nem adja férjhez önkényesen.

Házassági ajánlat érkezett IV. Edvárd angol királytól, majd Richard gloucesteri hercegtől is (aki később III. Richárd néven angol király lett), valamint újra próbálkozott V. Alfonz portugál király is. Izabella azonban elég sok nem működő királyi házasságot látott már, s nem engedett.

Henrik nem akarta betartani a húgának tett ígéretét, s a portugál király fiának ígérte a lány kezét, de Izabella közben titkos ígéretet tett, hogy első jegyese, Ferdinánd felesége lesz.

Henrik ekkor XI. Lajos francia király testvérének szerette volna feleségül adni a lányt, aki ezt is visszautasította, s titokban tárgyalt II. János aragón királlyal.

Persze volt még egy kis probléma, hiszen Izabella és Ferdinánd másodunokatestvérek voltak, így a házassághoz pápai engedély kellett. Ezt végül (még évekkel korábban) Rodrigo Borgia valenciai bíboros járta ki nekik II. Pius idejében. A bíboros aztán VI. Sándor néven pápa is lett (a lenti képen)

Izabella félt, hogy Henrik megtiltja a házasságot a pápai engedély ellenére, így azzal az ürüggyel távozott az udvarból, hogy öccse, Alfonso sírját látogatja meg Avilában, Ferdinánd pedig szolgának öltözve kelt át Kasztílián.

Ennek eredményeképpen 1469. október 18-án megtörtént a hivatalos eljegyzés, majd egy nappal később Valladolid városában megtörtént a hivatalos házasságkötés is.

Így aztán Izabella, Kasztília örököse és Ferdinánd, Aragónia örököse házassága megalapozta a későbbi egyesült Spanyolországot. Persze, amikor Izabella bátyja meghalt, nem mindenki gondolta így, ezért egy hosszú és véres polgárháború kezdődött a kasztíliai örökségért, de az már egy másik történet. Az mindenesetre biztos, hogy Izabella (a lenti képen) a korszak egyik legnagyobb uralkodója lett.

djp