Schweinfurti Judit, a 11. század elejének egyik legismertebb alakja volt a közép-európai politikában, hiszen miután a (nevéhez híven) 1003 körül Schweinfurtban megszületett bajor hercegnőként, előbb cseh fejedelemné, majd majdnem magyar királyné lett. 

Judit, Heinrich bajor nordgaui őrgróf és Hennebergi Gerberga lánya volt. Heinrich őrgróf apja Berthold Arnulf bajor herceg leszármazottja lehetett, másrészről Berthold bátyja (vagy unokatestvére) volt I. Lipót osztrák őrgróf, a Babenberg ősatyja. Lipót Adabert nevű fiának a felesége pedig a velencei dózse leánya lett, Orseolo Frozza, aki Orseolo Péter magyar király húga volt.

Judit a korabeli források szerint, gyönyörű és kecses fiatal nő volt, aki a gyermekkorát és ifjúkora egy részét a családja által alapított schweinfurti bencés családi kolostorban töltötte, ahol a neveltetését is kapta. Ott ismerkedett meg Břetislavval, Oldřich cseh herceg törvénytelen fiával és a fiatalok (ahogyan kell) egymásba is szerettek. Bretislav azonban (törvénytelen lévén), nem kérhette feleségül Juditot, így 1021. július 7-én szláv szokás szerint belopakodott a kolostorba és elrabolta, majd Csehországba, aztán Morvaországba vitte, ahol a németek befolyása kisebb volt. Végül Bretislav nem kapott semmilyen büntetést a lányrablás miatt, talán mert Judit is támogatta, sőt 1041-ben már a német urdvarban is latba vetette a befolyását férje támogatására. 

A Cseh Krónika szerint 1021-ben Břetislav és társai szándékosan megálltak éjszakára a schweinfurti kolostornál. Köszönhetően annak, hogy a helyi szokás szerint a lányok harangoztak az esti istentiszteleten, Judit és szobalányai kimentek az utcára, amit Břetislav természetesen kihasznált, nyeregbe ültette a lányt és elhagyta a kolostort.

"Szerencsére ez a nap ünnepnap volt. Így hát a Břetislav által százszor megkívánt lány, Judit, szolgálólányaival elhagyta a kolostort, mert szokás szerint a lányok harangoztak a templomokban az esti istentiszteleten. Amikor a bátor fiatalember meglátta, örömében megfeledkezett magáról. Miután megragadta a lányt, rohanni kezdett, mint egy farkas, aki egy félreeső helyről kiugrott, és elrabolt egy birkát, farkával a lábai között rohan biztonságos menedéket keresve. Amikor [Břetislav] a kapuhoz ért, látta, hogy az egy malomkötélnél vastagabb lánccal van összekötve: a kijárathoz vezető út le van zárva. Éles karddal azonnal elvágta a láncot, mint egy faszárat. Az üldözők megtámadták a herceg semmit sem tudó barátait, akik sátraikban maradtak; Kivájták egyeseknek a szemét, levágták az orrát, másoknak pedig a karját és lábát; Eközben a herceg alig menekült meg a sötétség leple alatt néhány közeli társával és az elrabolt lánnyal..."

Végül a rablás után nyolc évvel később (talán addigra egyeztek ki), 1029-ben házasodtak össze és a házasságuk a források alapján boldog volt, miközben öt fiúk is született: Spytihněv, Vratislav, Konrad, Jaromír és Ottó.

A gyerekeik közül Jaromir prágai püspök lett, míg Spytihněv, Vratislav és  Konrad cseh fejedelem, míg Ottó morva fejedelem. Vratislav azonban nemcsak cseh fejedelem, hanem cseh király is lett - ráadásul az egyik felesége Adelheid volt, aki I. András magyar király és Anasztázia kijevi hercegnő leányaként született. Ottó felesége pedig Eufémia magyar hercegnő volt, I. Béla magyar király leánya, Adelheid unokatestvére. 

Bretislav halála (1055. január 10.) után Juditot fia, Spytihněv (az egyik fiával, Vratislavval együtt) kiutasította az országból, és élete hátralévő részét Magyarországon töltötte.

Persze ez is eléggé érdekes lehetett, hiszen a trónra lépése után az új fejedelem szinte azonnal Regensburgba ment, ahol III. Henrik császártól megerősítést kapott jogairól. Visszatérése után azonban németellenes politikát folytatott és elrendelte, hogy minden német származású ember három napon belül hagyja el a fejedelemségét, s még édesanyja esetében sem tett kivételt (amelynek talán az is oka, hogy Judit kedvesebb volt fiatalabb fiaihoz).

Érdekes azonban, hogy bár Judit testvére, Ottó 1048 óta már sváb herceg volt, nem hozzá ment, hanem Magyarországra menekült, I. András udvarába.

A legenda szerint (vagy talán a valóságban is), ott lett a felesége Orseolo Péternek, aki korábban két alkalommal is ült a magyar trónon, de mindkétszer letaszították, ráadásul a második alkalommal meg is vakították. Erről a házasságról az első tudósítás a prágai Cozma Cseh Krónikájában található, majd néhány későbbi krónika megismételte ezt (például erről a szász Annalist is beszámolt). Más források (pl. a 14. századi Magyar Krónika) szerint azonban Péter már évekkel korábban meghalt.

Judit halála (1058. augusztus 2.) után a maradványait, a fia, Vratislav herceg Prágába vitte és a Szent Vitus-székesegyházba temették el.

Judit ma is nagyon népszerű és legendás alakja a német történelemnek Schweinfurtban. Az elrablására emlékeznek egy egy Peterstirnben lévő barlangban is, ahol annak idején az őrgróf udvara volt. Van ott egy kőbe vésett cipő, amelyet állítólag Judit  veszített el az emberrablás során.

A történetet Jan Campanus Vodňanský cseh szerző írta meg egy ókori tragédia formájában 1614-ben Bretislav és Jitka című művében, amelyet a megjelenés után azonnal betiltottak, mert károsnak tartottak a cseh uralkodó hírnevére, de később is több alkalommal megjelent az irodalomban, a zenében és a festészetben is.

djp