A krónikák szerint Zolta (vagy Solt, Zsolt) a legkisebb volt Árpád fiai közül, s a későbbi krónikák szerint ő követte nagyfejedelemként apját. Ez azonban kétséges, mert talán tízéves forma lehetett apja halálakor, bár ez önmagában még nem kizáró ok.

Ha apja és bátyjai mind elestek a pozsonyi csatában vagy még korábban, akkor akár lehetséges is volt, hogy ő kerüljön a trónra, bár az általa birtokolt földterület meg sem közelítette Szabolcs (egy oldalági rokon) birtokát.

Zolta birtoka a Duna és a Dráva torkolatánál, Dél-Magyarországon volt, s ha apja halála után ő került a fejedelmi trónra, kétséges, hogy mindenki örömmel elfogadta-e, de aztán szépen lassan megbékélhettek a helyzettel, hiszen Anonymus szerint:

"Örökébe lépett a fia, Zolta; apjához hasonló erkölcsére, azonban elütő természetére nézve. Zolta vezér ugyanis kicsit selyp és fehér bőrű volt, puha és szőke hajú, középtermetű, harcias vezér, bátor szívű, ám alattvalói iránt kegyes, nyájas beszédű, de hatalomra törő, akit Magyarország valamennyi főembere meg vitéze csodamód szeretett. Bizonyos idő elteltével, mikor Zolta vezér tizenhárom esztendős volt, országának főemberei valamennyien egyértelemmel és közakarattal egyeseket országbírákul rendeltek a vezér alá..."

Vagyis jó meggyőzőképességgel rendelkezett, amellyel maga mellé állította a főembereket.

Ez persze nem biztos hogy az ország javára is szolgált, hiszen a négy évtizedes uralkodása alatt a központi kormányzat elveszítette a jelentőségét, s folyamatosan voltak a konfliktusok a magyar törzsek és kazár csoportok között. Eközben a magyarok szinte egész Európát 'végig kalandozták', s eljutottak egészen a Keleti Frank Birodalomig is, majd 933-ban egy nagyon súlyos vereséget mértek rájuk Merseburg mellett. (a lenti képen Madarász Henrik német uralkodó a csata előtt)

Zolta 904-ben feleségül vehetett egy morva hercegnőt, aztán, amikor a Nagymorva Birodalom összeomlott (amelyet a történészek leginkább a pozsonyi csatához kötnek) a terület magyar ellenőrzés alá került. Negyven év múlva, 947-ben Zoltát egy másik fejedelem, Falicsi vagy Fajsz követte a fejedelmi székben, de ekkor még Zolta élt, s csak két évvel később halt meg. (a lenti képen az elképzelt Zolta)

Egyetlen fiának (Taksonynak) ismerjük a nevét, aki 955-től lett magyar fejedelem, s később az összes Árpád-házi király őse lett.

Taksony előtt és Zolta után azonban egy másik fejedelem uralkodott, Fajsz, aki Jutas fia, s ezzel Árpád unokája volt.

Felmerült azonban az is, hogy Zolta valójában nem volt fejedelem, hanem Árpád után egy oldalági rokon, a már említett Szabolcs került a trónra. (a lenti képen)

Egy 11. századi ősgeszta alapján "Szabolcs (Zoboleh) volt a második kapitány, tőle származik a Csák nemzetség. Állítólag azon a mezőn, illetve helyen telepedett le, ahol most Csák vára fekszik elpusztítva. Ezt a várat Szabolcs kapitány alapította, később azután Csák megparancsolta, hogy annak a halála után rokonai és családja az ő nevén nevezzék; előbb ugyanis Szabolcs várának (Zoboleye) mondták"

Anonymus szerint Szabolcs az egyik honfoglaló vezérnek, Elődnek volt a fia, "akitől a Csák-nemzetség ered", s elbeszélése szerint "Szabolcs, a nagy vitézségű férfiú szemrevételezett egy Tisza menti helyet, majd mikor közelebbről megismerte előnyeit, úgy vélte, hogy várépítésre különösen alkalmas lenne. Miután társaival együtt döntést hozott, az egybehívott szolganéppel nagy árkot ásatott és egy igen erős földvárat építtetett, amelyet ma Szabolcsnak hívnak"

Mások szerint nem is létezett Szabolcs nevű vezér, csak a krónikaírók és gesztaírók képzeletében …

Zolta vagy (az esetleg nem is létező) Szabolcs után Falicsi vagy Fajsz következhetett, hiszen Bíborbanszületett Konsztantinosz A birodalom kormányzásáról című művében írja, hogy 948-ben a magyarok fejedelme Fajsz arkhon volt. Ez a mű 949-952 között készült, így hitelesnek tekinthető. Ezek alapján Fajsz 947-től lett volna fejedelem és 955. augusztus 10-ig viselte ezt a tisztséget.

Ezt a dátumot is csak azért lehet pontosan tudni, mert a 954-ben a magyarok egy akkori viszonylatban jelentős sereget gyűjtöttek össze, s Bajorországba vonultak, ahol ostrom alá vették Augsburgot. Ekkor I. Ottó német király a bajorok segítségére sietett és 955. augusztus 10-én ütköztek meg a Lech-mezőn. A magyarok itt megsemmisítő vereséget szenvedtek és és a sereget vezető Bulcsú harka is meghalt. Fajsz feltehetően nem volt ott a csatában, de egy ilyen vereség után vagy leváltották vagy meg is ölték, így Zolta fia követte a fejedelmi székben, Taksony.

djp