A XIX. század francia történelme telis-tele van korszakalkotó figurákkal, zsenikkel, forradalmárokkal és világhírű tudósokkal. Sokuk neve közismert, de akadnak közöttük kevésbé ismertek is - akik azonban ugyanúgy fontos szerepet játszottak a korban - ahogyan Gustave Flourens is. (a fotón Gustave Flourens)

Gustave Flourens francia tudós és forradalmár 1838. augusztus 4-én született Párizsban és rövid élete alatt is sikerült komoly hírnevet szereznie, mint aki harcolt a lengyel felkelésben (1863-64) és a krétai felkelésben (1866-67) is, támogatta az ír nacionalistákat és aktív volt a francia politikában is. Rövid életéből éveket töltött száműzetésben Viktória királynő Angliájában és Lipót király Belgiumában, s ő számított Verne nagy sikerű műve (Húszezer mérföld a tenger alatt) főszereplőjének (Nemo kapitány) a mintájául.

A világtörténelem egyik legrejtélyesebb birodalma a híres Atlantis. Szinte mindenki ismeri, hallott róla, de ugyanakkor szinte senki sem tud róla semmit.

Az első írásos emlék Atlantis létezéséről Platóntól (i.e 429-347) származik (nagyjából i.e. 370 körül), aki két dialógusában (Timaiosz és Kritiasz) is megemlíti Atlantist, mint egy hatalmas, mesésen gazdag és békés, fejlett civilizációt, mely ideális politikai berendezkedéssel bírt, de amely körülbelül 11500-12000 évvel ezelőtt megsemmisült. (a képen Platón (balra) és Arisztotelész Raffello festményén)

Matilda (angolosan Maud) a kortársak véleménye alapján, nagyon szépnek leírt angol hercegnő, Skóciai Szent Margit unokája, Szent István közvetlen leszármazottja 1102. február 7-én született I. Henrik és Skóciai Matild lányaként, Hódító Vilmos és Flandriai Matild unokájaként. (a képen Matilda angol hercegnő, német-római császárné)

A cukrászdaháború vagy guano-háború esetleg a színészcsata mellett más érdekes "hadi események" is történtek a múltban - ilyen a hawaii királyi gárda viktoriánus-kori történetének egy érdekes momentuma.

V. Kamehameha (vagyis eredeti nevén Lota Liholiho Kapuāiwa Kalanimakua Kalanikupuapaikalaninui Ali'iolani Kalani-a-Kekūanaō) Hawaii királya mellett 1872-ben Jajczay József (Joseph Jajczay) huszárhadnagy lett királyi testőrség parancsnoka. (a rajzon egy korabeli osztrák-magyar huszár)

Pár hete A leghosszabb naptári év majd A legrövidebb naptári év  bejegyzések után szóba került a 'kitalált középkor' elmélete, amelyről néhány szóban itt próbálok elmélkedni :)

Heribert Illig 1998-ban megjelentetett egy "Kitalált középkor" című művet, amelyben egy rendhagyó történelmi hipotézist állított fel. E szerint a 614 augusztus és 911 szeptember közötti időszak (vagyis 297 év) valójában soha nem is létezett, azt csak néhány nagyravágyó ember képzeletének köszönhetjük. Ezek szerint a német-római császár (III. Ottó) és a pápa (II. Szilveszter) megegyeztek abban, hogy a történelmet meghamisítják, hogy millenniumot ünnepelhessenek, és a bizánci császár ezt jóváhagyta. Az nem pontosan derül ki, hogy ennek mi is lenne a konkrét értelme, de azért így tettek - Illig szerint. (a kép - ismeretlen mester: III. Ottó 1000 körül)

Történetileg nem bizonyítható, hogy valóban létezett egy nőpápa, de nem is cáfolható egyértelműen.

A történet Jean de Mailly 1250 körül írt metzi krónikájában (Chronica Universalis Mettensis) jelent meg először még a pápa neve nélkül. (a képen egy 1560 körül keletkezett kézirat illusztráció a Francia Nemzeti Könyvtárból)

853-ban a (hírek szerint) egy Johanna (vagy Gilberta vagy Ágnes vagy Jutta vagy Jutte vagy Glancia) nevű nőt választottak pápává VIII. János néven, aki IV. Leó és III. Benedek között uralkodott. Johanna angol misszionárius apától és szász cseléd anyától, de a mai Németország területén (Mainzban vagy Ingelheimban) született 818-ban, s magát fiúnak hazudva Johannes Anglicus néven belépett a bencés rendbe. Athénben tanult, majd Rómában tanult és tanított, s szépen haladt felfelé a ranglétrán, egészen a pápai trónig, amelyen két év és hét hónapig uralkodott.

Az angol történelem egyik legjellegzetesebb alakja, egy meztelenül lovagló nő, Lady Godiva vagy Godgyfu esetleg Godgifu (a régi angolos formában írva), aki egy 11. századi angolszász arisztokrata hölgy volt, s akinek férje Leofric a kor egyik leghatalmasabb ura volt. (a kép: Edmund Blair Leighton: Lady Godiva - 1892)

Az 1804-ben a világ körüli útján járó Alexander von Humboldt egész guanószigeteket fedezett fel, amely egész kincsesbányává vált, hiszen a guanó óriási üzletté vált pár évvel később, mint műtrágya alapanyag. Tízezrével érkeztek a kínai vendégmunkások, akik a rekkenő hőségben és orrfacsaró bűzben végezték az embertelen munkát. Az üzlet már az 1840-es évektől gazdasági forradalmat indított el Peruban, s alig húsz év alatt az ország gazdaságának 60%-át adta. Eközben az ország 1853-ra visszafizette a teljes államadósságát. 1840-ben egy limai kereskedő cég nagy rakomány guanót küldött a viktoriánus Angliába, de csak 1842-ben kezdődött a rendszeres guanói kereskedelem. Gondos számítások szerint a szigetek 12.376.100 tonnát tartalmaztak. Ekkor már rengeteg hajó szállította a madárürüléket az öreg kontinensre.

Jelenleg a Gergely-naptár a legelterjedtebb naptárrendszer, amely a Julian-naptár egy kisebb módosításával készült, s amelyet várhatóan még néhány évtizedig vagy akár évszázadig nem veszélyeztet semmi, bár időről időre felbukkannak újabb és újabb reformötletek.

1582. október 4-én vezették be a Gergely-naptárat, amely az addig használt Julián-naptárat váltotta fel, amelyet i.e. 45-ben vezetett be Julius Caesar, hogy rendet teremtsen a római időszámításban. Az újabb módosítás ugyan csillagászati jellegű változtatás volt, de valójában egy vallási szempont állt a reform hátterében - a húsvét naptári helyének pontos meghatározását szerették volna segíteni, hiszen a niceai zsinat már 325-ben egységes rendelkezést hozott, amely alapján a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére következő első vasárnapon kell megünnepelni. Akkor a napéjegyenlőség napjának március 21-ét jelölték meg. Ettől kezdve a húsvéti holdtöltéket ciklikus módszerrel számították ki, s ez a Hold valódi fázisaihoz képest 300 évenként körülbelül egy napot késett.

Jeanne d'Arc vagyis Szent Johanna 1431. május 20-én 19 évesen halt máglyahalált Rouenban. A biztonság kedvvért az elszenesedett holttestet újra elégették, majd még egyszer. Az égetés után maradt hamut a Szajnába szórták, megelőzve, hogy a hívek és ereklyevadászok összegyűjtsék azt. A néphit szerint azonban nem őt égették halálra, hanem egy másik nőt.

De hogyan jutott ide Jeanne d'Arc?