Volt valaki, aki egyszerre volt virtuóz zongorista, műsorvezető, színész és humorista. Egy ember, akinek jelenléte egyszerre sugárzott eleganciát és közvetlenséget, aki képes volt a klasszikus zene fegyelmét és a televízió könnyedségét összeegyeztetni. Ő volt Antal Imre, akit a magyar televíziózás történetének egyik legkülönlegesebb alakjaként őriz az emlékezet.
Gyökerek és a zongora szerelme
Antal Imre 1935. július 31-én született Hódmezővásárhelyen. Zenei tehetsége korán megmutatkozott: 12 évesen már a szegedi konzervatóriumban tanult, később pedig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (Zeneakadémia) hallgatója lett, ahol olyan mesterektől tanulhatott, mint Antal István és Hernádi Lajos.
A fiatal művész hamarosan az Országos Filharmónia szólistája lett, és bejárta Európa koncerttermeit. 1966-ban a budapesti Liszt–Bartók zongoraversenyen második díjat nyert – az első díjat abban az évben nem adták ki, ami jelzi, mennyire magas volt az általa képviselt színvonal.
A sorsfordító pillanat – és új pálya a televízióban
Karrierjét derékba törte egy súlyos ízületi gyulladás, amely a jobb kezének ujjait érintette, lehetetlenné téve a további koncertkarriert. Antal Imre ekkor sem adta fel: zenei tudását és személyiségét más pályára vitte át – így került a Magyar Televízióhoz, ahol hamar kimagasló műsorvezetővé vált.
Elsőként a „Halló fiúk, halló lányok!” című vetélkedőt vezette, később Vitray Tamással közösen szerepelt szilveszteri műsorokban. Legnagyobb sikerét azonban a legendás „Szeszélyes évszakok” hozta meg, amelyet 1981-től 2005-ig vezetett – kezdetben Kudlik Júliával –, és amelynek kedves, ironikus humorával az egész ország kedvencévé vált.
Színész, humorista, nyelvzseni
Kevesen tudják, hogy Antal Imre színészként is aktív volt: szerepelt több tucat filmben és tévésorozatban, köztük a népszerű Bors sorozatban. Hét idegen nyelvet beszélt folyékonyan, ami különleges helyzetbe hozta: műsoraiban interjút készíthetett világhírű sztárokkal, például Gina Lollobrigidával vagy Yehudi Menuhinnal.
Humora mélyen emberi volt: nem harsány poénokra, hanem öniróniára és finom szellemességre épült. „A humor a túlélés eszköze” – vallotta, és ez a mondat talán egész életét összefoglalja.
Elismerések és díjak
Antal Imre munkásságát a szakma is elismerte: többek között megkapta a Szocialista Kultúráért-díjat (1973), az Erkel Ferenc-díjat (1984), lett Érdemes Művész (1988), majd megkapta az Erzsébet-díjat (1992) és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1999). 2003-ban a Budapestért-díjat is átvehette, 2004-ben pedig a Magyar Televízió örökös tagja lett.
Magánélet, küzdelmek és utolsó évek
Élete nagy részét magányosan töltötte, édesanyjával élt egy háztartásban. Dohány- és alkoholfüggőséggel is meg kellett küzdenie, valamint szív- és daganatos betegségek nehezítették mindennapjait. Bár 2006 őszén még visszatért a televízió képernyőjére az RTL Klub Szeszélyes műsorában, egészsége hamarosan újra megromlott. 2008. április 15-én hunyt el daganatos betegség következtében, 72 éves korában. Temetése a Farkasréti temetőben zajlott, számos pályatárs és rajongó jelenlétében.
Miért marad örökre emlékezetes?
Antal Imre különleges alakja volt a magyar kulturális életnek: klasszikus zongorista műveltségét sosem hagyta maga mögött, még akkor sem, amikor a televízió könnyedebb világába lépett át. Műsorvezetőként képes volt közvetlenséget és magas színvonalat ötvözni – nem leereszkedett a nézőkhöz, hanem magával emelte őket.
Humora nem bántó, hanem gyógyító volt: a képernyőn mindig barátként jelent meg, akinek mosolyától a hétköznapok is könnyebbé váltak. Ezért maradt ő „Imruska” – a nézők szeretett, ismerős arca.
A zongora és a mosoly mestere
Antal Imre pályája egyszerre szimbolizálja a művészi sokoldalúságot és az emberi állhatatosságot. Zongoraművészként indulva, műsorvezetőként és humoristaként teljesedett ki – miközben végig megőrizte szerénységét és emberségét. Ahogy Vitray Tamás fogalmazott: „Volt egy igazi professzionális terepe – a zongora –, amit sosem feledett el.” És ehhez hozzátehetjük: a másik terepe pedig az emberek szíve volt.
Kapcsolódó posztok
Tolnay Klári – az örök jelenlét
Egy naíva élete – 25 éve halt meg Perczel Zita
Egy különleges dunai hajós – Jávor Pál (1)
Jávor, a színinövendék – egy különleges dunai hajós
A botrányhős Jávor – egy különleges dunai hajós
Dankó Pista – a nótakirály
Színészcsata New York-ban
